2.Fejezet

Randi?

Stella nagyon örült a hírnek, és megpróbált lenyugtatni, hogy ne nagyon éljem bele magamat a dolgokba, de addigra már késő volt. Hát igen, én az a fajta vagyok, hogy ha valaki egyik nap megtetszik, másnapra, már másra nem is akarok gondolni, csak Őrá. Ez egy hatalmas hiba. Ezt már megtanulhattam volna, de nem megy. 

Másnap reggel, ugyanúgy bejött értem Brad. Beszélgettünk. Természetesen David is fő téma lett.

-Nem értelek. Egy ilyen lány, mint te....egy olyannal mint Ő. -mondta felhúzott szemöldökkel. 

-De hogyha nekem tetszik! -,mondtam válaszul.

-Renee, én nem bánnám ha mostmár vigyáznál magadra!! -mondta dühösen.

-Tudok vigyázni magamra! -mondtam. 

-Azt látom...-mondta szemeit forgatva.

-Na de váltsunk témát. Hogy haladtok a bandával. -váltottam.

-Hát, igazából, már tudjuk, hogy mit adnánk elő, csak az a baj, hogy nincs nevünk. 

-Mit adtok elő?

-Szerintem...valami mashup-ot. De még semmi nem biztos. -mondta.

-És kitől?

-Vagy Justin Bieber vagy Bruno Mars. -mondta.

-Értem. Amúgy mivel, nem is olyan ráég múlt el HALLOWEEN, mi lenne ha a nevetek a vámpírok lennétek. 

-Ez elég gagyi...-mondta a tervemre. 

-És ha angolul mondjuk? -kérdeztem, felcsillanó szemekkel. 

-Vamps?

-Nem! The Vamps! 

-Ohh! Hát ez........nem is olyan rossz. -mondta mosolyogva.

Ekkor beértünk a suliba. Már mindenki bent volt. Gyorsan elmondtuk a srácoknak az ötletünk, és nekik is tetszett. Szünetbe be is neveztek a School Got Talent-be. Épp ők írták fel a neveiket, amikor odajött hozzám David. 

-Bocsi Renee, ez nagyon nem fog menni. próbálunk a bandánkkal. 

-Jajj...nos..én megértem. 

-Köszi! -mondta, majd megsimította a vállamat. 

-Brad, te mégis mit csinálsz? -nézett nagy vigyorral az arcán David.

-Benevezek egy versenyre....-mondta unott hangon.

-Miért válaszolsz ilyen hangon egy végzősnek? -kérdezte.

-Neked máshogy nem menne. -mondta Davidhez fordulva, egy nagy mosollyal az arcán. 

Ekkor David a nyakánál fogva tolta Brad-et a falhoz. 

-Mit műveltek kérem szépen? -szaladt oda a német tanárunk. 

-Beszólt nekem! -mondta David. 

-Én nem! Te rontottál nekem! -mondta Brad. 

-Ó igen? -kérdezte David, aztán egy pillanat alatt megütötte Bradet, aki a padlón hevert. 

A német tanárom felvitte David-et az igazgatóhoz, nekem pedig mondta, hogy kezeljem le a sebet, és ne beszéljünk erről senkinek.

Mivel ez pont lyukas órában történt, nem valószínű, hogy rajtunk kívül bárki is látta volna. Leültettem Brad-et egy székre. Nem bírta kinyitni a bal szemét. Hoztam rá neki vizes zsebkendőt, ezzel is próbáltam lehűteni. 

-Nem hiszem el! Iszonyatosan fáj! És ez sem amiatt volt, hogy én rosszul szóltam volna hozzá!

-De igen! -mondtam.

-Á, dehogy! -mondta. 

Elővettem egy kis sminket, és próbáltam eltűntetni az egyre lilásodó ütésnyomot. Lassan kinyitotta a szemeit, és csak nézett, ahogy sminkelem. Mikor kész lett, olyan volt, mintha meg sem ütötték volna. 

-Kész! -mosolyogtam, mire Ő mélyen a szemembe nézett.

-Nem sértésből, de ez miattad volt....

Kérdően néztem rá.

-Ha nem esik le, nem fogom elmondani. -mondta, majd egy "Kösz" szót hátrahagyva elsétált. 

Kicsöngettek. Aztán újra be. Nem jelent meg az újdonsült fiúcsapat a nyolcadik órán. A matektanár kérdően nézett rám.

-Hol hagytad a fiuidat? -kérdezte.

-Nem a fiuaim, és nem tudom hol vannak. 

-Mondd meg nekik, hogy holnap mind a négyen  írnak! -mondta.

Nagyon lassan telt ez az óra, főleg hogy nem is tudom mit csináltunk. Csak annyit tudok, hogy egész órán Brad mondatán gondolkoztam. Miközben Stellával sétáltunk haza, elmondtam neki, hogy mi volt. 

-Tényleg nem érted mire mondta? -kérdezte.

-Nem.....-mondta neki.

-Ez biztosan azért volt, mert David féltékeny volt, amiatt, hogy Brad ott állt melletted. 

-Ennyi miatt? 

-Lehet, azt hitte, hogy máris nagy rajongója vagy az újdonsült bandájának. Nem?

-De én amúgy is nagyon jóba vagyok Brad-el, így nagyon nem értem. 

-Hiszen a találkozót is lemondta....lehet abba is belegondolt, hogy akkor az idődet Brad-el fogod tölteni. 

-Lehet..

-Nincs kedved bemenni náluk? Hátha éppen próbálnak.

Beleegyeztem. Becsöngettünk Brad-éknél, ahol az Anyukája nyitott ajtót. 
-Sziasztok! Gondolom Brad-hez és a többiekhez jöttetek. Mennyetek csak hátra a garázsba. -mondta kedvesen. 
Mi hátrmentünk, és mivel éppen a próba közepén tartottak, nem mondtunk nekik semmit, csak végig hallgatuk amit énekelnek.

Mikor befejezték nagy ujjongásba kezdtünk Stellával. Ők kedvesen de mégis egósan meghajoltak. 
-Végul JB-t választottuk. -mondta nekem Brad. 
-Amúgy is, azt jobban szereti Renee. -mondta James szemeit forgatva. 
-És amúgy...milyenek voltunk? :D -kérdezte Tristan. 
-Iszonyatosan jók voltatok! -mondta Stella, majd megölelte Tristant. 
-Renee, gyere. Beszélgessünk a kertben. -mondta Brad.
Kimentünk, majd leültünk a kinti padjukra. 
-Nos, sajnálom, hogy a kedvességed ellenére ilyen bunkón viselkedtem. Ideges voltam David miatt. Mit szólt a Tanár hogy nem voltunk nyolcadikon?
-Meg van bocsájtva, bár a Tanárunk n em igazán örült. :D -mondtam, majd elkezdtünk nevetni.
-Na és...leesett amit mondtam? -kérdezte Brad.
-Igen. Rájöttem, hogy  csak azért ütött meg téged David, mert féltékeny volt rád.
-Mi?? Vagyis...aha...persze. Én is...tökre....ezt gondoltam. -mondta.
-Akkor jó. -mondtam, majd megöleltem, és hazasétáltam. 
Tanulás utánni csendéletem: Facebook egy bögre meleg teával és One Direction hallgatásával. Éppen nézegetem, hogy kik vannak fent.........nézem...Te jó ég! Fent van David. :D Na jó, bátor ember vagyok, éppen ezért ráírok! :D Eltelt már 5....aztán 10...majd 20 perc. Látta...és nem ír vissza. WTF??
Nézem a hírfolyamot...egyszercsak megakadt a szemem valami érdekesen...
*David és Laura kapcsolatban állnak* + egy közös kép róluk......

Remélem tetszett! Véleményezzetek és kommenteljetek! Jó szünetet mindenkinek! :D

1. Fejezet

Bemutatkozás

Sziasztok! Renee Clark-nak hívnak. Másodikos vagyok az egyik Bradford-i Gimnáziumban. Együtt élek az anyukámmal és az apukámmal. Egyke vagyok. Van egy legjobb barátom, akit már óvoda óta ismerek! Bradley Will Simpson-nak hívják. Nekünk csak Brad. Osztálytársam. Nagyon megértő, és sokan azt hiszik, hogy járunk, mivel annyi időt töltünk a másikkal! Ez viszont nem igaz! Ezt nem csak az én legjobb barátnőim tudják igazolni, hanem az övéi is! Az én legjobb barátaim Stella és Bella. Bellát is már ovis korom óta ismerem. Csak ő a szomszéd városban tanul, így csak hétvégenként találkozunk. Stella is a legjobb barátnőim közé sorolható! Osztálytársam is egyben. 

Az utcában ahol lakok fiúk vesznek engem körül. Pontosan szemben lakik velem Brad. Egyik oldalamon Brad egyik haverja James. A másik oldalamon a másik haverja Tristan. Brad szomszédjában lakik a másik haverja Connor, a másikoldali szomszédjában nem laknak. 

Nemcsoda így hogy a haverjaival is nagyon jóba vagyok. Mi egy nagyon jó csapat vagyunk. 

* Egy napunk *

Reggel amikor megszólalt az ébresztőórám, úgy éreztem, semmi enegriám. Pedig muszály hogy legyen, hiszen mennem kell suliba. Már megtanultam, hogy ha nem kelek fel, annak nagyon rossz vége lehet! Brad-el járok suliba, és egyik reggel mikor bejött értem, én még mindig itt feküdtem, így leöntött engem két pohár hideg vízzel. Azóta nem merek sokáig ágyban maradni. Gyorsan felvettem a ruháimat, bepakoltam a táskámat, és lementem reggelizni. Apum és Anyum sokat dolgozik, így nagyon keveset találkozok velük. Már most sincsenek itthon, csak hagytak nekem egy kis reggelit. Nekiálltam enni a megmaradt tojásrántottát, amikor csöngettek. De tudtam, hogy nem kell elmennem kinyitni az ajtót, hiszen az illető úgy is bejön. 

-Jó reggelt, és jó étvágyat! -köszöntött Brad. 

-Szia! Kérsz te is? -kérdeztem. 

-Nem köszi. -ült le mellém. 

-Ugye ma nem írunk semmiből? -kérdeztem.

-Csak földrajzból van elsőpados dolgozat. De mivel múlt órán mindketten írtunk, most nem fogunk. Tudod tegnap ki írt nekem? -kérdezte.

-Ki?? -kérdeztem vissza. 

-Ella! -mondta. 

/ * Kitérő * /

Ella az a lány az osztályunkba, akit nagyon nem bírunk. Minden pasira rányomul, és engem folyon piszkál. Jelenleg Brad jön be neki. 

/ * Kitérő vége * /

-És mit írt? -nevettem nagyot. 

-Hogy mennyek ki vele sétálni. De nemet mondtam. Erre pedig azt írta nekem, hogy tudja, hogy csak te kértél erre, mert már behálóztál engem. -mesélte. 

-A hülye! -mondtam, majd elpakoltam a tányéromat. 

Elkészültünk, és elindultunk a suliba. Gyalog mentünk, így az út 10 perc sétából állt. Mikor megérkeztünk, felsétáltunk a harmadik emeletre, ahol az osztálytermünk volt. Fent lepakoltam, és leültem a lépcsőre. Nagyon bámultam lefelé. Egyszercsak odaült mellém Brad. 

-Nem mondod, hogy megint azt a tökfejet bámulod! -mondta. 

-Hé, Ő nem tök fej! -böktem meg a vállát. 

-Nem érted a viccet! Mindjárt HALLOWEEN! -nevetett. 

-Ne légy már ilyen! Nem értem mi bajod van vele! -mondtam. 

-David-el? Minden! -vágta rá. 

/ * 2. Kitérő * /

David az a fiú a suliban, aki nagyon bejön nekem. Csak egy baj van. Végzős!  Nem hiszem hogy összejönne velem, de sokat rajtakapom azon hogy engem néz! Amióta ebbe a suliba járok, azóta bejön nekem. Csakhogy ez az ügy nem halad semerre. Hogy Brad-el miért utálják egymást? Nos, régebben nem voltak Brad-ék szomszédtalanok! Mellettük lakott David. Kis iskolások voltunk, és Brad nagyon sokat volt vele, mivel ő volt a legeslegjobb barátja. Viszont ez akkor megváltozott, amikor pár nagy gyerek odament hozzájuk, és megparancsolták nekik, hogy szívjanak el egy cigit! Brad ezt elutasította, David viszont nem. Brad-et megütötték, David pedig meg se próbálta őt segíteni. Aztán mikor elmentek, Brad elkezdte ütögetni David-et, hogy nem segített neki. Aztán ott egy nagyon rossz szomszédi kör alakult ki, így David-ék elköltöztek. Mióta ez történt senki nem mer Brad-ék szomszédjába költözni! Pedig szegények senkinek sem tudnának ártani!! 

/ * 2. Kitérő vége * /

-Jó tudom, de nekem akkor is bejön. -mondtam neki. 

-Pff...-szólt a lehangoló válasz. 

-És neked ki tetszik? -kérdeztem. - Sose mesélsz róla! 

-Sose kérded! De amúgy nem ismered. Én sem igazán, de te tudom hogy nem ismered! Szőkésbarna haja van, zöld szemei, és nagyon aranyos. Csak...azthiszem van valakije! -mondta.

-Hát az elég gáz...-mondtam.

-Épp olyan gáz, mint itt figyelni David-et! -mondta, majd elment. 

Becsöngettek, én pedig bementem a terembe. 6-os padok vannak a termünkben. Ennek megfelelően mi mindig úgy ülünk, hogy: Tristan, Connor, Brad, Én , Stella és James. 

Ezen a napon 8 órám volt. Én és Brad kikaptuk a földrajz dogánkat! Nekem ötös, neki kettes lett. 

Épphogy beléptem a házunkba, csörgött a telefon. Brad anyukája volt, hogy átjön hozzám Brad, hogy korrepetáljam. Egyszercsak kinyílik az ajtó, és Brad belép egy földrajzkönyvvel a folyosóra. Szegénynek úgy le van hajtva a feje, mintha a kivégzésére jött volna! Felmentünk a szobámba, majd azt mondtam:

-Remélem tudod, hogy a földrajzon nincs mit elmagyarázni! Magold be és kész! -mondtam.

-Tudom, de mostanában nagyon el vagyok gondolkozva! Annyi dalt írtam már. 

/Tudni illik, hogy Brad-nek nagyon jó hangja van, és nagyon jól is gitározik! /

-Megértelek. Teljesen belezúgtál ebbe a számomra ismeretlen lányba. 

-*sóhaj* igen...ez így van...-mondta. 

Egyszercsak azt hallottuk, hogy lent csapódik az ajtó. Aztán már csak annyi hallatszik, hogy szaladnak fel valakik a lépcsőn. Egyszercsak kinyilt a szobám ajtaja.
-Úgy érzem nincsnnek itthon a szüleid! -mondta Connor, aki elsőnek lépett a szobámba.
-Hát igen. -mondta Tristan- Akkor már rég szóltak volna nekünk, hogy maradjunk csöndben.
-De nagyon nagy ötletünk van! - mondta James, majd a kezünkbe nyomott egy szórólapot. 
- " School Got Talent " -mondtam ki hangosan a szórólap címét. - zenekart akartok alapítani? -kérdeztem.
-Most miért ne? Szerintem mindannyiunknak jó hangja van, de Brad énekelne a legtöbbet, és ti hárman tudtok mind gitáron játszani, én pedig majd dobolok! -mondta Tristan.
-Én támogatom! -nyújtottam fel a kezem.
Erre James, Connor és Tristan is felnyújtotta a kezét, és nagy boci szemekkel néztünk Brad felé, hogy nyújtsa fel a kezét. 
-Na jó. -rázta meg a fejét, és közben magasba emelte kezét. 
Még pár szót beszéltünk a srácokkal, aztán ott hagytak minket " tanulni". 
Igazából, egészen jól bemagoltattam Brad-el a földrajzot, ami amúgy csak egyszer van a héten, az is hétfőn, de sebaj. Tisztára büszke voltam magamra. Aztán Brad elment, és épphogy kilépett az ajtón és odamondtam neki egy sziát, szembe állt David-el.  Mi a fene?? Miért jön az ajtóm felé??? Szegény Brad! Úgy mentek el egymás mellett mint a filmekben. Hogy így jártak egy kört miközben farkasszemet néztek. Tök ilyesztő volt! Aztán Brad elment, de vissza-vissza nézett. Gondolom érdekelte mit akarnak tőlem.
-Szia, Renee, igaz? -kérdezte David.
-Szia, igen. Miben segíthetek? -kérdeztem.
-Tudod, szívesen megismernélek téged. Mi lenne ha holnap este ötkor elmennék együtt sétálni? -kérdezte.
Te jó ég! Ez mind velem történik? Oh..:D
-Ó, persze szivesen! -mondtam, majd elköszönt, én bezártam az ajtót, és nagy örömömben felhívtam Stellát. 

Remélem tetszett az első rész! Kommentelj, kérlek ha tetszett! :)