15.Fejezet

Másnap reggel, nagyon izgatottan keltem fel. 10 óra volt, Vasárnap. 

Kár, hogy tegnap suli volt, mert olyan érzésem van, mintha szombat lenne. Na sebaj. Felöltöztem, megreggeliztem, majd Stella és én áthivtuk a The Vamps-et. Mikor átjötek, mindenki nagy telefonálgatásba kezdett, mert át akartuk hívni az egész osztályt, és afféle feladatokat kiosztani. 20 percünkbe telt mindenkit felhívni, és még 20-ba, amíg mindenki ideért. Sorbaállítottuk őket Tristan-el, hiszen mi vagyunk a rendezők, és nálunk  volt az a bizonyos kis lista, amin rajta voltak a kellékek. Míg Tristan osztotta a feladatokat, én odaadtam a kezükbe a rá való összeget. 

-Te, színes szalagokat hozol. Te, veszel 5 csomag átlátszós fóliát. Te, 5 csomag lisztet. Te veheted meg azt a bigyót ami ilyen színes valamit lő ki. Nem tudom a nevét, de ügyes gyerek vagy te, Adam. 

Te, drága Tina, te leszel az az ember, aki 20 zacskó csipszet vesz. -osztotta ki szép lassan a feladatokat Tristan, majd már senki sem maradt, viszont még maradt egy valami a listán. 

-Mi az az egy? -kérdezte Brad.

-Az a kis piros kűrt. -mondtam. 

-Te jó ég. Mit akartok ti ebben a klippben?? Valami cirkuszt?? -kérdezte James egy kicsit aggódó fejjel.

-Nyugi haver, minden jó lesz. -mondta Connor. 

-És, amiért te lepődtél meg a legjobban ezen a kűrtön, ezért te veszed meg. Itt a pénz. -mondta Tristan, majd a kezébe nyomta a rávalót. 

-Nem megyek egyedül! -jött a válasz.

-Rendben, akkor amjd én elkísérlek. -mondta Stella, majd kezébe vette a pénzt, és elindultak ketten a városba. 

Mi bementünk a házba, majd miután kiderült, hogy Brad szülei otthon vannak, úgy döntöttünk ketté válunk. Brad és Én majd átmegyünk hozzájuk, és elküldjük a szüleit otthonról, majd felforgatjuk a házat. Mivel közel laknak, nem tarott sokáig hogy átértünk. A fiú anyukája és apukája szép nyugodtan olvasott újságot a nappaliban. 

-Csókolom! -köszöntem. 

-Sziasztok! -köszönt Bard papája. 

-Nos, azzal a  kéréssel állnánk elétek, hogy most akarjuk szétszedni a házat, így addig menjetek el itthonról. 

-Rendben van,fiam, de mégis mennyi szobára van szükségetek?

Ekkor Brad rámnézett, hiszen én vagyok a rendező. 

-Nos, kellene az udvar, a konyha, a garázs, Brad szobája, az étkező, egy másik szoba, ez a nappali, és majd a folyosó. -mondtam. 

-Rendben, a "másik szoba", legyen a vendégszoba, mivel a miénket kulcsra fogjuk zárni. Rendben? -kérdezte Brad anyukája. 

-Rendben! -mondtuk egyszerre, majd a szülők 10 perc után leléptek. 

Hívott minket Connor, hogy már mindenki megérkezett, így átjöttek nálunk. Tristan lehúzta a listáról, ami megvan, én pedig a visszajárókat szedtem össze. 

-Nos, lenne egy egész nagy feladat, amihez mind kellenénk. Van a városban egy gyerekpark, ahol vane gy olyan medence, ami csak ezekkel a kis színes labdákkal van megtöltve. Na nekünk kéne egy szobányi mennyiség azokból a pici labdákból. 

-Jó, és mégis hogy hozzuk el? -kérdezte George. 

-Ki tud vezetni az osztályból? -kérdezte Stella, mire 3 ember nyújtotta fel a kezét. 

-Rendben, még egy-egy személy beül hozzátok a kocsiba, méghozzá Renee, Tristan és Connor, és együtt elintézitek ezt. Rendben? -kérdezte, mire mindneki bólogatni kezdett. 

-Okés, akkor addig mi elkezdünk felfordulást csinálni. Jó? -kérdezte James, mire Tristan azt mondta, hogy akkor az egyik rendezőnek maradni kell. 

Mivel Tristan ötlete volt ez a labdás dolog, és mivel Ő már elkérte onnan a labdákat, arra jutottunk hogy én maradok, és Brad megy helyettem. Az autók elindultak, én pedig ott álltam, miközben mindneki engem nézett, és kérdezték, hogy most mi legyen. Nekem kellett kiadnom az utasításokat. 

Két embert osztottam ki arra, hogy Brad-ék másik autóját körbetekerjék fóliával és dobáljanak rá színes szalagokat. 3 embernek azt adtam ki, hogy a konyhát szorják tele színes szalagokkal, csipszekkel és liszttel, és pakolják szerte szét a poharakat meg a tányérokat. James-t megkértem, hogy rajzoljon valami vicceset Brad ballagási képére, a többiekkel pedig betettünk mindent a garázsba. Mármint a dobot, a mikrofont és minden egyebet. Még tettünk be hangulatos világítást is. 

Mire mindneki végzett, megjöttek a labdák is. Mindenki kapott egy vödröt a kezébe, majd álltunk egy sort Brad háklószobájáig és elkezdtük a kocsikban lévő labdákat feljuttatni a szobába. Mikor végeztünk, leültünk az udvaron, és taktikai megbeszélést tartottunk, hogy mit veszünk fel előbb. 

Mivel a buli este történik, és másnap reggel takarítunk, így úgy döntöttünk, hogy most mindenki hazamehet, és este felvesszük az éneklős jelenetet, majd másnap pedig nem megyünk suliba, hanem felvesszük a többi jelenetet. 

Mindenki hazament, erre Bard szülei befutottak. Meglepődve szálltak ki az autóból. 

-Te...jó..ég. Remélem ezt el is fogjátok takarítani!! -mondta a fiú anyukája. 

Mi helyeseltünk, majd felmentek a szobájukba, mi pedig a nappaliban tévéztünk 7 óráig, amíg végre normálisan besötétedett, és visszajöttek az osztálytársaink. lementünk a garázsba, és felállítottuk a

kamerákat több helyen is. Voltak olyan kamerák, amiket mi fogtunk meg. Az első felvételen csak a banda szerepelt, amin eléneklik a számot. A második felvételen máshol voltak a kamerák és az osztály is bent volt a garázsban, és mindenki bulizott. A harmadik jelent volt az, amikor én nem foghattam egyik kamerát sem, mert Brad-et és engem figyeltek, ahogy Brad próbál rámhajtani, de én gyengéden megpofozom. Mikor ezek készlettek, elköszöntünk mindenkitől, majd megköszöntünk mindnet, és megbeszéltük hogy reggel nyolckor újra itt találkozunk. Még a fiúk úgy döntöttek, hogy felmennek labdázni Brad szobájába. Stella és én is velük tartottunk, de mi titokban felvételeket csináltunk, hogy bele tudjuk majd vágni a klippbe.

Mindegyikünk hazament, és úgy gondoltuk, túlságosan is kifárasztottuk magunkat, ezért hamar lefeküdtünk aludni. 

*Másnap Reggel*

Nyolcra megint mindenki ottermett Brad-ék házánál, majd elkezdtük a főbb jelenetek megszervezését. Brad kutyája főszerepet kapott a kezdásnél. Tudni illik, ennek a fiúnak nem csak egy kutyája van, hanem van neki egy régi mászókája is. Azt beszéltük meg hogy erről a mászókáról fog fejjel lefelé lelógni, s majd a kutya megnyalja, ezért fog felébredni. Brad felmászott, majd odahívta a kutyáját, mi pedig bekapcsoltuk a kamerát. Mikor ennek a jelenetnek vége lett, a házról csináltunk egy nagyobb felvételt, majd arról, hogy Brad bemegy a házba. Connor-t beliszteztük majd felfektettük a konyhában lévő pultra, és Brad bement felkelteni, méghozzá úgy, hogy a kezébe tejszínhabot nyomott, majd mikor Connor megakarta piszkálni az orrát, tiszta tejszínhabos lesz. Ez a jelenet annyira jól sikerült, hogy véletlenül Connor le is esett a pultról, amin nagyot nevettünk. Tristan-t a garázsban leültettük a dobjához, és befújtuk azzal a színes valamivel, amjd Brad kezébe fogta a kűrtöt, és megnyomta, mire a srác felébredt, és dobolni kezdett. James-t pedig a Brad szobájában lévő labdák között találtuk meg, miközben Brad megrongált fényképét tartja a kezében egy filctoll társaságában. Aztán az összes fiú lement, és a laptopjukon a Twitterre és kiírták a megfelelő szöveget. Egyik osztálytársunkat úgy vettük fel, hogy éppen reggelizik, és úgy olvassa ezt el, a másik az ágyában olvassa el, a harmadik a nappaliban, a negyedik pedig az utcán sétálás közben. Aztán jött az a ajelent, ahogy ,mindenkinek kiosztunk valamilyen takarításhoz alkalmas eszközt.

Közben pedig még Tristan-t és Connor-t is "meg kellett tisztítanunk". Brad és James pár emberrel a konyhát kezdte takarítani. Aztán vicces volt felvenni, ahogy az ablakon keresztül dobálják ki a fiúkj vödrök segítségével a labdákat, a többiek pedig kint zsákokba szedik őket. Aztán megkértük Brad-et, hogy vegye fel azt az ingjét, amin a ballagási képén látható, és az egyik falhoz állítottuk, majd Stella vette fel, ahogy pár képet csinálok róla, hogy vissza tudjuk tenni a képet a helyére, de a fiúk ebbe is belekontárkodtak. Aztén jött az a jelent, ahol Brad szülei megérkeznek, és mindenkinek a hátsó ajtón kell kimennie, de én egy ajtó mögül kijövök és addig csókolom Brad-et, amíg a szülei ki nem nyitják az ajtót. Az utolsó jelent már csak az volt, ahol Brad szülei a tegnap esti videót nézik. 

Nehezen, de elkészültünk. Mindenki hazament, mi pedig azon mesterkedtünk, hogy megvágjuk a klippet. Este nyolc óráig dolgoztunk rajta, majd mind Brad-nél aludtunk, mert nem volt életerőnk hazamenni.

*Másnap*

Kedd reggel, mindenki leült az osztályterembe. Matek óra volt az első, az osztályfőnökünkkel. Hatalmas szidást kaptunk, amiért az egész osztály hiányzott tegnap a suliból. 

-Tanárnő -állt fel Tristan - mind segítettek nekünk felvenni a The Vamps első új videóklippjét! 

-És? Attól még nem voltatok itt!! -mondta tanárnő. 

-Majd hoz mindenki a szülőjétől igazolást! -mondta James. 

-Plusz, Tanárnővel együtt akartuk megnézni a kész klippet, mert még mi sem láttuk teljes egészében, -mondta Connor, mire Brad felállt és a digitális táblán elindította életünk első videóklippjét a YouTube-on: 

Remélem tetszett! Bocsi, ha nem tetszett hogy mindent ilyen részletesen leírtam! 

Kellemes szünetet! :) 

Kommenteljetek és véleményezzetek! :) Előre is köszi! <3

14.Fejezet

Mostanáig nem is tudtam, hogy John motorozik. Bár, még csak vagy 2 napja ismerem, szóval elég sok mindent nem tudok róla. Na nem baj, úgy érzem, itt az ideje, hogy megismerjem. Nem is enni mentünk, legalábbis szerintem,mivel egy hegy felé indultunk meg. Ahogy fent haladtunk, csodálatos volt a kilátás. Még jó, hogy bőrkabát volt rajtam, mert amúgy lehet, hogy fáztam volna egy kicsit. Egyszercsak a motor lassulni kezdett, majd lassan le is állt. Mindketten leszálltunk. 

-Basszus. A legrosszabbkor, de feladta. Ne haragudj. -mondta nekem, majd leült a motorjára. 

-Ugyan már ez nem baj. -mondtam.

Szerintem nem hitte el, hogy én nem vagyok mérges, mivel szomorúan nézte a földet. Gondoltam egyet, és hátulról átöleltem, mire Ő nagyot mosolygott. Bal kezével hozzáért kezeimhez, és még jobban összefogta a már kulcsban lévő kézfejeket. Kicsit, pirosnak éreztem magam. Aztán, leszállt a motorról, de a kezem egy pillanatra sem engedte el. Közel jött hozzám. Már éreztem a hogy lélegzik. a jobb keze a bal kezem, a bal pedig a jobb kezemet fogta meg. 

-Komolyan nem így terveztem. Gondolom éhes vagy. Tudod, erre van egy kis falucska, ahol remek éttermek vannak. Azért hoztalak erre. De ne haragudj.Kérlek. -mondta. 

Egy pillanatra, talán nem is voltam magamnál. Tengerkék szemeit nézve, elmerengtem. 

-Természetesen, nem haragszom. Semmi gond. -mondtam, mire rámosolyogtam, hogy elhiggye, tényleg nem bánom. 

Sikerrel jártam, hiszem visszamosolygott rám. 

-Tudod, most gyalogolnunk kell. Ott majd veszek benzint. Toljalak a motoron? -kérdezte. 

-Jajj, ugyan már. Nem vagyok én hercegnő. Inkább segítek tolni a motort.-mondtam, majd átmentem a motor jobb oldalára, Ő pedig a bal oldalon maradt, és együtt kezdtük a hegyen felfelé tolni a motort. 

Negyed órán keresztül sétáltunk, és toltuk a motort. Hiába, egy kicsit elfáradtunk, a kilátás kárpótolt mindenért. 

Egy benzinkútra mentünk előbb. Amint teletankolta a motort John, felültünk és egy kis étteremnél parkoltunk le. 

Bementünk. Leültünk egy asztalhoz, kedvesen felvették tőlünk a rendelést, majd mikor kihozták, beszélgetni kezdtünk.

-Szóval, te Brad osztályába jársz. 

-Igen. Viszont képzeld. én nem tudom, hogy te hanyadikos vagy. 

-Tényleg? -nézett rám John meglepődötten -Végzős vagyok. David osztályába járok. 

-Szuper. 

-Nekem mondod? Utálom! Nagyképű, jah, és nem szereti a The Vamps-et, ami még nagyobb ökörség tőle. Jó,igen, nem minden fiú bír fiúbandákat, de nekem mondjuk nincs egyáltalán velük bajom. -mondta.

Meglepődtem ezen a válaszon. Tényleg, kevés ilyen fiú van, aki ne ítélni el az ilyen bandákat, mint mondjuk a The Vamps. De a lényeg, hogy ebben egyetértünk.

Körülbelül másfél órát töltöttünk az étteremben. Jól éreztük magunkat, majd hazavitt motorral.

-És, hogy hogy a barátnődnél laksz? -kérdezte. 

-A szüleim sosincsenek otthon, én pedig utálom a magányt. -válaszoltam. 

A srác megállította a motort, majd egy nagy ölelést adott nekem. Hozzám simult közben,és érezhettem a szívdobogását. 

-Köszönök mindent. -mondtam. 

-Élmény volt.-mondta, majd egy puszit adott az arcomra. 

Felpattant a motorra, majd elment. Mikor megfordultam, csak annyit láttam, hogy a nappali függönye mozog. Valaki leskelődött utánnam. 

Mikor beléptem a házba, rögtön a nappalihoz mentem. Nem volt ott senki. Legalábbis úgy nézett ki, amíg valaki el nem tüsszentette magát a kanapé mögött. Odamentem, és megnéztem, ki van mögötte. 

-A két Jack. Mégis, miért leskelődtök utánnam?? -kérdeztem. 

-Miért ne tennénk? Ma csak négy órád volt, erre este 5-kor érsz haza? Ugyan már. -mondta Johnson. 

-Igazából, jobb lett volna nem is látni ezt az egészet. -állt fel Gilinsky. 

-Mégis miért mondod ezt? -fogtam meg karját. 

-Tudod ki ő? Egy olyan osztályból való, ahol az emberek a legösszetartóbbak és mindig egy embert követnek. Méghozzá David-et. -mondta, majd elrántotta a kezét. 

-Ez nem igaz. Azt mondta, hogy utálja őt. 

-Egy baj van ezzel, drága Renee. -nézett mélyen a szemembe - Hogy te nem tudod megkülönböztetni, hogy egy ember mikor hazudik és mikor mond igazat. -mondta, majd felment a szobába. 

Johnson is utánna akart menni, de megszólítottam. 

-Egyet értessz vele? 

-Nem szólhatok bele, hogy kivel kavarsz, de ha ezt a suli megtudja, nem lesz jó híred. Főleg, hogy a The Vamps tagjai a legjobb barátaid. -mondta.

-De ha egyszer Ő nem bírja David-et, akkor én nem tudom miért vagytok így kiakadva. 

-Lehet, tudunk valamit errő a John gyerekről. Mi figyelmeztettünk. -mondta, majd Ő is felment. 

Mégis mi a franc volt ez??? Jön egy normális fiú, erre mindenki normálatlan lesz??

Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, majd, hogy lenyugtassam magam, elkezdtem videóklipp rendezőket keresni az interneten. Nem igazán tudom, hogy kit is keresek, de jobb tudni, ki lakik a közelünkben, és mennyit kér egy ilyen munkáért. Rengeteg pénzt el tudnak kérni egy ilyenért, ezért úgy döntöttem, hogy az egyik legbulisabb embert hívom át, és vele álmodom meg, hogy hogyan is kellene kinéznie a klippnek: Tristan-t! Nem is kellett rá sokat várni, átjött. 

-Nos Renee, konkrét elképzeléseim vannak. Mehet? -kérdezte hatalmas mosollyal. 

-Mondd! -mondtam, mire elkezdte mondani. 

-Ugyebár úgy akarod a klippet, hogy van egy buli és utánna vissza kell jönni segíteni pakolni. épp ezért, a klipp kezdődhetne azzal, hogy mind a négyen alszunk, és mondjuk Brad felkel, és felkelt minket, és közben bemutatja a kamera, hogy mekkora felfordulás van a házban. Miközben Brad megy végig a szobákon, felkelt minket is. Majd úgy döntenek, hogy össze kell pakolni, így segítséget kérnek telefonon. -mondta. 

-Ez nem rossz, de ha nem sürgeti a tiniket valami, akkor a buli után sosem kezdenek el rögtön pakolni. Mivel Bard szülei a klippben akarnak szerepelni, mi lenne, ha tőlük jönne egy SMS hogy mindjárt otthon vannak, ezért muszály összepakolni a házat, és ez segítség nélkül nem megy. 

-Igen. És mondjuk nem felhívjuk a skacokat, hanem kiírunk valamit mondjuk Twitterre, amit sokan észerevesznek majd. -folytatta Tristan.

-Igen, A Vamps minden területre kioszt valami feladatot, amikhez eszközöket is adnak. 

-Jah. Viszont nem jó, hogy az meberek csak a atkarítás részt látnák. Részeket lehetni bevágni, ahol mi énekeljük a Can We Dance-t, és mutatnánk, hogy a többiek mennyire élvezik a bulit. 

-Valami értékesnek meg tönkre kell mennie, amit pótolnunk kell. -javasoltam. 

-Aztán a lassab résznél, a mi kis Brad-ünket mutatjuk, aki próbál bevágódni nálad, de nem igazán jön össze neki. Nagyon meg akar csókolni, de sajnos az nem fog megtörténni a buli során. 

-Viszont mikor már megjönnek a szülők, és Brad elküld mindenkit a házból, te kilépsz valahonnan, és Brad végre megkapja azt a csókot, amire úgy vágyott. -mondtam. 

-Viszont a végén, a szülei a videót látják a YouTube-on! -mondta Tristan, majd felpattantunk és pacsiztunk egyet. 

-Rendben. Meg van a két rendező, így akár holnap kezdhetjük is a forgatást. -mondtam, majd megöleltem, kikísértem majd hazament. 

Mikor már ágyban voltam, eszembe jutott, hogy hiába van meg az ötlet, ha nincsenek hozzá kellékek, így írtam egy SMS-t Tristan-nek, hogy holnap mindenkinek osztunk valami feladatot, amit be kell szereznie szombatra. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek, mert jó visszajelzéseket kapni a blogról! :)

13.Fejezet

Hát, nem tudom utoljára, melyik napunk végződött ennyire eredményesen és boldogan. Nem feleltünk az nap semmiből, elismerést szereztünk az osztályfőnökünktől és még az igazgatótól is! Kijelentette, hogy holnap ünnepélyes keretek között kell átadnia David-nek a díjat nekünk, így öltüzzünk ki, a holnapi nap tiszteletére. Azt mondták rövídített órák is lesznek, és még elő is kellene adnunk valamit. Nagyon örültünk, hogy ez végül is egy külön ünnepnap nekünk. Bár azt mondta az igazgató, hogy szombaton is suli emiatt, de teljesen megéri. 

Nagy örömmel mentünk tehát haza. Stella bátyja útközben talált meg minket. Vele volt a 2 Jack is. Innentől kezdve együtt mentünk haza. 

-Hát nektek meg mi bajotok van? -kérdezte Johnson. 

-Miért? -nevettünk össze Stellával. 

-Furábban viselkedik a húgom mint eddig valaha...-mondta George. 

-És te Renee, te meg...egyszerűen kicsattansz az örömtől. -mondta Gilinsky. 

-Az egy dolog. Attól független, hogy nagyon jó napunk volt, nincs semmi bajunk. -mondtam. 

-Akkor rendben van...-mondta Geroge, majd hazáig nem is beszéltünk. 

Stella és én fogtuk magunkat, és mikor nagyjából felkészültünk a holnapi napra, összeszedtük magunkat, és elindultunk Brad házához, ahol a többiek már vártak ránk. El kell dönteni, hogy holnap mit ad elő a banda. Körülbelül percünk telt bele, míg mindent elintéztünk és megérkeztünk. Már tűkön ülve vártak minket. 

-Sziasztok! Hatalmas ötleteink vannak, szóval gyertek be! -invitált be minket Tristan. 

-Na mi az a nagy ötlet? -kérdezte Stella. 

-Na szóval, az van, hogy mi egyik este, összejöttünk, és írtunk egy nagyon jó dalt. Bár nektek még nem mutattuk meg, így arra szeretnénk titeket kérni, hogy gyertek le a pincébe, és hallgassátok meg ezt a dalt. 

Nagyon meg voltunk lepve ezen a bejelentésen, de természetesen lementünk a pincébe, majd helyet foglaltunk, ők pedig elkezdték a saját kezüleg írt dalukat játszani.

Teljesen el voltunk ámulva, mikor befejezték az éneklést. 

-Ez valami durván jó volt! És a szövege, az a jelenbe illik teljesen! Wow...ezt kell előadnotok! -mondta Stella. 

-Nem is mondhattam volna jobban. Büszke vagyok rátok! -mondtam, majd felálltunk, és minegyik fiút megöleltük. 

Még egy párszor elpróbálták a dalt, majd leültek hozzánk. 

-Esetleg, valami ötlet, vagy valami? -kérdezte Connor. 

-Szerintem egy hivatalos videóklippet kellene csinálnunk erre a zenére. -mondtam. 

-Te jó ég! Meg tudnád szervezni? -kérdezte James. 

-Hát persze, hogy meg! Amúgy ehhez egy olyan klipp kellene, ami egy házibuliról szól. -mondtam. 

-De hát ahhoz sok ember kell, és akkor meg sok pénz is. -mondta Connor. 

-Ez nem igaz, mert mi van ha a saját osztályunk szerepel a klippben? -kérdezte Stella.

-Ez nagyon jó ötlet! -mondtuk egyszerre. 

-Nos, szóval lenne ez a házibuli, ami egy kicsit durván végződik, és mindenki visszajönne segíteni a Vamps-nek pakolni...-mondtam. 

-Mi is benne akarunk lenni a klippben! -jöttek be a pince ajtón Brad szülei. 

-Jajj, ne már. Anya...mennyetek ki innen..-ment oda hozzájuk Brad, majd elpirulva próbálta őket az ajtó felé tessékelni. 

-És ha megengedjük hogy a házat felhasználjátok a klippben? -kérdezte Brad apja. 

-Nagyon szépen köszönjük. -ment oda Tristan majd kezett fogott Brad édesapjával. 

Brad-nek nem is lett volna alkalma elutasítani a lehetőséget. 

-Rendben van. Szóval meg van a ház, a végén Brad szülei, az osztály, ti és...

-Kellene egy bizonyos lány...-mondta James. 

-Aki megdobogtatja a mi kis Brad-ünk szívét...-lökte Tristan oldalba Brad-et...

-És akihez a dal szól. -mondta Stella. 

-Renee! Legyél te az! -mondta Brad anyukája. 

-Anyaaa...-csapott a fejéhez Brad. 

-Jajj, nyugi Brad. Már régóta ismerlek, szóval nem egy idegennel kell ezt eljátszanom, így...szíves örömest vállalom! -mondtam, mire Brad vörös arccal nézett rám, és elmosolyodva köszönte meg a dolgot. 

Még gyorsan Stella és én kiválasztottuk a fiúk holnapi ruháit, majd hazamentünk. Már éppen lefeküdni készültem, és leoltottam a villanyt, amikor megszólalt a telefonom. Csak telefonszám volt kiírva, így gőzöm sem volt arról, hogy ki az. 

-Szia Renee. 

-Szia..öm...bocsi, de a telefon nem ír ki számot, szóval..Kivel is beszélek?

-John vagyok! Tudod..

-Jajj, hát persze! Szia! Mi újság?

-Izgulsz már a holnap miatt? 

-Nem én lépek fel, hanem a The Vamps.

-Tudom, de utánna mivel úgy is rengeteg időnk van, el mehetnénk enni valami flancos étterembe. 

-Ömm...nos..nem bánom. 

-Akkor ez randi? 

-Nem tudom, hogy mi ez. 

-Rendben. Szóval holnap randizunk. Mostmár izgulhatsz. Jó éjt! -mondta, majd le is tette a telefont. 

Meg voltam lepve, hogy elhívott engem. Hiszen, alig ismerem, és mostmár tényleg, gyomorgörcsöm van a holnap miatt...

*Másnap Reggel*

Miután szépen és elegánsan felöltöztünk Stellával, elvittek megint minket suliba. 

A The Vamps is szépen ki volt öltözve. Az iskolaújság szerkesztősége még fel is vitte őket a tetőre, és csinált róluk pár képet. Utánna,már csak azt vártuk, hogy vége legyen a negyedik órának.Amint vége lett, megszólalt a hangosbemondó. 
"Kéretjük az összes diákot az előadó terembe!"
Erre vártunk, már rég. Stella és én hátul voltunk a BackStage-ben, ha lehet így mondani az iskolai színpad mögött lévő öltözőt. Itt kívántunk sok sikert a fiúknak, akiket pár percen belül fel is hívtak a színpadra. A színpad széléről néztük, mi is történik éppen. 
-Itt van a The Vamps és David a színpadon. Köszöntsük őket nagy tapssal! -kezdte az igazgató- Köszönöm, hogy megjelentetek, Mrs. Stiles, kérem jöjjön ide! -szólította az osztélyfőnökünket.
-Sziasztok! Nos, itt vannak előttem a The Vamps-nek és persze a David-éknek szóló szavazatok. Előttetek fogom megszámolni. -jelentette be. 
Megszámolta, és hát ugyan az lett az eredmény, mint ami matek órán kiderült!
-Szóval, David. Kérjük a nyereményedet. -mondta az igazgató, majd David átnyújtotta neki a győztesnek járó díjat. 
Az igazgató nagy örömmel nyújtotta át a mi fiúinknak. A lent ülő fiatalság tombolt. Nem értettük, hogy hogy lehet hirtelen mindenki ennyire zene, de leginkább The Vamps rajongó. De azért, élveztük a dolgot a fiúkkal együtt! 
-Nos, köszönjük szépen Igazgató Úr, osztályfőnök, és persze David! -nevetett és köszönte meg a díjat Brad. 
-Köszönjük Renee-nek és Stellának, akik mindenben segítenek minket! -mondta a mikrofonba James. 
-És két meglepetésünk is lenne mára nektek. -mondta Connor. 
-Így van. Éneklünk nektek egy dalt. De nem akármilyet! Ez egy olyan dal, amit még soha sehol nem hallottatok! Mert ez a saját dalunk! -mondta Tristan, lázba hozva a közönséget. 
Akik fent tartózkodtak a színpadon, lejöttek, és helyet hagytak a mi győzteseinknek, hogy elénekelhesség saját dalukat! 
Mikor vége lett, úgy tűnt, mindenkinek tetszik. Stella és én gyorsan kiszaladtunk a színpadra. 
-Most jöjjön a második meglepetés! -mondta Stella. 
-Így van! Az van, hogy ehhez a dalhoz egy hivatalos klippet fogunk forgatni! Egy buliról fog szólni, és ehhez a bulihoz, emberek is kellenek! Így sok szeretettel megajándékozzuk az osztályunkat a sok támogatás miatt abban, hogy legyenek a klipp részesei! -mondtam. 
Az osztály nagy örömmel fogadta az ötletet, majd amikor az igazgató megköszönte a fiúk fellépését, mindenkit elengedett haza. 
Éppen Stellával sétáltam kifelé, amikor megláttam John-t. Ő is meglátott engem, és odaintett magához. 
-Miért hív oda az a srác? -kérdezte meglepődve Stella. 
-Majd ha hazaérek, mindent elmondok. -mondtam Stellának, majd megöleltem és otthagytam. 
-Szia szépség. -köszöntött John. 
-Szia. Nos, akkor...indulunk? -kérdeztem. 
-Hát persze! Itt van a motorom. -ült fel rá. -Ülj fel te is! 
-Jajj, de hát én félek a motoroktól! -mondtam. 
-Hidd el, nincs mitől tartanod. -mondta,majd rászedett, hogy felüljek mögé. - Karolj belém! -mondta, majd amint érezte, hogy kézfejeim összekulcsoltam a hasánál, elindult. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :) 

12.Fejezet

-Nos, szerintem mindenki mennyen be a mellékhelységbe, és ott bujjon el,mivel ilyenkorra már az mindig ki van takarítva, így oda nem mennek be a takarítónők. -mondta Connor, majd fiúk-lányok csapatokban szétváltunk.

-Stella! 

-Tessék?!

-Erre jönnek a takarítónők! -mondtam, mivel hangokat hallottam kívülről.

-Zárd magadra az ajtót! -jött a válasz, majd mindketten bezárkóztunk egy-egy fülkébe. - Állj rá az ülőkére, mivel meg fogják látni a lábad! -mondta. 

Ezt is megcsináltam. Nyitnák ki az ajtómat, de nem tudják. 

-Jajj, már megint beragadt! -jött kintről egy erős női hang. 

Hallani lehetett, hogy elővesz valamit, majd elkezdi nyitogatni az ajtóm, ami egyszercsak kinyílott. 

-Mégis mit keres itt? Záróra van! -mondta. - Mennyen ki, különben hívom a rendőrséget! -mondta, mire én meg sem mertem moccanni, így a nő megfogta a karomat, és az udvarig vezetett. Bezárta a suli ajtaját, és elküldött engem. 

Én persze rögtön telefonáltam, hogy mi van. Hogy nehogy elkapják Stellát is, Brad-nek telefonáltam. 

-Mi az? -kérdezte. 

-Szia! Nos, engem elkapott egy takarító, és...kidobott a suliból. Jelenleg ti be vagytok zárva, én meg ki vagyok csukva. 

-Az valami tök jó! Az első emeleti 4-es terem ablakához menny. Én is oda megyek, és majd bemászol az ablakon! -mondta Brad. 

Beleegyeztem, majd elindultam. 2 perc múlva már ott álltam az ablak előtt, ahol a türelmetlen Brad és Tristan vártak rám. Már Brad elkezdte volna kinyitni az ablakot, mikor Tristan megfogta a kezét. 

-Azt mondtad, Renee, hogy becsukták az ajtót? -kérdezte. 

-Igen, azt. -mondtam a választ. 

-Az tök jó, mert akkor beindul a riasztó.Szóval, ha te most hozzá érsz az ablakhoz, rögtön jönnek, és kivisznek téged is. -mondta. 

-Nem hagyom kint Renee-t!! -jött a válasz, mire Brad hozzáért az ablakhoz, és megszólalt a riasztó. Amíg Brad azzal kűzdött, hogy beengedjen, addigra Tristan már el is bújt egy szekrényben.

Mire kinyitotta az ablakot, addigra már ott volt egy takarítónő, aki kitessékelte Brad-et az ablakon. majd amikor visszazárta az ablakot, kinyomta a riasztót. 

-Ez szép...-mondta Brad. 

-Ne haragudj. -mondtam. 

-Még is miért haragudnék? -nézett rám kérdően. 

-Hát csak azért, mert miattam veszlik el az egész dolog. 

-Na ez egyáltalán nem igaz! Mindenki papírja ott van Tristan táskájába, és Ő tud magára vigyázni! Meg fogják tudni oldani. 

-És mi hol leszünk? Mármint..mennyünk haza? -kérdeztem. 

-Hát, neked nem kéne hazamenned, mert számon fogják rajtad kérni Stellát, miszerint nálatok alszik, és te meg visszamész náluk. Az én szüleim meg ilyenkor már alszanak, és mivel én Connor-nál vagyok éppen, nem adtak nekem kulcsot. -mondta. 

-Akkor maradjunk kint? -kérdeztem. 

-Hát...csak ez az egy lehetőségünk van. -kacsintott a fiú. -Viszont mennyünk sétálni. Este minden sokkal szebb. 

Igaza volt. Amikor elindultunk, már mindenki álomba merült, és így senki nem járt az utcákon. Az út közepén mentünk, mit sem félve attól, hogy mi van, ha jön egy kóbor autó. Meseszép volt, főleg hogy engem a szüleim nyolc óra után már sehová sem engedtek el. Sohasem. Romantikus pillanat volt, az biztos. Nem tudtunk sehol aludni, így egy kicsit, hogy ne fáradjunk el nagyon, leültünk egy padra. 

-Nem vagy még álmos? Már éjfél van! -kérdezték tőlem. 

-Hát, egy kicsit már az vagyok. -mondtam, egy enyhe ásítással befejezve a mondatot. 

-Van egy haverom, aki itt lakik a közelben. Tudod, akivel rajtatok kívül lógok! 

-Jajj, tudom! John-ra gondolsz? -kérdeztem, mire a fiú bólintása választ adott a kérdésemre. 

-Szerintem nem haragszik meg, ha felhívom, és beenged minket az alagsorba. Amikor ott vagyok, álltalában ott alszunk. Ott van nekik egy még elég jó állapotban lévő franciaágy. 

Csak bólintottam egyet, majd elindultunk ehhez a haverhoz. Minden lámpa le volt náluk kapcsolva. Mikor Brad telefonált, az egyik rögön felkapcsolódott. Alig telt el 5 perc, már a srác alagsorában voltunk. 

-Nos, akkor nyugodalmas jó éjszakát. Nem huncutkodni, és vigyázzatok mindenre. Reggel ébresztelek titeket. -mondta, majd kiment. 

-Amúgy honnan ismered őt? -feküdtem le Brad mellé az ágyba. 

-Nos, egyszer kimentem James-el sétálni, és ránkjött a hülyülhetnék, és megláttuk őt azon a padon, ahol mi ültünk fél órája. Sírt, és hát megsajnáltuk, és leültünk hozzá. Kisült hogy a barátnője megcsalta. Mindent bevetettünk, hogy mosolyra bírjuk, és sikerült is. Aztán rengeteget beszélgettünk. Mostmár inkább James-el van jóba. Szünetekbe szoktak is beszélgetni, tudod. Ő a tizenegyedikes. Velem már nem beszél túl sokat, de tartozik nekünk, azt mondta. Nos, már csak James-nek tartozik. -mosolyogta el magát Brad, majd lassan álomba merültünk mindketten. 

*Másnap Reggel*

Amikor John felébresztett minket, gyorsan összeszedtük magunkat, és bementünk az iskolába. Amikor beléptünk, nagy nevetésben törtünk ki. Az egész folyosó végig volt plakátolva. Épphogy kilátszott a fehér fal mögüle! 

-Ti voltatok azok? -jött oda hozzánk John. 

-Nem, de mi is benne vagyunk. -lökött meg engem Brad. 

-Azt gondoltam, hiszen a The Vamps fő énekesével, és a menedzserével állok szemben. Én, nem várnám meg a helyetekben, hogy mi lesz David reakciója! -nevetett Ő is. 

Egyszercsak megszólalt a hangosbemondó: "Kéretjük az igazgatói irodába a The Vamps tagokat! Másnéven Tristan Evans-t, Connor Ball-t, James Mcvey-t, és Brad Simpsont! Most azonnal!"

Brad csak nevetett, majd elindult az iroda felé. 

-Na és Reni, amúgy...ugye szólíthatlak így? 

-Persze John! 

-Neked is ártott valamit ez a David? 

-Nos, nekem nagyon tetszett, és úgy volt, hogy lesz köztünk valami, de végül dobott. 

-Mekkora paraszt!De miért utálja Brad-et?

-Az már nagyon kicsi korunk óta így van! Régen legjobb barátok voltak...ma már távol állnak ettől! -mondtam. 

Ekkor bejött az ajtón David. Nem hitt a szemének. Már éppen elkezdte letépkedni a plakátokat, amikor behívatták az igazgatói irodába. Nekünk viszont megszólalt a csengő. 

-Nos, akkor majd még beszélünk! -mosolygott rám John, majd elment. 

Bementem a terembe, ahol már Stella nagyon várt engem. 

-Mi újság? -kérdeztem. 

-Te jó ég! Engem még csak nem is sejtenek! De hú, kemény este volt! Itt aludtunk a padokon meg minden! Kár hogy lebuktatok! -mondta izgatottan a lány. -És ti hol voltatok?

-Hát mivel Brad-et kicsukták a házból, én meg nem akartalak bemártani, így elmentünk a haverjához, John-hoz aludni. Az alagsorba.

-Melyik JohN? 

-Hát John William! Tudod, akivel tök sok időt tölt James! 

-Jaj tudom.Nem is tudtam hogy Brad-el is barátok! -mondta. 

-Én sem tudtam idáig. -mondtam, majd abbahagytuk a beszélgetést mert bejött a tanár. 

Matek óránk volt az osztályfőnökünkkel. 10 perc ment el az órából, amikor kopogtattak az ajtón. A 4 fiú volt az. 

-Gyertek, üljetek le! -mondta nekik Tanárnő. 

A többiek csak kussban maradtak, amíg leültek a helyükre, aztán rögtön kérdezgetni kezdték őket, hogy mit mondott az igazgató. 

-Na jó! Ezt majd szünetbe beszéljétek meg!! -szólt rájuk a tanár. 

-Ugyan Tanárnő! Ez érdekesebb mint a matek! Meg amúgy is, osztályfőnöknek tetszik lenni, nem akarja tudni, hogy ez a négy áldott jó gyerek mit csinált? -mondta Logan, az egyik osztálytársunk. 

Ekkor Tanárnő letette a könyvet, majd így szólt: 

-Nos, gyertek ki mellém. -Erre a négy fiú ki is ment. - Miért tettétek ezt? 

-Mi sokkal jobbak voltunk a tehetségkutatón! -mondta Tristan. 

-Nem is felnőtt számolta át a szavazatokat!! -mondta Connor. 

-Újraszámlálást követelünk! -mondta James. 

-Méghozzá magától! -mondta egy mosollyan Brad. 

-Ez reálisnak hangzik, és én benne vagyok. -mondta, majd kiinvitálta a fiúkat, hogy segítsenek behozni a dobozt,amibe a szavazatok vannak. 

Mikor behozták, Tanárnő gyorsan szétválogatta a szavazatokat,majd nagy számolásokba kezdett.

-A tizenegyedikes lányoknak van 20 szavazatuk...a fiúknak van 43 szavazat....Davidéknek van 96 szavazat...nektek pedig...101! Te jó ég, ki számolta ezt meg??? 

-Hát David osztálytársa!! -mondta az osztály. 

-Rendben. Et visszük az igazgatóhoz. -mondta az osztályfőnökünk, majd kicsöngettek. Mi ott vártunk az egész osztállyan a The Vamps-re az igazgatói előtt, mire egyszer csak megszólalt a hirdetőmikrofon: "Kijelentem, hogy a végzős David-től és bandájától elvesszük az első helyezést a múltkori versenyen, mivel az osztálytársuk elszámolta!  A The Vamps nyert! Jelenjen meg David az osztályával együtt az igazgatónál!"

Erre mindenki éljenzésbe tört ki, és mikor kiléptek a fiúk az ajtón, megtapsoltuk őket, úgy, ahogy csak bírtuk!

Aztán jött felénk David vezetésével az osztálya, mire mi abbahagytuk a tapsolást, és arrébb álltunk, mivel végzősök. Erre a The Vamps eléjük állt, és egy nagy tapsot adtak nekik, majd beengedték őket az ajtón:

Remélem tetszett az új rész! Hamarosan jön a következő! Véleményezzetek és kommenteljetek! Mindenkinek jó szünetet! :) 

11.Fejezet

Elég gyorsan átértünk Tristan-hez, s mikor odaértünk, Brad megállított az ajtónál. 

-Köszönöm, hogy lelket tudtál belém önteni. -mondta, majd elmosolyodott. 

-Ohh, hát...nincs mit. -mondtam, mire széttárta felém kezeit, hogy kér egy ölelést. 

Meg is kapta. 

-Egy igaz barátnak mindig segítek. -mondtam, mire Brad elengedett, és furcsán nézett rám. 

-Igen...te egy....igaz barát vagy.-mondta egy kicsit vontatottan, majd bekopogtatott a házba. 

Stella nyitott ajtót, aki rögtön Tristan szobájába terelt minket, majd leültetett minket egy-egy székbe. Tristan állva maradt. 

-Nos emberek. Nem úgy van már az élet mint régen. Igen, még csak tizedikesek vagyunk, nem vagyunk végzősök, hogy bosszút álljunk akárkin. De kit akarok álltatni?! David egy bunkó paraszt, aki így végzős korára, már éppen ideje, hogy megkapja, amit meg kell kapnia. Ki tart velem? -kérdezte Tristan, mire mindenki felnyújtotta a kezét. 

-Bemutatom legjobb barátom, a képszerkesztőt. -,mutatott Tristan a laptopjára. - Ennek a segítségével csinálunk egy képet Davidről. -mondta, majd körégyűltünk. - Leszedtem a Facebook profilképét, és..az a lényeg, hogy alá meg fölé kéne írni valamit egy-egy fekete sávba. És ha ez kész, akkor azt többszörösen is kinyomtatni, majd kiragasztani vele a sulit. 

-Legyen az a tetején, hogy "Bunkó voltam..."-adta az ötletet Connor. 

-"És elvettem a The Vamps győzelmét!" -fejezte be James, mire Tristan csak meghajtotta fejét. 

-Ez igen! Ez ütős lett! -mondta, majd mosolyogni kezdett. 

Stella és én gyorsan megcsináltuk a képet, majd elkezdtük a nyomtatást. Tristan nagy számolásokba kezdett, majd amikor készen voltunk, szétosztottuk magunk között a képeket. Mindenki kapott 20 db-ot. 

-Tegyétek el a táskátokba, és nyolcadik óra után, ott maradunk a suliban, megvárjuk a 4 órát, amikor már senkinek sincs órája, és kirakjuk a plakátokat. -mondta Tristan. 

-Várj...de..mi van ha ott lesznek még a tanárok? -kérdezte Brad. 

-Igaza van.-mondtam. 

-Hát...most támadt egy merész ötletem. -mondta Tristan. 

-Mégis mi? -kérdezte James. 

-Aludjunk a suliban. -mondta. 

Ekkor összenéztünk, és...furcsa volt, de belementünk. Mindent mégegyszer átbeszéltünk, s mindenki hazafelé vette az irányt. Otthon újra meghallgattam azt a jó számot amit George mutatott nekem, majd pakolózni kezdtem. Ekkor csöngettek. Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Ki lehet ez ilyenkor? Nem nagyon érdekelt, így úgy döntöttem, hogy majd kinyitja más. De a csöngetés nem állt meg, hiszen nem nyitott senki ajtót. Mikor észbe kaptam, leesett, hogy George és a szülei elmentek vásárolni, Stella pedig zuhanyzik. Amilyen gyorsan csak lehetett levágtattam a lépcsőn,és kinyitottam az ajtót. 

-Heló! -szólalt meg két srác az ajtóban. 

-Sziasztok...-néztem rájuk kérdőben. 

-Te vagy Stella, nem de? -kérdezte az egyikük. 

-Ugyan Jack! Nem is hasonlít George-ra! Szerintem ez Stella barátnője. -mondta a másik.

-Várjatok...ti vagytok George haverjai akik itt alszanak a héten? -kérdeztem. 

-Ja. -nevettek rám. 

-Nos, akkor gyertek be. -invitáltam be őket a cuccaikkal együtt. 

Mivel tudtam, hogy csak egy vendégszoba van, bevezettem őket oda, majd ki akartam sétálni a szobából, de az egyikük megállított. 

-Ha már egy hétig együtt fogunk lakni, akkor be kéne mutatkoznunk egymásnak.

Igaza volt, így hát kezet nyújtottam felé. 

-Szia, én Renee Clarc vagyok. -mondtam, majd odamentem a másikhoz, és neki is bemutatkoztam. 

-Szia. Én Jack Johnson vagyok, Ő pedig itt Jack Gilinsky. 

-Most jut eszembe, hogy...tuti titeket hallgatlak a telefonomon. -mondtam, majd kinyitottam a szobaajtót, ahonnan tényleg az Ő zenéjük hallatszódott ki. 

-Rajongó vagy, vagy George mutatott minket? -kérdezte Gilinsky. 

-Nos, George mutatott, de rajongok ezért a számért. -mondtam, mire mögöttem kilépett Stella a zuhanyzóból fogkefével a szájába. 

Odaintett a srácoknak, mire ők is visszaintettek neki. 

-Nem először vagytok itt? -kérdeztem. 

-Nem. Mi szinte minden hónapban itt vagyunk egy hétig. Geroge a legjobb haverunk. -mondta Johnson,

-Ó, értem. Nos..akkor én megyek. -indultam meg, mire most a másik Jack fogott meg. 

-Nem szeretnél több zenét is meghallgatni tőlünk? -kérdezte, mire én vállat vontam, és bejöttek a szobámba. 

Befeküdtek az ágyamba, a kezükben egy laptoppal és odahívtak engem is. Oda is mentem, és tök sok zenét meghallgattam tőlük. Nagyon jó volt, és tetszett is mind. Egyedül az nem volt jó, hogy így éjfélig voltak nálam. Közben már George is jelezte, hogy itthon van, és volt is be köszönteni a haverjait, de nagyon fáradtnak látszott, gondolom ezért ment ki a szobából hamar. Éjfél után, elhagyták a szobámat, és én mély álomba merültem. 

*Másnap reggel*

Nem keltett fel az ébresztőóra, ráadásul még álmosabb is voltam, mint valaha. Stella jött be, és próbált keltegetni, már útra készen. Nagy nehezen sikerlt is neki, majd mi, mostmár így öten elindultunk George autójával a suliba. Mikor kitettek minket a giminél, bementünk, és vártuk a matek órát. Aztán jött még a többi hét. Egyik nap sem voltam még ilyen álmos a suliban. Azt hittem bealszok valamelyik órán. Kérdezték is Tristan-ék, hogy mi van velem, mire én elmeséltem, hogy mit csináltam éjfélig. Mikor elteltek az órák, és voltunk ebédelni, leültünk a suli udvaron. Egy órán keresztül beszélgettünk, majd láttuk, ahogy kiürül az iskola a kilencedik óra után. Mikor már biztosak voltunk abban, hogy senki nincs bent, tanárokon kívül, bementünk. 

-Melyik terembe aludjunk? -kérdezte Tristan. 

-Szerintem az osztályteremben, de meg kéne várnunk, amíg a takarítónők is elmennek. -mondta Brad, és teljesen igaza volt. 

-De addig hová bújjunk, hogy ne vegye senki sem észre? -kérdezte James.

Remélem tetszett! 

Nemsokára új rész!

Sajnálom, hogy rövid lett és hogy későn hoztam az ú részt!

Kommenteljetek és véleményezzetek! :)

Mindenkinek kitartást a sulihoz!! :)

10.Fejezet

Már szinte az összes körmömet lerágtam Stellával, míg kimondta végül az igazgató az eredményt:

-És a nyertes nem más....-húzta az időt....mint....DAVID BANDÁJA!! -mondta ki végül az igazgató.

Hogy mi? Nem a The Vamps nyert? Te jó ég. Mi összenéztünk Stellával és nem értettük a dolgot. Aztán csak végignéztük ahogy a srácok átveszik az ezüst kupát, és szép lassan lemennek a színpadról. Odaszaladtunk hozzájuk. 

-Nagyon jók voltatok! -mondta Stella. 

-Biztos csak elszámoltak valamit! -mondtam. 

-Itt csak az a biztos, hogy most...hazamegyek. Aludnom kell...-mondta szomorúan James.

-Csak...ki kell pihennem ezt...-mondta Tristan. 

-Találkozunk hétfőn a suliban lányok! -mondta Connor. 

-Addig is, jó Vasárnapot. -mondta Brad, majd elmentek. 

Ebben a szomorú pillanatban, valaki megveregette a hátam. 

-Sziaaaa. Tudod, tartunk egy kis bulit, hogy megünnepeljük a fergeteges győzelmünket a The...the...tudjátok...a nyomik felett. Renne, te is velünk tarthatnál. -jött oda David. 

-Te nagyobb bunkó vagy, mint aminek látszol. -mondtam neki, majd eljöttünk onnan Stellával és hazamentünk. 

Otthon bevonultunk mindketten a szobámba, és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a fiúkhoz külön-külön. Aztán Stella jó éjszakát kívánt, és elment. Viszont nekem még koránt sem kezdődött az éjszaka, hiszen kopogtattak az ajtón. George volt az. 
-Hát te? -kérdezte. 
-Mit hát én? Ez az én szobám...-mondtam. 
-Tudom te butus. -mondta,majd leült mellém az ágyban. -Látom hogy szomorú vagy. Mi nyomja a lelked? 
-Csak, a mai bandaháborút egy irtó bunkó pali nyerte meg, aki utánna még bulizni is elhívott. Utálom. -mondtam. 
-Mi? Fiúk miatt nem éri meg sírni. -mondta, majd kacsintott egyet. 
-Ugye tudod, hogy most magad ellen beszélsz? -kérdeztem nevetve. 
-Igen, tudom. De, nem baj. Amúgy, van kedvenc zenéd? -kérdezte.
-Nincs. Mostanában annyi dolgom volt, hogy új zenéket sem töltöttem le. -mondtam. 
-Na, akkor megmutatom az én mostani kedvenc zeném. Már is hozom a laptopom. -mondta. 
Így is lett. Lehasaltunk az ágyra, és szembe tette a laptopját. Aztán rá is keresett a zenéjére YouTube-on. 
-Előre szólok, hogy egy kicsit rappes, de nem durván. -mondta majd elindította a számot: 

-Nahát, az nagyon jó. -mondtam. 
-Hát igen, a haverjaim. -mondta George. 
-Hogy mi? Te ismered őket? -kérdeztem. 
-Igen. Velem járnak egy Egyetemre. Osztálytársaim. Ha gondolod majd bemutatlak nekik, mert a jövő hetet itt fogják tölteni. Itt alszanak majd, nálam. Szóval majd beszélhetsz velük. 
-Rendben. Köszi. Ezt átküldöd nekem? -kérdeztem, mire egy bólintás, és már át is küldte a zenét. - Köszi. Amúgy hogy hívják őket? -kérdeztem. 
-Ők a Jack & Jack. Külön néven Jack Johnson Magcon és Jack Gilinsky. Na de most már aludj. Jó éjt. -mondta, majd kiment. 

*Másnap Reggel*

Stellával összeszedtük magunkat, és elindultunk a fiúkhoz. 
Először Tristan-hez mentünk, ahol Apukája nyitott nekünk ajtót, és bevezetett az étkezőbe, ahol Tristan éppen fánkot evett. 
-Sziasztok! Mizu? -kérdezte. 
Mi furcsán összenéztünk Stellával, majd megkérdeztem. 
-Te nem is depizel? 
Hát igen, erre Tristan nagyon jót nevetett. 
-Hát, mi nagyon hülyék vagyunk. -mondta Stella.
-Miért? -kérdeztem. 
-Renee. Mikor láttad te valaha szomorúnak Tristan-t? -hát igen. Ebből a kérdésből minden leesett. Tristan nem szokott szomorú lenni! 
-Akkor veled minden oké? -kérdeztem. 
-Ahamm. -mondta. 
-És, nem haragszol Davidre? -kérdeztem. 
-De igen! Majd bosszút fogok állni. -mondta. 
-Mi mégis hogy? -kérdeztem egyszerre Stellával. 
-Majd elmondom ha mindenki jelen lesz. Gondolom úgy is mentek a többiekhez. Megyek veletek. Jó? -kérdezte, mire mi beleegyeztünk. 
A következő ház Connor háza volt. Bekopogtattunk, mire nem jött ki senki. Erre Tristan benyitott az ajtón, és elindult az emeletre. 
-Mégis mit csinálsz? -kérdeztem. 
-Hát, ha nincsenek itthon a szülei, Ő úgysem nyit ajtót. -mondta, mire egy jót nevettünk, és mi is elindultunk felfelé. 
-Gyere be Tristan! -kiabált az egyik szobából Connor. 
Erre mind bementünk abba a szobába. 
-Sziasztok! -mondta Connor is, aki ugyan csak mosolygott. 
-Mit gondoltatok? Hogy sírni fog? Olyan mint ééén!! -mondta Tristan, majd ráugrott Connor-ra, aki az ágyán volt. 
Aztán nagynehezen felálltak, és Connor megállt velem szembe. Rátette az egyik vállamra a kezét. 
-Menjünk, és húzzuk ki a depiből James-t és Brad-et. -mondta, mire mi csak nevettünk, aztán mentünk a következő házhoz. 
A következő ház James-é volt. Connor becsöngetett, mire James anyukája nyitott ajtót. 
-Csókolom. James-t keressük. -mosolygott az anyukájára Connor. 
-Kiküldöm,mert nem szeretném ha bejönnétek. 
-Legalább nem tetszik kertelni. -nevetett Tristan. 
-Ne bolondozz! Csak nagy a rendetlenség! -mondta, majd lehívta James-t, és hátramentünk az udvarukra, ahol leültünk. 
James csak lehajtott fejjel ült velem szemben. 
-Namár. Nem szabad szomorúnak lenni! -mondta Tristan. 
-Ez csak az első megpróbáltatásunk volt, és minden okkal történik. Lehet, hogyha mi nyerünk szétvernek a végzősök. -mondta Connor. 
-Ezzel nem segítessz. -lökte meg Connor-t Stella. 
-Figyelj, nem kell szomorúnak lenned. A következő sokkal jobb lesz! És James...nézz rám, amikor hozzád beszélek. -mondtam, majd nagynehezen felnézett rám. 

-Figyelj, ti vagytok a legjobbak, és míg David-ék befutottak a sulinak, ti be fogtok futni az egész világon, mivel nektek nem csak ez a sulis hülyeség van, hanem még ott van a YouTube csatornátok is, aminek már tök rg néztük a nézettségét, és oda is kell egy új videó! Nem adhatod fel. Biztos vagyok benne, hogy már vannak akik a rajongóitok. Épp úgy, mint én meg Stella. -mondtam mosolyogva, mire James visszamosolygott. 
-Lehet, hogy igazad van. -mondta. 
-Nem lehet, hanem biztos. -fogta meg James vállát Tristan. 
Ekkor tartottunk egy nagyölelést, majd fogtuk magunkat, és átmentünk Brad-hez. 
-Reni, szerintem ide csak egyedül kéne bemenned. -mondta Tristan. 
-Miért? -kérdeztem. 
-Hát...mert...te tartod a nagyon jó lelkesítő beszédeket. Nem mi. -mondta Connor. 
-Gyerünk, ügyes leszel! -mondta James, mire Stella megölelt, és otthagytak az ajtónál, mondván, hogy Connor-nál lesznek. 
Furák voltak. Mintha tudnának valamit, amit én nem. De mi az? Na mindegy. Becsöngettem, mire maga Brad nyitott ajtót. Elmentem vele az étkezőbe, ahol laptopozott. Olyan megbántott kiskutyának néztem, ahogy nézett rám. Aranyos volt, de mégis csak szomorú. 
-Mit csinálsz a laptopon? -kérdeztem. 
-A tegnapi fellépésünket nézem. Nem is lett olyan rossz. Hiszen, David tényleg nagyon jó volt, el kell ismernem. 
-Ez szép gondolat. -mondtam. 
-De akkor is egy bunkó. -mondta, mire elkezdtünk nevetni. 
-Igen, tudom. Tegnap még ezek után elhívott engem bulizni.-mondtam. 
-És legalább jó volt? -kérdezte, 
-Idióta! -vágtam fejen egy kicsit. Mit gondolsz? El is mentem? -kérdeztem Brad-től. 
-Nem rég, még Ő volt neked az igazi. 
-Ugyan már. Hülyeség volt. Belátom. Nem kell Ő nekem. Tényleg egy bunkó paraszt. -mondtam, mire Brad kért egy pacsit. Adtam is neki egyet. 
-Tristan-nek van egy terve. -mondtam, mire Brad már el is indult Tristan házához, nekem meg rendesen sietni kellett utánna. 

Remélem tetszett, és hogy már várjátok a következő részt! :) 
Igyekszem minnél hamarabb hozni! 
Kommenteljetek és véleményezzetek!! :))

9.Fejezet

Reggel, mikor felkeltem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Aztán 2 perc csukott szemmel való gondolkodás után rájöttem, hogy Brad ágyában vagyok. Mikor kinyílt a szemem, csak egy kart láttam, ami éppen átkarol. Pár másodperc kellett, míg rájöttem, hogy az Brad keze. Most álljak fel? Akkor felébresztem...Vagy..szedjem le magamról a kezet, és lassan mennyek ki a szobából? Ez talán beválhat. Megfogtam Brad kezét, és óvatosan felemeltem. Már majdnem fel tudtam ülni, miközben fogtam a kezét, de hirtelen kinyílt a szeme. 

-Hát te mit csinálsz? -kérdezte nevetve. 

-Én, csak nem akartalak felkelteni. Mert átkaroltál, és le akartam szedni a kezed, hogy ki tudjak menni. 

Ekkor Brad hirtelen elhúzta a kezét. 

-Jajj, ne haragudj. Biztos valamit álmodtam, és azért karoltalak át. -mondta teljesen kipirulva. 

-Semmi gond, hiszen, legjobb barátok vagyunk. -mosolyogtam rá, majd kimentem. 

A többiek már mind lent reggeliztek, mikor leértem. 

-Jó reggelt! -köszöntem, mire mindenki visszaköszönt. 

-Te jó ég, nagyon izgulok. Már rendesen fáj a hasam. -mondta Tristan. 

-Igen, ma lesz a nagy összecsapás. Nagyon ügyesek lesztek fiúk, csak nyugalom. -mondta Brad Anyukája. 

-És melyik számot is adjátok elő? -kérdezte Stella. 

-Hát, kettőt gyakoroltunk be nagyon, de még gőzünk sincs. -mondta James. 

-Melyik az a kettő? -ültem le közéjük. 

- Az egyik a "Twist And Shout" a Beatles-től, a másik pedig egy Bruno Mars Mashup. -mondta Connor. 

-Szerintem legyen a Twist And Shout. Azt nagyon szeretjük Renee-vel. :) -mosolygott Stella. 

-Szerintem is az legyen, de amúgy arra gondoltam, hogy kirakhatnánk a fellépésetek előtt egy vetítő vásznat, ami mögött menne egy videó, ami persze csak képet ad, hang nem lenne alatta, és egy kis filmet játszanánk be rólatok. Mit szóltok ehhez? -kérdeztem. 

-Ez remek ötlet! -jött a konyhába Brad. 

-Nos, akkor miután megreggeliztünk vásárolni kell mennünk. -mondta Stella. 

-Bevigyelek titeket? -kérdezte Brad anyukája, mire mi mondtuk, hogy maradjon nyugodtan, mert bebuszozunk. 

Így is történt. Amint megreggeliztünk és lezuhanyoztunk, összeszedtük magunkat, és 20 perc múlva már lent is voltunk a plázánál. Már tisztán tudtam milyen videót kéne csinálni ehhez a klipphez, és Stellát is beavattam terveimbe. 

-Melyik bolt az első? -kérdezte James. 

-Az ott! -mutatott Stella egy öltönyöket áruló boltra. 

Tristan kicsit komoran nézett ránk. 

-Ezt most ti sem gondoltátok komolyan...-mondta. 

-De igen, teljesen komolyan. -mondtam, majd Stella segítségével betoltam a srácokat az üzletbe. 

-Miben segíthetek? -jött oda az eladó. 

-Négy fehér inget szeretnénk. -mondta Stella, mire az eladó elvezette a fiúkat, és odaadta a méreteiket. 

Míg ők próbáltak, mi kiválasztottunk négy nyakkendőt. Kicsit hasonlított a skót mintára, mert piros és sötétkék volt, és kockás. 

-Jó, ezek jók. Mehetünk? -jöttek ki a fiúk az öltözőből. 

-Nem, mert most mentek és kértek magatoknak fekete nadrágot. Egy kicsit feszüljön, szóval ne az az ünneplő nadrág legyen. Köszi. -.mondtam, majd a kezünkbe nyomták az ingeket, és elmentek. 

Miután kivásárolták magukat a fiúk, átmentünk egy cipős boltba, ahol fekete cipőt akartunk nekik venni. Na ez nem jött össze, mert már nem tűrtek nekünk, így különböző torna és sportcipőket vettek, de legalább feketék. 

Miután ez is megvolt, hazamentünk. Most van egy óra. Gyorsan átmentünk a volt házunkba, mivel tudom, hogy a szüleim nincsenek itthon. A többiek csak jöttek utánam, egyenesen lefele a pincénkbe. Hoztunk mindent: Dobot, gitárt, erősítőt, mikrofont. 

-Na jó, azt sem tudjuk hová viszel minket. -mondta Connor. 

-Igen, addig nem cipelünk le arra a helyre semmit, amíg te nem mutatod meg az ötletedet. -mondta James.

Bevezettem őket egy szobába. Elég szűkös volt, de tudtam, hogy ők a cuccokkal be fognak oda férni. 

-Nem látok semmit, olts villanyt. -mondta Stella, mire én eleget tettem kérésének. 

Eléggé meglepődöttnek látszódtak a fiúk. 

-Ez egy tökéletes hely. Jó a világítás...-mondta Tristan. 

-Vannak szép nagy tükrök...-mondta James.

-Pont beférünk...-mondta Connor. 

-És ez egy tökéletes videó lesz. -mondta Brad. 

Gyorsan lehordták a cuccokat, mikor ez megvolt, elmentek öltözni, mire mi felállítottuk a kamerákat. Aztán fent megkötöttük nekik a nyakkendőket, majd megcsinálták a hajukat, és lementünk. 3 óránkba telt míg össze is vágtuk a videót, de szerintem tökéletesre sikerült. Még egy óra volt, míg mindent visszavittünk, és kitakarítottunk, majd visszacsuktam a házat, és készülődni kezdtünk az estére, hiszen már 6 óra. Egy óra és kezdődik minden. Mikor készen lettek a srácok Stellához vettük az irányt, hogy mi is átöltözhessünk. A fiúk addig az udvaron vártak minket. Abban a ruhában voltak, amiben a videóban is szerepeltek. Állítólag nagyon kicsíptük magunkat. Mármint Brad ezt állította. Stella anyukája szívesen vitt le minket a suliba. Kezdés előtt 5 perccel értünk oda. 

Először jött egy végzős banda. Nem voltak rosszak, de azért annyira jók sem. Brad-ék sokkal jobbak szerintem. 

A második David bandája volt. David nagyon jó hanggal rendelkezik, viszont mivel a megbánásról és az elrontott dolgokról énekelt, nem tartottam őszintének a zenéjét. Mivel miközben énekelt, végig engem nézett, így magamra vettem a dalt, bár nem érdekelt különösebben hogy Ő megbánta e vagy sem. A harmadik banda 11-edikes lányokból állt. Esküszöm, a macskám is szebben nyávog, mint ők. 

Mikor még tartott a csajok zenéje, hátramentünk készülődni. A fiúk nyakbavették a gitárt, beállítottam a vetítőt, majd egy csapatölelés után otthagytuk őket a színpad mögött. Mikor ők jöttek, és kezdtek, elindítottuk a videót: 

Senkit nem tapsolt meg annyira a közönség mint a The Vamps-et. A 10-edikes fiúk simán leverték a végzősöket is. Nagyon büszke voltam rájuk. Miután végeztek, nem jöhettek le a színpadról. Az igazgató minden fellépő zenekart felhívott a színpadra. Köszönetet mondott nekik a csodás estéért, és megdicsérte őket. 10 perc szavazás volt. Addig ott álltak a színpadon,és láttam, hogy a fiúk közül Brad izgul a legjobban. Mikor lezárult a szavazás, az igazgató kapott egy papírt a végeredményről. Ez még 10 percbe telt. Persze addig kérdezgette a fellépőket az igazgató. Mikor meglett a végeredmény, csak szó nélkül odament a csajbandához, és adott mindegyik tagnak egy-egy bronz érmet, mire azok lementek a színpadról. Elkezdte dicsérni a 11-edikes fiúkat, miután nekik adott egy bronz kupát, amin egy mikrofon volt. Ezután következett az izgi rész, mivel csak a The Vamps és David bandája maradtak a színpadon...

Remélem tetszett! Sajnálom hogy későn hoztam az új részt, de nagyon kevés időm van! Ez most legalább egy kicsit hosszabb lett, mint szokott. :) 2 héten belül próbálom majd hozni az új részt! 

Élvezzétek a nyár utolsó hónapját! Véleményezzetek és kommenteljetek! :*

8.Fejezet

-Pikniket csináltál? -kérdeztem meg tőle. 

-Igen, végülis,  miért ne? Olyan szép az idő, olyan...mint te. :) -mondta mosolyogva.

Hát igen, hirtelen nem tudtam feldolgozni, hogy Stella szuper helyes báttyja szépnek tart engem. Kár, hogy sosem fogunk járni. 
-Na és, mi jót hoztál? -kérdeztem tőle mosolyogva.
-Nos, tettem a kosarakba egy kis salátát, 2 sonkás szendvicset, paradicsomot, uborkát, meg hoztam egy kis teát, ami erdei gyümölcsös. -mondta. 
-Ohh, ezeket pont nagyon szeretem. -mondtam mosolyogva. 
Teltek és múltak a percek. Ettünk, ittünk, és közben nagyon jókat beszélgettünk. Nagyon kedves volt, és finomakat hozott a piknikre. 
-Nem szeretsz amúgy teniszezni? -kérdezte meg. 
-De igen, bár nem vagyok a legjobb benne. -mondtam. 
-Ohh, az nem baj. Ha gondolod holnap elmehetnénk teniszezni. Van egy nagyon jó teniszpálya a közelben. -mondta. 
-Jó, rendben. Benne vagyok! -mondta mosolyogva, mikor egyszercsak megszólalt a telefonom. 
*Telefon beszélgetés*
-Igen?
-Szia Renee, Connor vagyok. Nem tudnál lejönni az utcánkba? Fontos megbeszélést tartanánk.
-Pont most? 
-Igen. Figyelj, szerintem David teljesen kikészítette már Brad idegeit. Jelenleg James-nél vagyunk. Kérlek gyere el te is. 
-Muszáj? 
-Azt hittem Brad a legjobb barátod! 
-Jó, rendben. 5 perc és ott vagyok. 
*Mondtam, majd letettem a telefont.*

-Figyelj, George. Nagyon jó volt veled itt lenni, de segítek összepakolni, meg minden, csak el tudnál vinni engem a régi házamhoz?
-Hát, ha mondod az utat, akkor persze...-mondta egy kicsit csalódottan. 
5 percünkbe telt összepakolni, és behordani a cuccokat, és még 5 percbe az, hogy kitegyem engem George. Mikor elment, gyorsan bekopogtattam James-ék házába, ahol már vártak rám. 
-Szia, örülünk hogy eljöttél. -mondta Connor. 
-Nagyon szívesen. Mi van Brad-del? -tértem is a tárgyra. 
-Figyelj, nagyon nagy baj van. Ki akar szállni a bandából. -mondta Tristan. 
-Hogy mi van?? 
-Igen, és ez mind azért, mert David gyűlöli őt. -mondta James. 
-David kis akciói mostanra már tönkretették lelkileg!! -mondta Stella. 
-Figyeljetek, muszáj beszélnünk vele, hogy nem adhatja ezt fel, egy olyan ember miatt, aki úgy is pár hónapon belül, már nem is itt fog tanulni. -mondtam. 
Helyeseltek.Összeszedtük magunkat, majd átmentünk Brad-hez. 
Az Anyukája nyitott ajtót, aki nagyon örült nekünk, mivel a fia magára zárta az ajtót, és ki sem mozdult még mióta hazajött. Felmentünk hát az emeletre, egyenesen a szobája ajtajához. Kopogtattunk, mire nem jött válasz. 
-Mi vagyunk azok! A legjobb barátaid! -mondtuk. 
Még mindig semmi. 
-Be kell engedned minket...-mondtam az ajtónak dűlve, mire kicsukta az ajtót, és ki is nyitotta. Bementünk hozzá, és leültünk az ágyára, míg Ő velünk szemben ült a székében. A gitárja is a kezében volt. 
-Figyelj, nem adhatot fel a karriered. -mondta James. 
-Nem is. -mondta Brad. 
-Ne már nem ad...várj. Azt mondtad hogy nem?? -kérdezte Tristan. 
-Igen, nem fogom feladni egy ilyen hülye ember miatt mint David. 
-Ez egy jó hír. -mondta Connor.
-Viszont a tehetségkutató erejéig nem vagyok hajlandó zenélni. -mondta. 
-De, nem már. Tuti nyerők vagytok, David pedig sárga lesz az irigységtől! -mondta Stella. 
-Igen, aztán pedig megver. Szép győzelem lesz. -mondta Brad. 
-Figyelj, mi meg tudunk téged védeni. -mondta James. 
-Igen. És majd hozza a gorilláit is akiket csapattársnak nevez. 
-De te imálsz zenélni. Főleg gitározni és énekelni. Nem adhatod fel. Hiszen, én vagyok a menedzseretek!! Amúgy is, az első sorban fog nektek szurkolni az egész osztály! Többek között Stella is és én is. -mondtam neki, mosolyogva. 
Erre csak bólintott egyet. 
-Ez mit jelent? -kérdezte Tristan. 
-Azt jelenti, hogy fellépek én is veletek. -mondta nevetve, mire csapatölelést csináltunk. 
-Mi lenne, ha ma fent maradnánk hajnalig? Úgy is péntek van. Felvennénk egy jó kis számot. -mondta James. 
-Például Austin Mahone - What About Love-ját? -kérdezte Connor. 
Beleegyezett mindenki. El is kezdtük a próbákat, de előtte mindenki szólt erről az egész dologról a szüleinek. Sok sok próba után úgy döntöttünk hogy ma mind Brad-nél alszunk. Aztán eljött az éjfél, mindenki kívánt egyet, aztán elkezdtük kihordani a cuccokat. A mikrofont, a gitárokat meg persze a dobot. Aztán az erősítőket, és pár nagyobb lámpát. Megbeszéltük, hogy csak egyszer vesszük fel, és majd én meg Stella igyekszünk több szögből felvenni őket. Aztán eszünkbe jutott, hogy milyen jól nézne ki, ha Brad-ék medencéjébe tennénk pár gyertyát meggyújtva. Ezt én meg Stella gyorsan elintéztük, és megbeszéltük, hogy úgy fog kezdődni a videó, hogy mondd pár szót Brad az én kamerámba, majd odasétál a bandához, majd amikor kezdik az éneklést, Stella feloltja a lámpákat. Még akor éjjel összevágtuk a videót, és a végére beletettük azt is, hogy hogyan szedték ki a fiúk a vízből a gyertyákat, majd hogyan szkandereztek velünk. Aztán fel is tettük a YouTube-ra. Hát, ez sült ki belőle:

 Mikor felvettük, elkezdtük beszélni, hogy ki hol aludjon. Brad-éknek van egy vendékszobájuk négy ággyal. Valahogy, mindenki azt akarta, hogy Stella, James, Connor és Tristan mennyenek át oda, hogy én aludjak Brad-del. Végül beleegyeztem, hisz, az egy francia ágy. ;)
Brad elment felvenni az alvós ruháját, majd megkérdezte, hogy nekem kell e valami. Mondtam, hogy nem, mert majd alszok úgy ahogy vagyok, mire mégegyszer rákérdezett, hogy tuti nem kell e ruha, de újra elutasítottam. Aztán lefeküdtünk egymás mellé, majd lassacskán elaludtunk. 

Remélem tetszett!!  :) Kommenteljetek és véleményezzetek, mert mindig jó visszajelzéseket kapni! Nemsokára új rész!! :) Sajnálom hogy most ilyen későn hoztam, de így hozta ki az időm! :/