13.Fejezet

Hát, nem tudom utoljára, melyik napunk végződött ennyire eredményesen és boldogan. Nem feleltünk az nap semmiből, elismerést szereztünk az osztályfőnökünktől és még az igazgatótól is! Kijelentette, hogy holnap ünnepélyes keretek között kell átadnia David-nek a díjat nekünk, így öltüzzünk ki, a holnapi nap tiszteletére. Azt mondták rövídített órák is lesznek, és még elő is kellene adnunk valamit. Nagyon örültünk, hogy ez végül is egy külön ünnepnap nekünk. Bár azt mondta az igazgató, hogy szombaton is suli emiatt, de teljesen megéri. 

Nagy örömmel mentünk tehát haza. Stella bátyja útközben talált meg minket. Vele volt a 2 Jack is. Innentől kezdve együtt mentünk haza. 

-Hát nektek meg mi bajotok van? -kérdezte Johnson. 

-Miért? -nevettünk össze Stellával. 

-Furábban viselkedik a húgom mint eddig valaha...-mondta George. 

-És te Renee, te meg...egyszerűen kicsattansz az örömtől. -mondta Gilinsky. 

-Az egy dolog. Attól független, hogy nagyon jó napunk volt, nincs semmi bajunk. -mondtam. 

-Akkor rendben van...-mondta Geroge, majd hazáig nem is beszéltünk. 

Stella és én fogtuk magunkat, és mikor nagyjából felkészültünk a holnapi napra, összeszedtük magunkat, és elindultunk Brad házához, ahol a többiek már vártak ránk. El kell dönteni, hogy holnap mit ad elő a banda. Körülbelül percünk telt bele, míg mindent elintéztünk és megérkeztünk. Már tűkön ülve vártak minket. 

-Sziasztok! Hatalmas ötleteink vannak, szóval gyertek be! -invitált be minket Tristan. 

-Na mi az a nagy ötlet? -kérdezte Stella. 

-Na szóval, az van, hogy mi egyik este, összejöttünk, és írtunk egy nagyon jó dalt. Bár nektek még nem mutattuk meg, így arra szeretnénk titeket kérni, hogy gyertek le a pincébe, és hallgassátok meg ezt a dalt. 

Nagyon meg voltunk lepve ezen a bejelentésen, de természetesen lementünk a pincébe, majd helyet foglaltunk, ők pedig elkezdték a saját kezüleg írt dalukat játszani.

Teljesen el voltunk ámulva, mikor befejezték az éneklést. 

-Ez valami durván jó volt! És a szövege, az a jelenbe illik teljesen! Wow...ezt kell előadnotok! -mondta Stella. 

-Nem is mondhattam volna jobban. Büszke vagyok rátok! -mondtam, majd felálltunk, és minegyik fiút megöleltük. 

Még egy párszor elpróbálták a dalt, majd leültek hozzánk. 

-Esetleg, valami ötlet, vagy valami? -kérdezte Connor. 

-Szerintem egy hivatalos videóklippet kellene csinálnunk erre a zenére. -mondtam. 

-Te jó ég! Meg tudnád szervezni? -kérdezte James. 

-Hát persze, hogy meg! Amúgy ehhez egy olyan klipp kellene, ami egy házibuliról szól. -mondtam. 

-De hát ahhoz sok ember kell, és akkor meg sok pénz is. -mondta Connor. 

-Ez nem igaz, mert mi van ha a saját osztályunk szerepel a klippben? -kérdezte Stella.

-Ez nagyon jó ötlet! -mondtuk egyszerre. 

-Nos, szóval lenne ez a házibuli, ami egy kicsit durván végződik, és mindenki visszajönne segíteni a Vamps-nek pakolni...-mondtam. 

-Mi is benne akarunk lenni a klippben! -jöttek be a pince ajtón Brad szülei. 

-Jajj, ne már. Anya...mennyetek ki innen..-ment oda hozzájuk Brad, majd elpirulva próbálta őket az ajtó felé tessékelni. 

-És ha megengedjük hogy a házat felhasználjátok a klippben? -kérdezte Brad apja. 

-Nagyon szépen köszönjük. -ment oda Tristan majd kezett fogott Brad édesapjával. 

Brad-nek nem is lett volna alkalma elutasítani a lehetőséget. 

-Rendben van. Szóval meg van a ház, a végén Brad szülei, az osztály, ti és...

-Kellene egy bizonyos lány...-mondta James. 

-Aki megdobogtatja a mi kis Brad-ünk szívét...-lökte Tristan oldalba Brad-et...

-És akihez a dal szól. -mondta Stella. 

-Renee! Legyél te az! -mondta Brad anyukája. 

-Anyaaa...-csapott a fejéhez Brad. 

-Jajj, nyugi Brad. Már régóta ismerlek, szóval nem egy idegennel kell ezt eljátszanom, így...szíves örömest vállalom! -mondtam, mire Brad vörös arccal nézett rám, és elmosolyodva köszönte meg a dolgot. 

Még gyorsan Stella és én kiválasztottuk a fiúk holnapi ruháit, majd hazamentünk. Már éppen lefeküdni készültem, és leoltottam a villanyt, amikor megszólalt a telefonom. Csak telefonszám volt kiírva, így gőzöm sem volt arról, hogy ki az. 

-Szia Renee. 

-Szia..öm...bocsi, de a telefon nem ír ki számot, szóval..Kivel is beszélek?

-John vagyok! Tudod..

-Jajj, hát persze! Szia! Mi újság?

-Izgulsz már a holnap miatt? 

-Nem én lépek fel, hanem a The Vamps.

-Tudom, de utánna mivel úgy is rengeteg időnk van, el mehetnénk enni valami flancos étterembe. 

-Ömm...nos..nem bánom. 

-Akkor ez randi? 

-Nem tudom, hogy mi ez. 

-Rendben. Szóval holnap randizunk. Mostmár izgulhatsz. Jó éjt! -mondta, majd le is tette a telefont. 

Meg voltam lepve, hogy elhívott engem. Hiszen, alig ismerem, és mostmár tényleg, gyomorgörcsöm van a holnap miatt...

*Másnap Reggel*

Miután szépen és elegánsan felöltöztünk Stellával, elvittek megint minket suliba. 

A The Vamps is szépen ki volt öltözve. Az iskolaújság szerkesztősége még fel is vitte őket a tetőre, és csinált róluk pár képet. Utánna,már csak azt vártuk, hogy vége legyen a negyedik órának.Amint vége lett, megszólalt a hangosbemondó. 
"Kéretjük az összes diákot az előadó terembe!"
Erre vártunk, már rég. Stella és én hátul voltunk a BackStage-ben, ha lehet így mondani az iskolai színpad mögött lévő öltözőt. Itt kívántunk sok sikert a fiúknak, akiket pár percen belül fel is hívtak a színpadra. A színpad széléről néztük, mi is történik éppen. 
-Itt van a The Vamps és David a színpadon. Köszöntsük őket nagy tapssal! -kezdte az igazgató- Köszönöm, hogy megjelentetek, Mrs. Stiles, kérem jöjjön ide! -szólította az osztélyfőnökünket.
-Sziasztok! Nos, itt vannak előttem a The Vamps-nek és persze a David-éknek szóló szavazatok. Előttetek fogom megszámolni. -jelentette be. 
Megszámolta, és hát ugyan az lett az eredmény, mint ami matek órán kiderült!
-Szóval, David. Kérjük a nyereményedet. -mondta az igazgató, majd David átnyújtotta neki a győztesnek járó díjat. 
Az igazgató nagy örömmel nyújtotta át a mi fiúinknak. A lent ülő fiatalság tombolt. Nem értettük, hogy hogy lehet hirtelen mindenki ennyire zene, de leginkább The Vamps rajongó. De azért, élveztük a dolgot a fiúkkal együtt! 
-Nos, köszönjük szépen Igazgató Úr, osztályfőnök, és persze David! -nevetett és köszönte meg a díjat Brad. 
-Köszönjük Renee-nek és Stellának, akik mindenben segítenek minket! -mondta a mikrofonba James. 
-És két meglepetésünk is lenne mára nektek. -mondta Connor. 
-Így van. Éneklünk nektek egy dalt. De nem akármilyet! Ez egy olyan dal, amit még soha sehol nem hallottatok! Mert ez a saját dalunk! -mondta Tristan, lázba hozva a közönséget. 
Akik fent tartózkodtak a színpadon, lejöttek, és helyet hagytak a mi győzteseinknek, hogy elénekelhesség saját dalukat! 
Mikor vége lett, úgy tűnt, mindenkinek tetszik. Stella és én gyorsan kiszaladtunk a színpadra. 
-Most jöjjön a második meglepetés! -mondta Stella. 
-Így van! Az van, hogy ehhez a dalhoz egy hivatalos klippet fogunk forgatni! Egy buliról fog szólni, és ehhez a bulihoz, emberek is kellenek! Így sok szeretettel megajándékozzuk az osztályunkat a sok támogatás miatt abban, hogy legyenek a klipp részesei! -mondtam. 
Az osztály nagy örömmel fogadta az ötletet, majd amikor az igazgató megköszönte a fiúk fellépését, mindenkit elengedett haza. 
Éppen Stellával sétáltam kifelé, amikor megláttam John-t. Ő is meglátott engem, és odaintett magához. 
-Miért hív oda az a srác? -kérdezte meglepődve Stella. 
-Majd ha hazaérek, mindent elmondok. -mondtam Stellának, majd megöleltem és otthagytam. 
-Szia szépség. -köszöntött John. 
-Szia. Nos, akkor...indulunk? -kérdeztem. 
-Hát persze! Itt van a motorom. -ült fel rá. -Ülj fel te is! 
-Jajj, de hát én félek a motoroktól! -mondtam. 
-Hidd el, nincs mitől tartanod. -mondta,majd rászedett, hogy felüljek mögé. - Karolj belém! -mondta, majd amint érezte, hogy kézfejeim összekulcsoltam a hasánál, elindult. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :)