21.Fejezet

-Szerintem nagyon jó klipp lett. -mondta George mosolyogva. 

-Szerintem is. Amúgy én benne vagyok abban, hogy bemutass a szüleidnek. -mondtam. 

-Én pedig nagyon szeretném megismerni a te szüleidet. Kérlek, menjünk el oda ma délután.

-Hát, George....

-Kérlek...-erősítette meg előző mondatát. 

-Jó, rendben van. Viszont előre is sajnálom, ami ott fog történni. -mondtam.

Visszaírtam Brad-nek a klippel kapcsolatban, aztán még kicsit kint maradtunk a parkban, majd ebédre hazaértünk. 

Stella és én terítettünk meg. A fiúk már ott ültek az asztalnál, Stella anyukája pedig felszolgálta az ételt. 

Végül mindenki asztalhoz ült, majd lassan kezdett elfogyni a húsleves. George velem szemben ült, így nem volt nehéz szemkontaktust tartani vele. Bólintott egyet, mire én visszabólintottam. 

-Ömm, anya...apa...kicsit, figyelnétek rám? -kérdezte hirtelenjében. 

-Persze, mondd csak fiam, mit szeretnél? -kérdezte Mr.Hale. 

-Az az igazság, hogy két hónapja járok egy lánnyal, és szeretném ha megismernétek...

-Ténlyeg?? Na ne csigázz, mi a neve??? -kérdezte rögtön Mrs. Hale. 

-Renee Clark. -mosolygott rám. 

-Komolyan mondjátok? -szólaltak meg egyszerre. 

-Igen. -nevettünk. 

-Na hát, én ennek nagyon örülök. Alig várom, hogy lássalak titeket kézen fogva császkálni. -mondta Stella anyukája. 

-Ne értsétek félre gyerekek, denem gondoljátok, hogy nem jó ez így? -kérdezte a papája. 

-Miért is nem, apa? -kérdezte George. 

-Ne értsd félre, nagyon kedvellek kedvesem, de mégiscsak egy házban laksz mostmár a barátoddal. Igaz? Na, nincs is ezzel addig semmi baj, amíg nem tesztek nagyapává. Rendben? 

-Jajj, Apa...ne már. Még nem történt semmi. És ha majd fog, akkor nem itt, és vigyázzunk. 

-Ezt miért is akkor kell megbeszélnünk, amikor eszek? -kérdezte hirtelen Stella. 

-Amúgy már ha itt tartunk, kislányom, nem akarsz bevallani nekünk valamit? -kérdezte az apukájuk. 

-Vagy valakit? -nevetett az anyukája. 

-Nem, sajnos nem. Nincs senkim...-mondta Stella. 

Ezek után, csak ettünk, majd Stella és én mentünk mosogatni, a szülei pihenni, George meg valami haverjához. 

-Nagyon rossz, hogy nincs senkim. -mondta Stella. 

-Jajj, nyugi. Segítek neked beszervezni valahogy James-t. 

-Ne már, Renee. Hiszen bármi ami így el van tervezve, nem fog összejönni, Mi lenne ha inkább beszélnél Brad-el, és így kiderülne, hogy ki tetszik éppen James-nek. 

-Rendben van, szerintem még ma átmegyek hozzá, mivel úgy is arra lesz dolgom. -válaszoltam. 

-Miért?

-Mert George amint visszaér, el akar engem vinni haza, hogy bemutassam a szüleimnek. 

-Gondolom, te ezt nem akarod. -mondta.

-Naná, hogy nem. De ma olyan aranyosan bemutatott engem, hogy muszály vagyok, -mondtam. 

-Köszönöm. -jelent meg hirtelen George a hátam mögött. - Akkor indulhatunk? 

Természetesen befejeztük a mosogatást és csak úgy hagytam ott Stellát. 

Mikor már ott álltam az ajtónkba, nagyon izgultam. Legszívesebben visszamentem volna, de nem lehetett. Nagy levegőt vettem, majd becsöngettem. 

-Sziasztok! Gyertek csak be a nappaliba, Apáddal éppen ott teázunk. -mondta hirtelen anya. 

-Ez gyors volt...-súgta a fülembe George. 
Követtük anya utasításait, és bementünk. Mind a ketten csak ott ültek, és apa még csak nem is köszönt. 
-Sziasztok. Nos, azért jöttünk ma el hozzátok, hogy bemutassam nektek a barátomat. Ő itt George Hale. 2 hónapja vagyunk együtt. Ő Stella báttyja, és ma mondtuk el az Ő szüleiknek is, hogy együtt vagyunk. 
-Nahát, ez csodálatos. -mondta anya egyhangúan. 
-Gratulálok nektek. -mondta apa. 
George ekkor rámnézett, és látta rajtam, hogy meg sem lepődök ezen a viselkedésen. 
-Nos, Ő itt az anyukám, Mrs. Clark és a papám, Mr. Clark. Ugyan az a munkahelyük. Menedzserként dolgoznak, azt viszont nem tudom kinek. Annyit tudok csak, hogy reggel 5-re mennek és este 10-re érnek haza. Egyedül vasárnap nem dolgoznak, 
-Értem, nos örültem a találkozásnak. -mondta George. 
-Mi is. -mondták a szüleim. 
-Na, akkor mi mentünk is. Sziasztok! -mondtam, majd gyorsan megfordultam és elindultam a kijárat felé. 
-Várjatok, ne menjetek el. -szólt utánnunk anya. 
Hogy mi? Eddig ránk se néztek. Mi van most?
-Minek maradnánk, anya? -kérdeztem. 
-Öntök nektek teát. Üljetek le. -mondta, majd kiment a konyhába. 
Odamnetünk a kanapéhoz, majd leültem, és mutattam a fiúnak, hogy üljön le mellém. 
Már majdnem leült, amikor apa köhögni kezdett. Ránéztünk, majd rámutatott a fotelre. Geroge-nak oda kellett ülnie. 
Lassan anya is kihozta a teát. Nem értem miért, de én citromlé és cukor nélkül nem tudom meginni a teát. Persze anya erről teljesen el volt felejtkezve, viszont illetlenség lett volna kiöntenem a fenébe. 
-Nos fiam, munkahelyed van? -kérdezte Apa. 
-Természetesen nem. Még én is diák vagyok, csak már nem gimnazista, hanem egyetemista. 
-Értem. Jó jegyeid vannak? -folytatta. 
-Igen, 4,5-ös átlagom van. 
-Drogozol?
-Nem.

-Iszol?
-Keveset.
-Cigizel?
-Nem. 
-Áldásom rátok. 
Ezzel lezárult apa kérdezz felelekje. 
-Lefeküdtetek már? -kezdett bele anya. 
-Nem.
-Csókolóztatok már?
-Igen.
-Jó volt? 
-Igen. 
-Szeretni fogod a lányomat és nem fogod megbántani?
-Igyekszem. 
-Jó, én is áldásomat adom. 
Ezzel anya is befejezte. Mutattam George-nak, hogy gyorsan igya meg a teáját, hogy menni tudjunk. Így is lett. Amint befejeztük, elköszöntünk majd mentünk is. Az ajtóban viszont megállított engem a srác. 
-Mi a fene volt ez? -kérdezte.
-Én mondtam, hogy felesleges idejönnünk, mert nem érdeklem őket. 
-Elég hülye kérdéseket tettek fel. 
-Tudom, Mindig hülyeségeket kérdeznek. Esküszöm, hogy csak akkor számítok nekik, amikor rossz jegyet hozok haza. Na akkor azt kell hallgatnom két hónapon keresztül. -mondtam. 
-Sajnálom. És amőgy meg teljesen megértem, hogy miért költöztél el. 
-Hát igen. -mondtam. 
-Amúgy szeretnék még a társaságdból valakiket jobban megismerni. -mondta George. 
-Mégis kiket? -kérdeztem.
-A The Vamps-es fiúkat. Szerinted nem érnek rá? 
-Rákérdehetek. -mondtam, majd megbeszéltük, hogy csak szépen sorba menjünk el mindenkihez. 
Először Tristan-hez mentünk. Tudtam, hogy elsőnek Ő a legjobb választás, hiszemn bármibe kezdek bele támogat, és mindig jó kedve van. És ezek után, ránkférne egy kis jó kedv...
-Sziasztok! -nyitott ajtót, majd felvezetett a szobájába. 
Láttam George-on, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. Viszont el is volt egy kicsit ámulva. Tristan szobája, egy tipikus pasis szoba egy nagy dobbal a sarokban. 
-Nahát, nagyon jól néz ki ez a dob. -mondta a pasim.
-Hát igen, nagyon szeretem is. -mondta Tristan. 

-Játszanál rajta valamit nekünk? -kértem meg. 
-Hát persze! -mondta, majd már ott is termett a dobok mögött és játszani kezdett. 
Nagyon tetszett nekünk, és megtapsoltuk a végén. 
-Amúgy nem mondtátok, hogy miben segítehetek. Hogy miért jöttetek, -nézett rám kérdően. 
-Hát George kitalálta, hogy mostmár vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Ma be lettem mutatva a szüleinek úgy mint a barátnője, és Ő is volt nálunk. 
-Szegény. Gondolom nem mondtak semmit. 
-Hát ezt jól látod. -mondta George. - És ezt te miből gondoltad?
-Régebb óta vagyunk barátok Renivel, mint azt te hiszed. -mosolygott Tristan. 
-Hát igen, most meg azt akarta, hogy nektek is mutassam be. 
-Értem. -válaszolta a dobos. 
Még vagy egy fél órát beszélgettünk náluk, meg ittunk egy kis kólát, aztán már írhattam is a következő SMS-t. Most Connorhoz mentünk. Semmi különbség nem volt. Ugyanúgy James-nél sem.

Annyi kivételell, hogy náluk már gitár volt és nem dob. Ezek után már Brad-hez kellett menünnk, viszont éreztem, hogy ott már valami más lesz. 
Lassan odaértünk, majd becsöngettem. Brad nyitott ajtót és felterelt minket a szobájába. 
Nagyon hiányoltam azt az örömöt tőle, amit a többeiktől kaptunk. Gondoltam, hogy nem fog örülni nekünk. De miért?
-Miért jöttetek? -kérdezte. 
George avatta be, hogy most milyen fajta körúton vagyunk.
-Ezért igazán nem kellett volna idefáradnod. Tudom, hogy együtt vagytok. Tudod, hogy honnan? Onnan, hogy a barátnőd az én legjobb barátom. -mondta Brad. 
-Én is tudom. Csak gondoltam jobban megismerkedek veletek, hogy aztán néha lóghassunk együtt is. -mondta George. 
-Bocsi, de tele vagyunk. A csapatunk úgy jó, ahogy van, Nincs tagfelvétel. -mondta Brad. 
Mi a fene? Miért ilyen most Brad?
-Hát engem ez meg nem érdekel. Igen is, Renee is el fog jönni velem meg a haverjaimmal bulizni, ahogy én ott leszek veletek, mivel egyedül neked van ezzel ellenvetésed. -mondta. 
-Szerintem a hugod sem akar feszt veled lenni. Biztos, hogy akkor nem fogja önmagát adni, szóval szerintem ez hülyeség. És mit gondolsz, előtted mennyire leszünk nyíltak egymáshoz? 
-Jó, engem ez hidegen hagy. Tudod mit? Most elmegyünk! -jelentette ki George.
-Menj csak, de Renee marad. Amúgy ma úgy volt hogy átjön, és beszéünk. Csak véletlenül magával hozott. 
-Nem, Renee velem jön, és hazamegyünk. 
Ekkor mind a ketten kérdően néztek rám. Most mit tegyek?

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :) 
Nagyon szeretnék visszajelzéseket látni, mert amúgy abba fogom hagyni a blogot. Köszi! :) 

20.Fejezet

Mire felébredtem, George már nem volt a helyén. Te jó ég, talán elaludtam? Hiszen ma vesszük fel a klippet! Mennyi az idő? Nincs sehol a telefonom, sem egy rohadt óra! 

Amilyen gyorsan csak lehetett, átszaladtam a szobámba. A telefonom ott volt, ahol hagytam tegnap este: az éjjeliszekrényen. Fél kilenc!!? Remek. Gyorsan felöltöztem, összefogtam a hajam, majd futólépésben mentem Bard-ék házához. 

Már mindenki ott volt. Méghozzá az udvaron, ott vártak rám. 

-Nem mondod komolyan, hogy idáig futottál? -kérdezte Tristan. 

-De igen! És rohadt messze lakom tőletek! -mondtam lihegve. 

-Hát az lehet, hogy messze laksz, de ha Stella ideért időben, akkor te miért nem? -kérdezte James. 

-Hát, én akartam szólni Renee-nek, csak hát a bátyám szobájában aludt, és inkább nem nyitottam be...-mondta Stella. 

-Ohh, és...milyen volt a tegnap estéd? -kérdezte Connor. 

-Csak aludtunk, semmi más. -mondtam, majd arra lettem figyelmes, hogy Brad jókedve hirtelen elszállt. 

-Mehetnénk? -kérdezte furcsa arckifejezéssel. 

Legyalogoltunk a sulihoz, ahonnan ugye James kikölcsönözte nekünk a színjátszó termét és a koncerttermet. 

-Nos, gyerekek. Itt van nálam minden kellék, de ezeket egyenlőre letesszük a sarokba, mert előbb a számot fogjuk felvenni. Brad anyuja minden cuccot lehozott korán reggel a fiával, szóval már minden itt van. Míg mi hangolunk, lányok, addig ti készítsétek elő a kamerákat. 

Fél óra elteltével, minden a helyére került. A fiúk beálltak, mi a mögöttük lévő fekete függönyt igazgattuk, majd elfoglaltuk helyeinket. Brad visszaszámolt, majd elkezdődött a felvétel. Az első felvételkor én Brad-et, Stella pedig James-t vette fel. A második felvételnél én vettem Connor-t, Tristan-nek pedig a dobjára tettünk egy kamerát, hiszen mi nem akartunk bennelenni a klippben. Az utolsó, vagyis a harmadik felvétel alatt Stella az egész csapatot vette fel, én pedig minden egyes vicces mozdulatukat és néhány tárgyat is kiemeltem. 

-Rendben van, amint itt összepakoltunk, át is mehetünk a színjátszóba. -mondta Tristan. 

Így is lett, A másik helyszínen mondta, hogy ki mit csináljon. Először is, Stellának és nekem fel kellett állítanunk egy fehér vászont. Brad és Connor hozott reflektorokat. és azokat irányították rá a vászonra. Eközben James előkészítette a konfettiket, a sütiket és azt a ragadós valamit. Tristan pedig felállította a kamerát. 

-Rendben -kezdett bele mondandójába Tristan - ez a része a klippnek arról fog szólni, hogy megmutassuk milyen hülyék is vagyunk valójában. A két lány majd beáll kétoldalra és szórja a konfettikat meg azt a ragadós spray-t fogja nyomni, miközben mi hülyéskedünk a kamerába. 

-Szerintem kezdjük teljesen átlagosan, hogy sikerüljön egy kicsit becsapni a nézőinket, mit szólsz? -kérdezte Connor. 

-Fejtsd ki! -mondtuk neki. 

-Rendben, tehát először mondjuk Brad vet csábos pillantásokat a kamera felé, aztán kacsint egyet, mire kiugrik, hogy mit fogunk előadni a klippben. Ez után James jelenik meg a háttérben csábos tekintetével, majd Tristan és végül én, aki felugrik, és elrúgja a feliratot. 

-Ez nagyon tetszik! Mi az, te ezen álmodoztál egész éjjel? -kérdezte nevetve Tristan. 

Miután ezeket felvettük, elkezdődtek a hülyeségek. Volt, hogy mindenki a kamera előtt volt, volt hogy csak ketten, de olyan is, hogy csak egy valaki. 

A klipp forgatása közben leesett nekünk, hogy minek kellett Tristan-nek annyira az a szájfény és az alapozó: Az alapozót kenegette szét magán a kamerának a szájfény ecsetjével. A fiúk rengeteget ugráltak, táncoltak Még ez a fiú, azt is kitalálta, hogy miközben víz van a szájába, Brad ad neki egy pofont, és hogy milyen jól fog kinézni, miközben a víz kijön a szájából. 

Mikor ezeket is mind felvettük, csak annyit vettünk észre, hogy James és Brad félmeztelen. 

-Mégis mit szeretnétek? -kérdezte Tristan. 

-Nehogy azt hidd, hogy csak neked vannak jó ötleteid. -kacsintott James.

Tényleg, nagyon jó ötlet volt, hogy James-t arconnyomjuk egy tortával és hogy Brad-et leöntsük egy vödör hidegvízzel. Hát, ahogy gondolják. Mikor mindent összetakarítottunk, megérkeztek a színjátszósok próbálni. Úgy döntöttünk, hogy maradunk egy kicsit. Eközben is muszály volt forognia  a kamerának, hiszen a színészeknek szólt a "Say My Name" a Destiny's Child-tól, és amit Brad és Tristan ott leművelt, fel kellett hogy vegye valaki. 

Összepakoltuk a kamerákat is, majd végül délután négy órára visszaértünk Brad-ék házához. Segítettünk az Anyukájának elhozni haza a cuccokat a suliból, majd mindenki hazament, rábízva Brad-re a tökéletes videóklipp összevágását. 

*Másnap reggel*

Vasárnap. Az a nap, amikor mindneki pihen, amikor megüljük a közös családi ebédet és tanulok is egy kicsit a hétfőre. Vajon a szüleim hogyan élik meg a vasárnapokat? Már több mint öt hónapja nem lakok otthon és annyi minden történt velem! Még egyszer sem hívtak fel azóta. Nincs testvérem sem, tehát gőzöm sincs, hogymi folyik otthon. Talán át kellene néznem? De mégis miért pont én? Ők nem keresnek már majdnem fél éve! Nem értem miért hiányoznak nekem, amikor én nekik nem is. 

Miközben ezekben a gondolatokban voltam elmerengve az ágyamban, kopogtattak. De nem az ajtón jött a kopogás, hanem az erkélyemről. Magamra borítottam a köntösömet, és míg oda nem értem az ajtóhoz, azt hittem, hogy ez csak valami álom. John állt az erkélyemen. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem hozzá. 

-Mégis mit keresel itt? -kérdeztem. 

-Nincs arra idő, hogy most ezen veszekedjünk és arra sem, hogy most szidj le. Figyelj, én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni. Nem ezt érdemelted volna, mert valami iszonyatosan szép és csodálatos lány vagy. Ne haragudj, de tényleg van egy másik barátnőm, és hiába van kevesebb hibád mint neki, mégis őt szeretem a legjobban minden kis hibájával együtt. Csak szerettem volna ha tudod..

-Szóval most elmondtad nekem, hogy a kapcsolatunk alatt sem szerettél engem. Rendben, ezért nem kellett volna idefáradnod. -mondtam mérgesen. De ha ez megnyugtat, akkor nekem is volt barátom, méghozzá Geroge, Stella bátyja, és én pedig mindig is őt szerettem, nem pedig téged. -mondtam már kikelve magamból. 

-Rendben, akkor tekintsük egymást kedves idegeneknek, rendben? -kérdezte, majd felém nyújtotta a jobb kezét. 

-Rendben. -ráztunk kezet, majd bementem a szobába és Ő pedig nyugodtan le tudott mászni az erkély mellette fa segítségével. 

Gyorsan összeszedtem magam, felöltözködtem, kifésültem a hajam majd lófarokba fogtam. Átnéztem a tanulnivalóimat, majd mire végeztem, már 11 óra volt. Már fel lehetett érezni a húsleves illatát, amit Stella anyukája olyan nagy szeretettel főz meg minden egyes vasárnap. 

Kopogtak. Ezúttal viszont az ajtómon. Odaléptem, majd kinyitottam az ajtót. George volt az. 

-Van kedved ebéd előtt egy kicsit kimenni a parkba? -kérdezte tőlem. 

Természetesen semmi kifogásom nem volt ez ellen, így egy 10 perc múlva már úton is voltunk. 

Mikor odaértünk, leültünk és beszélgetni kezdtünk, majd egyszercsak hirtelen megfogta a kezem, és azt mondta: 

-Figyelj Renee, ma ebédkor be kellene jelentenünk a családomnak, hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Lényegtelen, hogy Stella tudja, ha  a szüleim nem. Renbden? -kérdezte, mire én szorosan megöleltem. 

-A te szüleidhez is átmehetünk ma délután. -mondta, mire hirtelen elengedtem, amin meglepődött. 

-Valami rosszat mondtam? -kérdezte. 

-Nem hiába költöztem el tőlük George. Hidd el, hogy sűrűbben járnék haza ha keresnék a társaságomat. De az a rohadt nagy igazság, hogy nem keresik. -mondtam, mire jött egy SMS-em. 

-Ki az? 

-Brad, hogy feltette az új klippet YouTube-ra. Megnézzük? -kérdeztem, 

-Hát persze! -mondta George, majd elővettem a telefonom, rámentem a YouTube csatárnánkra és végignéztük a kisfilmet. 

Remélem tetszett! Ne haragudjatok, hogy ilyen rég volt rész, most már ezen változtatni fogok! Kommenteljetek és véleményezzetek pls! Mindenkinek jó szünetet! :) 

19.Fejezet

Annál a résznél, amikor Brad azt énekelte, hogy: "A pasidnak van egy titka, és hazudik neked" már kezdtem sejteni, hogy miben mesterkedtek ezek tegnap este és ma reggel. Aztán a szám csak egyre ment tovább. "Csak azt mondom, hogy tudnod kéne mire képes" "Hagyd, hogy beszéljek a barátodról, igen, van egy másik barátnője" "Baby, én csak azt akarom, hogy tudd, el kéne őt hagynod" "Mert mindenki tudja és tudta is mindig, de soha senki nem mondta neked, nos Baby, éppen ezért vagyok itt" 

Mikor vége lett a számnak, John csakis az én szemembe nézett.

-Te hiszel nekik? -kérdezte.

-Hát, már egyre valószínűbb, hogy igaz ez az egész. -mondtam. 

-Renee! Hinned kell a csapattársaidnak! Hidd el, van egy másik barátnője. -mondta az egyik osztálytársam. 

-Én mellettük lakok, és minden nap látom azzal a másik lánnyal! -szólalt meg egy másik.

Ekkor könnybe lábadt a szemem, majd tudtam, hogy mit kell tennem. A táskámhoz sétáltam, elővettem a szép ékszeresdobozkámat, benne a fülbevalóval, majd hozzávágtam John-hoz. 

-Add neki, a másik barátnődnek. -mondtam, mire a The Vamps csak tapsolni kezdett. 

Erre John megfordult, és nekiszaladt James-nek, és a falhoz nyomta. 

-Te mondtad el nekik, igaz? Azt hittem barátok vagyunk!

-Hogy mi van? Mikor voltunk mi már jóba John! Vagy 5 hónapja beszéltünk utoljára, sőt, már akkor is két lánnyal kavartál, aztán hír járta a suliban, hogy a régebbit dobtad, hogy az újabbikkal lehess. Nem gondoltad, hogy hagyni fogom, hogy a legjobb barátom is áldozat legyen, ugye? -jött a válasz James-től. 

Ekkor John elengedte őt. Stella kinyitotta az ajtót, majd John távozott. Odamentem a legjobb barátaimhoz, megöleltem őket, majd megköszöntem. Arra lettünk figyelmesek, hogy az igazgató áll az ajtóban. 

-Jó Reggelt igazgató úr! -mosolygott Tristan. 

-Nekem lehet, hogy ez egy jó reggel, de nektek viszont nem. Gyertek az igazgatóiba. -mondta, majd mind a hatan utána kellett, hogy mennyünk. 

Leültünk a dilivel szembe, majd megszólalt. 

-Igazgatóit akartok kapni, vagy mi van veletek?? Meghackelni az iskolarádiót? Hogy jutott ilyesmi eszetekbe?? -kérdezősködött. 

-Nem hallotta a szöveget, kérem? -kérdezte Brad. 

-De igen. Miért, még talán jelentősége is volt? -kérdezte. 

-Bizony! A drága John William miatt történt ez az egész. -mondta James. 

Ekkor az igazgató behívatta John-t is. 

-Mégis mi a fenét keresek itt, ezekkel a lúzerekkel? Én nem csináltam semmit ezzel az idióta sulirádióval!

-Tudom én jól, fiacskám. Viszont meg kellett téged büntetni. Teljesen egyet értek a fiúkkal. -mondta az igazgató. 

-Most ez halál komoly? -kérdezte John. 

-Igen, ez az. Mégis hogy jut eszedbe 17 évesen ilyesmiket csinálni? -kérdezte John-tól az osztályfőnöke. 

-Mindegy. Hagyjuk szerintem ezt az ügyet. A The Vamps meg a két kislány nem bűnös, csak megleckéztettek egy fiút, aki meg is érdemelte. John, te meg menj órára. Persze ti is!-mutatott ránk utoljára az igazgató, majd visszatértünk a terembe. 

Éppen matek óránk volt az osztályfőnökünkkel. Mikor bementünk, már mindenki csak a mi ügyünkre volt kíváncsi, így senki sem figyelt oda a matekra, tehát tanárnő megengedte, hogy mindent elmeséljünk, majd végül is nagy nehezen, de azt mondta hogy büszke ránk. 

Ezek után még volt egy angol, egy német, egy hittan, egy tesi ésegy ofi óránk, majd távozhattunk az iskolából. 

Stella és én George-ot vártuk. Mikor megérkezett, hátra beültem a két Jack-hez, Stella pedig előre ment. Senki nem szólalt meg. Gondolom az elöl ülő megunta ezt, ezért csak ennyit mondott: 

-Nyugi bátyus, Renee a tiéd. Ma szakított John-nal. 

Erre John rám nézett a visszapillantón keresztül és csak mosolygott rám, mire Stella hátranyújtotta a kezét, és adtam neki egy pacsit. 

Mikor felmentem, kipakoltam meg minden, és csak gondolkoztam. Ezernyi kérdés járt a fejemben. 

Vajon George megbocsájt teljesen? John bosszút fog állni rajtunk valaha? Mivel háláljam meg ezt a barátaimnak? 

Gondolataim közepette benyitott George. 

-Nincs kedved eljönni velem egy kicsit kocsikázni? -kérdezte, mire én belementem. 

Elindultunk, majd alig mentünk 10 percet és már oda is értünk. Valami nagyon szép hegyen álltunk meg, amiről gyönyörű kilátás tárult elénk. Kiszálltunk mind a ketten, majd odamentem John-hoz. 

-Kérlek ne haragudj rám. Nem akartam tőled eltitkolni ezt az idióta ékszert...-mondtam.

-Semmi baj. Megfogadtad amit mondtam, és ott hagytad azt az idiótát. Ha nem térsz vissza hozzá, akkor minden rendben lesz, ígérem. -mondta, majd rám mosolygott. 

Nagyon meg akartam csókolni, de nem mertem. Látszott rajta, hogy jó elhozott engem kibékülni meg minden, de egy kicsit távolság tartóbb lesz velem ezek után. Nem baj, teljesen megértem. 

Beszélgettünk vagy fél órán keresztül, miközben az autójának voltunk támaszkodva. Kicsit arrébb akartam tenni a kezem, mert már egy kicsit elzsibbadt. Miközben arrébb tettem, hozzáértem Gerogekezéhez, mire Ő elpirulva rám nézett, én pedig rákvörösen csak mosolyogtam, majd kapcsoltam, és odalöktem egy "bocsi"-t. 

Semmi baj, jött a válasz. Hirtelen George felállt, nem támasztotta tovább az autót. Szembe állt velem, még hozzá úgy, hogy a két kezét letette a kocsi motorháztetőjére. Közel hajolt hozzám, majd én csak mosolyogtunk. Egyszer csak hajolni kezdett felém. Nagyon hevesen kezdett verni a szívem, hogy Hál' Istennek, meg fog végre csókolni. Már majdnem megcsókolt, mire csörögni kezdett a telefonom. Elhajolt, nem támaszkodott tovább, megvakarta a fejét, és csak ennyit mondott:

-Vedd fel nyugodtan. 

Felvettem a telefont, mire Brad volt az, hogy találkozót tartunk nálunk. Nem akartam még menni, de uszály volt. Geroge elvitt hozzájuk. Mikor szálltam volna ki az autójából, visszahúzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. 

-Most már mehetsz. -nevetett rám, majd kiszálltam az autóból és nagyon jókedvűen mentem be a többiekhez, akik a garázsban üléseztek. 

-Nos, megvan a tökéletes videóklipp ötlete, tehát már csak kellékek kellenek. -kezdte Tristan. 

-Na, mondjad ki mit vegyem, mielőtt még bezárnak a boltok. -mondta Stella.

-Rendben. Te és Renee elmentek és vesztek alapozót, meg ecsetet. Valami nagyon vékonyat és hasonlót ahhoz, mint amivel a szájfényt kenitek fel. Brad, te vegyél rengeteg konfettit, lehetőleg ne olyat, ami úgy jön ki, hogy robban és lufit is vegyél.  Connor, neked kell venned azt a ragacsos valamit, amit ki kell fújni. Tudod! Ami a múltkori klippben is benne volt. James, te kibéreled a suli koncerttermét és a színjátszós termet holnapra. Én pedig megyek, és rendelek pitét. -fejezte be mondandóját.  

Mindenki elindult a maga útjára. 

-Úgy örülök, hogy kibékültetek a bátyámmal! -mondta nekem Stella. 

-Jajj, ne is mondd, Én is nagyon örülök neki. Mizu van veled meg James-el? -kérdeztem. 

-Nem is tudom igazából. Szerintem jól vagyunk, persze csak barátilag. De nem hiszem hogy ebből az egészből lesz valaha valami. 

-Jajj, biztosan lesz. -bíztattam. - Amúgy mire kell ezeknek az az alapozó? -kérdeztem. 

-Én nem tudom! Tristan nem avatott be minket még semmibe. De ahogy ismerem, biztosan jó lesz. Amúgy meg miből gondolja, hogy szájfényes ecsetet külön is árulnak?? -kérdezte Stella, majd mind a ketten nevetni kezdtünk. 

-Veszünk neki egy szájfényt. Jó lesz az. 

-Jah, csak nehogy egyik nap arra ébredjünk, hogy bekent szájjal jön suliba. -mondta, mire megint csak jót nevettünk. 

Mikor megvettük amit kellett, visszasétáltunk. Úgy látszik nagyon lassúak voltunk, mivel mi voltunk az utolsóak. 

-Rendben. -mondta Tristan. -mindenki hazamehet. Mármint a lányok. Mi próbálunk. 

-Várj! És James mégis, hogy fog játszani? -kérdezte hirtelen Stella. 

-Renee, te tudsz gitározni, nem? -kérdezte Connor. 

-Nem, én zongorázni tudok. -válaszoltam. 

-Stella tanult gitározni. Tudsz nekem segíteni? -kérdezte James, mire mind a ketten elmosolyodtak. 

-Hát persze, hogy segítek. 

Így is volt. Mindenki megkapta az akkordokat. Külön el is vonult mindenki próbálni. Persze James és Stella együtt mentek el, én pedig úgy éreztem, hogy semmi szükség rám, ezért elindultam haza. 

Váratlanul viszont Brad utánam jött. 

-Ne mondd már, hogy te lelépsz amikor mindenki itt van! -mondta nekem. 

-Hát de nem tudok mit csinálni és ez engem teljesen megőrjít. -mondtam. 

-Gyere be akkor hozzám addig. -mosolygott. 

Nem tudtam ellenállni, így visszamentem vele. 

Egy órát kapott mindenki a gyakorlásra. Ott ültem Brad ágyán, mikor Ő gyakorolt mellettem egy széken. Mindig egyre jobb volt, de egyszer ideges lett. 

-A fenébe! Ezt a részt mindig elrontom. Ahh...

-Jajj, nyugi Brad. -mondtam. Hidd el legközelebb már sikerülni fog. -mondtam, majd megöleltem. 

Rám mosolygott majd mikor újra eljátszotta a számot, tökéletesre sikerült. Megtapsoltam, majd mivel már majdnem lejárt a gyakorlási idő, lementünk vissza a garázsba. 

Mikor lementünk, arra lettünk figyelmesek, hogy James ül lent egy székben, Tristan pedig óvatosan szedi le róla  gipszet. 

-Jó ötlet ez? -kérdeztem tőlük. 

-Nem lesz semmi baj. Már el tudom játszani a dalt, de ahhoz, hogy megmutassuk David-nek, hogy nem történt nagy baj, le kell szednünk a gipszet. -mondta. 

Le is szedték, egyszer összepróbálták a dalt, majd mindenki hazament aludni. Megbeszéltük, hogy holnap felvesszük a klippet, ezért nyolckor találkozunk Brad-ék házánál.

Mikor lefeküdtem aludni, kinyílt az ajtóm. Megfordultam, majd láttam, hogy George az. 

-Nincs kedved ma este nálam aludni? -kérdezte. 

Belementem. De tényleg, csak aludtunk. Az volt a legizgalmasabb része az esténknek, amikor átkarolt, aztán mivel mind a ketten elég fáradtak voltunk, elég gyorsan bealudtunk. 

Remélem tetszett! Nem sokára új rész! 

Csak hogy tudjátok, azért hoztam ilyen sokára az új részt, mert most van ugye az év végi hajtás meg vizsgám is volt, Ne haragudjatok! :) 

Kommenteljetek és véleményezzetek, mert az mindig NAGYON sokat jelent. :) 

18.Fejezet

-Brad, miért jöttél ide? -kérdeztem.

-Ne tudd meg. Ez a mai nap valami szörnyűű. -mondta, majd bejött, ledobta a táskáját és leültünk a nappaliban a kanapéra. 

-Na mesélj nekem, mi újság van abban a fránya iskolában. -mosolyogtam. 

-Először is. Az első óránk földrajz volt, amin engem íratott meg a tanár és nem tanultam egy szót sem, szóval van egy egyesem föciből. James nem jött suliba, hanem bent tartották a kórházba még ma estig. Erre meg még te sem jössz! Hát mi ez a nap? Jah, a legjobbat még nem is mondtam. David....az az idióta feljött a termünkhöz, és az orrunk alá dörgölte, hogy eltörtük James kezét. Egy az hogy nem is mi voltunk, a másik meg az hogy azt mondta hogy így nem tudunk készíteni YouTube videókat...én meg természetesen visszavágtam neki, és...várja hogy ma éjfélig feltöltsünk egy videót. 

-Dehát nem kell megfelelnünk David elvárásainak! -mondtam. 

-Gőzöd sincs hogy mekkora vágy van a szívemben az iránt hogy jobb legyek mint Ő. Nagyon utálom. -mondta Brad, majd vett egy mély lélegzetet majd megkérdezte, hogy én miért nem vagyok suliban. 

-Nos, túl sok minden történt. Pasi ügyek. Tényleg mindegy. Nem akarom hogy pont te hallgasd meg. 

-Ugyan már Renee! Hiszen kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk. Attól még hogy én is pasi vagyok szívesen meghallgatlak. 

Belementem. Elmeséltem neki mindent. A teniszt, a Geroge-al való csókolózást, az esti meglepetést, a fülbevalót és a John-al való csókot. Látszott, hogy meg volt lepődve, de Ő megakadt egy kicsit John-nál. 

-Szóval te még mindig nem hiszed el, hogy van egy másik barátnője, ugye? -kérdezte, mire én ráztam a fejem. 

-Szerintem a barátaidnak kellene hinned. -mondta, majd innentől egy 5 perces kínos csönd következett, ami témaváltást eredményezett. Még beszélgettünk egy kicsit, majd Brad hazament, én pedig befejeztem a tanulást. Éppen pakoltam be holnapra a táskámba, amikor egy autó állt meg a ház előtt, és dudálni kezdett. Leszaladtam, és láttam, hogy George az. Mutatta hogy szálljak be. Becsuktam a házat majd elmentem vele. 

Kivételesen most nem teniszezni vitt. Erre akkor jöttem rá, amikor elhaladtunk a pálya mellett. Múltkor sem engedte, hogy megkérdezzem, hogy hová is megyünk, így nem akartam most sem ezzel a kérdéssel zaklatni. Egyszercsak az autó lassítani kezdett, majd megállt egy focipályánál. 

George megint a kezembe nyomott pár ruhát, majd elmentünk átöltözni. 

-Nem akarlak megbántani, de a foci ketten nem is olyan mulatságos. -mondtam. 

-Tudom. A húgom, a két Jack és a The Vamps, kivéve persze James-t, itt vannak már a pályán. Egyből ide jöttek suli után, csak hát nekem még el kellett mennem érted. 

Elindultunk a pálya felé, ahol mindenki azt kérdezte, hogy miért nem voltam suliban. Természetesen csak rosszullétre panaszkodtam, de láttam, ahogy Brad erre csak forgatja a szemeit. 

-Na, osszunk csapatokat! Én vagyok az első csapatkapitány. -mondta Tristan. 

-Rendben, én pedig a második! -mondta George. 

Végül így alakult a két csapat: 

Tristan csapatában: Connor, Gilinsky és Stella. 

George csapatában: Brad, Johnson és én. 

Rengeteget nevettünk a pályán! Teljesen sikerült elterelni a gondolataimat. Az mellékes, hogy a mi csapatunk veszített.

A játék végén mindenki leült egy kicsit a fűre és beszélgettünk. George végig mellettem ült. Néha miközben beszélt rátette kezeit a combomra. Furcsának találtam, hogy ezt Brad mind végig rossz szemmel nézte. 

Kis pihenés után hazamentünk. George mindenkit hazavitt, majd otthon mindenki nekiállt zuhanyozni. 

Miután kész voltam, a szobámban ültem az ágyam. Éppen a hajamat fésültem, mikor észrevettem, hogy az ékszeresdobozkám nincs a helyén. Mármint  a sarokban. 

Gyorsan eldobtam a fésűmet az ágyamra, majd keresni kezdtem a fülbevalót. Egyszercsak köhögést hallottam az ajtóból. Gyorsan odanéztem, és láttam hogy George az, kezében a kis ékszeres ládikámmal.

-Hát az meg mit keres nálad? -kérdeztem. 

-Hát, mikor zuhanyoztál azt hittem, hogy a húgom zuhanyzik, és bejöttem hogy megnézzelek. 

-Jajj, hát ez nagyon aranyos.-álltam fel. -Köszi hogy vigyáztál rá. -mondtam, majd el akartam venni, de eldugta a háta mögé és nem engedte, hogy elvegyem a kezéből.

-Kitől kaptad? -kérdezte halál komolyan. 

-Anyukámtól. 

-Ez nem igaz. Nem utálod a szüleidet. Nem dobtad volna a sarokba. 

-Jajj, hát ez igaz, de...

-Csak mondd ki hogy itt volt John. Ezért nem voltál ma iskolában. -vágott a szavamba. 

-Mi? Ez nem igaz? Jó, tényleg tőle van...de nem ma járt itt. .mondtam.

-Akkor mikor járt itt? 

-Tegnap éjjel. Olyan tíz óra körül. Felhívott, hogy itt van az ablakom alatt. lementem hozzá, és akkor adta ezt...

-Milyen alkalomból?

-Az egy hetes fordulónk alkalmából...

Ennél a mondatnál látszott George-on, hogy teljesen ki van akadva. Eldobta a fülbevalót, majd megfogta a kezeim és mélyen  a szemembe nézett. 

-Holnap odamész hozzá, visszaadod a fülbevalókat és szakítassz. 

-De nem tudok. -mondtam,  már könnyes szemmel.

-Renee! Még mindig nem hiszed el, hogy nem csak te vagy neki?

Ekkor elfordultam. Ez egyértelmű választ adott Geroge-nak. 

-Remélem tudod, hogy ha a héten nem szakítassz vele, a mi kapcsolatunknak vége. -mondta, majd kiment a szobából.

Épphogy kiment George, megszólalt a telefonom. Brad volt az. Azt mondta hogy Stella és én mennyünk el nála. 

Így is lett. Nem is olyan sokára odaértünk, majd bementünk. Mindenki ott volt. Még James is! Annyira ölelgettük szegényt, hogy már alig kapott levegőt. 

-Kedves lányok! El szeretnénk mondani nektek, hogy szeretnénk egy újabb cover-t csinálni, és úgy gondoltuk hogy forgathatnánk hozzá valami kis videót is. -mondta Tristan. 
-Renben van. Törődni kell a rajongókkal! -mondta Stella. 
Találjunk valami olyan számot, ami nagyon jó,  és illik hozzá egy kis bolondozós klipp is! -mondta Connor. 
Ekkor mindenki elkezdte nézni a telefonját, hogy szétnézzen a zenéi között. Mindenfélét néztünk. De tényleg. Volt ott Miley Cyrus, One Direction, Lawson, aztán végül James telefonján találtunk egy hét éves számot, ami azért elég jó, ahhoz hogy elhülyéskejdenek rajta, és hogy jól elő tudják adni. Ez volt az: 

-Ez nagyon jó!! -kiáltottam fel, hiszen nekem nagyon bejött a ritmusa. 
-Na tehát, meg kell szereznünk a hozzá szóló akkordokat és mehet is a próba! -mondta Connor. 
-James! Te mikor veheted le ezt az izét a kezedről? -kérdezte Tristan. 
-Egy hónap múlva...addig viszont haszontalan vagyok. -mondta. 
-Dehát azt mondták, hogy csak meg van zúzódva, nem? -kérdeztem. 
-Igen, azt. -jött a válasz. 
-Bízol bennem, James? -kérdezte Tristan nagyon sunyi szemekkel. 
-Természetesen nem. -nevetett James. 
-Olló. Nagyon erős olló. -bólogatott Tristan. 
-Sövényvágó? Az azért elég erős hogy levágjon egy ilyen gipszet. -mondta Connor. 
-Pont van nekünk egy itthon! Gyertek, mennyünk le a garázsba! -mondta Brad. 
Követtük egész le. James-t leültettük egy székre, majd amint megtaláltuk a sövényvágót, odamentünk James-hez. Amíg bedugtuk a gipsz alá, elég keserves hangokat adott ki James. 
-Fáj ahogy hozzáér a gipsz alatt az olló? -kérdeztem. 
-Igen, eléggé fáj. De gondolom csak azért mert kevés a hely a gipsz és a kezem között. -mondta. 
-Ha nem szeretnéd, nem csináljuk ezt. -mondta Tristan. 
-Nem is tudom. Talán csak pár hét kellene neki. Nem? Ha jobban belegondoltok, akkor ez az egész még csak tegnap történt! -mondta Stella. 
Igaza volt. Kiszedtük a gipsz alól az ollót, majd Brad visszatette a helyére. Még egy kicsit beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt. 
Útközben Stella megszólított: 
-Tudod, Renee, mivel te mindent elmondassz nekem, és mivel legjobb barátnők vagyunk szerintem tartozunk egymásnak annyival, hogy elmondjuk ki ki iránt mit érez. Ugye? -kérdezte. 
-Szóval neked tetszik valaki! -löktem meg egy kicsit. 
-Hát, az lehet. Az van, hogy ismered te is és én is a srácot. Nagyon jól ismerjük. 
-Szóval vagy a két Jack-ből valaki, vagy a The Vamps-ből. 
-Már ne is haragudj, de aki a bátyámmal barátkozik, az tuti nem normális, így én velük nem jönnék össze. -nevetett, mire én is elkezdtem nevetni. 
-Rendben, tehát máris két emberrel kevesebb. 
-Nos, Brad-nek van aki nagyon tetszik. -mondta, mire én kérdően néztem rá. - Mármint, múltkor ezt mondta Tristan. 
-Ohh, értem. -mosolyogtam. 
-Tristan túlságosan is laza nekem. Mármint imádom meg minden, de nem tudnám elképzelni, hogy együtt járjunk. 
-És mi van Connor-ral? Nagyon aranyos srác. 
-Hát az biztos. Nagyon cuki meg minden, de szerintem nem vagyok elég érett hozzá. Mármint, Ő az egyik legkomolyabb ember akit ismerek. 
-Tehát James az. -mosolyogtam. 
-Igen...-mondta teljesen elpirulva Stella, mire én jó szorosan megöleltem. 
-És, mit szeretnél tenni az ügy érdekében? -kérdeztem. 
-Gőzöm sincs, mivel...nem tudom hogy Ő mit érez. 
-Értem. Szeretnéd, hogy esetleg beszéljek vele? -kérdeztem. 
-Ne, inkább ne. Maradjunk annyiban, hogy ha valamikor csak kettesben lesztek és pont ilyen téma jön ki, akkor megkérdezheted, hogy ki jön be neki, de nem kérdezhetsz rám konkrétan. -mondta. 
Beleegyeztem, hiszen ez egy teljesen fer dolog szerintem. 
-Na és te? Hogy alakulsz a bátyámmal? -kérdezte Stella. 
-Nos, nagyon bonyolult minden. Tudod, miután hazajöttünk a teniszezésből tegnap, akkor hívott engem éjszaka John, és kihívott, és adott egy pár fülbevalót, és megcsókolt. Ma pedig a bátyád megtalálta a fülbevalót. 
-A fenébe. Ne már! Renee, nem tudom hogyan érzel, de így kívülről úgy tűnik, hogy már azért te sem bízol meg száz százalékosan John-ban. Hidd el, hogy lehet jobb lenne tényleg szakítani vele. 
-De nem tudok. Még szémomra senki sem mutatott olyan bizonyítékot, ami arra utalna hogy van másik barátnője is. 
Láttam, hogy ez egy kicsit felkeltette Stella érdeklődését, és valamin nagyon agyalt. Nem szóltunk egy,áshoz vagy két percig, majd azt mondta, hogy ott hagyta a telefonját Brad-nél, ezért visszamegy hozzá. Nem akarta, hogy vele mennyek, ezért hagytam is. Én még mindig úton voltam hazafelé. Este fél kilenckor érte vissza. Bepakoltam holnapra mikor felértem a szobámba. Holnap már péntek.Ezt az egy napot már biztosan kibírom. 
Mitán már lefeküdtem aludni, fél 11 volt. Hallottam, hogy ekkor érkezett haza Stella. Mégis mi tarthatott neki ilyen sokáig? 
*Másnap Reggel*
A reggelem úgy indult, mint máskor is szokott. Reggel alig bírok felkelni, aztán George visza  suliba, miközben a hátsó ülésen nyomorgok a két Jack között.
Mikor megérkeztünk furcsa dolog történt. Miközben mentem felfelé a terembe, elvesztettem Stellát. Esküszöm, hogy két perce még mögöttem volt! És most??? Sehol senki! 
Mikor beléptem a terembe, még egy meglepő dolgot fedeztem fel. Sehol sincs a The Vamps. Mégis miben mesterkednek?? 
Miközben kipakoltam a táskámból, ránéztem az órámra. Még van 5 perc csengetésig. 
Hirtelen zúgni kezdett a teremben lévő sulirádió, amiben a névnapokat és a híreket szokták bemondani. Egy zene kezdődött el benne. Hirtelen belépett a terembe John, aki azt mondta, hogy SMS-t kapott tőlem, hogy jöjjön el hozzám. Mire felvilágosítottam arról, hogy én nem írtam neki semmit, már késő volt.  A The Vamps és Stella jelent meg az ajtóban. Brad-nek mikrofon volt a kezében. Becsukták maguk mögött az ajtót, majd John-nak és nekem kezdték el énekelni ezt a számot:  

Remélem tetszett!! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de ne is akarjátok tudni mennyire sok dolgom volt! 
Kommenteljetek, véleményezzetek és ha szeretitek a blogom akkor iratkozzatok fel! :) 
2 hét múlva új rész!! :) 

17.Fejezet

Újra egy reggel. Egy újabb nap, egy újabb tanítási nap, egy újabb rejtélyekkel és tudatlansággal teli nap. Nem, egyáltalán nincs kedvem hozzá. 

-Kopp-kopp! Kezdj el öltözködni kisasszony! -nyitott be Stella anyukája. 

5 percig még feküdtem az ágyban, és igyekeztem összeszedni magam. Legalábbis gondolatban. Felöltöztem, felkaptam a táskám, majd a fiúk már lent vártak engem és Stellát, hogy elvihessenek minket suliba. A tesók elöl ültek, én pedig  a két Jack között.

-Jobban vagy már? -kérdezte Gilinsky. 

-Viszonylag. Igyekszem majd boldogabbnak kinézni, ha esetleg nem tetszene nektek. 

-Te is tudod, hogy ez nem rólunk szól. -mondta Johnson. 

-Igazuk van. Ha egyszerűen nem érzed jól magad, foglald el magad valami olyannal, ami mosolyt csal az arcodra. -mondta George. 

-Te is elég szomorú lehetsz, hogyha megint elmész sportolni...-mondta Johnson. 

-Hé! Támadt egy ötletem! Vidd el Renee-t is! -mondta Stella. 

-Nem érek rá...-mondtam egyhangúan. 

-Négykor a sulitok előtt. -mondta George, mire úgy érzetem, hogy mindegy mit mondok, így is úgy is vele kell hogy tartsak. 

Pár perc múlva meg is érkeztünk. Kíváncsiskodni kezdtem magamban, hogy mégis hova visz majd délután George. Mit sportol vajon? Na de mindegy. Itt is van egy újabb csodálatos angol óra, aztán egy matek, egy fizika, egy kémia, egy töri és utánna tesi. Remek.

Nem túl feltűnően, de igyekeztem elterelni a gondolataim John-ról, olyannyira, hogy Brad-ék segítettek őt elkerülni suliban. Mikor tesióra következett, Tanár Úr már nagyon örült annak, hogy végre minket is láthat kötelet mászni. James volt az első, akinek fel kellett másznia. Nagyon tetszett a tanárnak, így azt kérte James-től, hogy próbálja meg úgy is, hogy nem kapaszkodik a lábával, csak a kezeit használja. Meg is próbálta, de egyik osztálytársam poénból megrázta a mellette lévő kötelet, ami James arcában landolt, James pedig automatikusan utánnakapott a kezeivel, így sikerült lezuhannia a kötélről. 

-Te jó ég! Jól vagy??? -szaladtunk oda hozzá. 

-Bár ezt tudnám mondani...-mondta. 

-Mid fáj? Mire estél rá a legjobban? 

-A bal karom. Meg sem bírom mozdítani....-jött a szörnyű válasz. 

Megkértek, hogy hívjunk mentőket. Így is lett. Tanárúrnak és két segítőnek, akik jelen esetben Brad és Connor volt, a mentősökkel kellett menniük a megyei kórházba. 

Az osztályom többi része, engem is beleértve, vissza kellett hogy öltözzön majd el kellett mennünk a termünkhöz. Pont osztályfőnökünkkel volt ezután még egy matekunk ezen a napon, így beszámoltunk neki az eseményekről. 

Gyorsan elment ez a mai nap. Eléggé fáradt voltam, és őszintén aggódtam James-ért. Kint vártam Geroge-ra, aki öt percen belül már meg is érkezett. Beszálltam hozzá, mire azt mondta, hogy ne kérdezzem hogy hová megyünk, mert úgy sem fogja elmondani.

Fél órányi kocsikázás után meg is érkeztünk. 

-Teniszezni fogunk? -kérdeztem. -Nincs is ruhám! 

-Hoztam neked egyet. -nyomta a kezembe, mire kiszálltunk és elmentünk az öltözőkhöz. 

-Értessz amúgy a teniszhez? -kérdezte tőlem. 

-Nem igazán. -mondtam. 

-Akkor jobb lenne, ha a géppel próbálkoznál először. 

Volt egy gép egy kisebb pályán. Az a lényeg, hogy ez magától adja nekem a labdákat. Az első körben tízet lőtt ki a gép, és én egyet találtam el. 

-Ne félj a labdától! -mondta George. 

-És mi van ha eltalál? -kérdeztem, mire beállította újra a gépet, és mellém állt. 

Megvárta amíg az elsőt elbénázom, aztán megfogta a kezemet ami az ütőt tartotta és együtt ütöttük el a labdát. Elmosolyodtam, hiszen sikerélményem volt. 

Még tízet gyakoroltunk ezután, aztán kíváncsi lett, hogy kezdem e érezni a dolgot, ezért a gép mellé állt, és egyedül kellett csinálnom mindent. 

-Tízből nyolc! Nem is rossz! Mostmár jöhetsz velem játszani. -ekkor átmentünk a nagyobb pályára, elmondta a szabályokat majd kezdetét vette egy próbakör. 

Természetesen tíz ötre vesztettem. 

-Már nagyon melegem van. Biztos túl jó vagy, és így kimelegedek a legyőzésedben! -nevetett, majd levette a pólóját. 

Semmi kétség, utánna úgy kaptam ki, mint aki nem esett volna át a gépes kiképzésen. Bár nem láttam magam, tudom, hogy rákvörös voltam. Eleinte nekem nagyon tetszett George, de most....most még annál is jobban. Aztán miközben próbáltam nem túl feltűnően veszíteni, eszembe jutott John. Vajon tényleg igaz, mind az, amit állítanak róla? De minek neki egyszerre két barátnő? És miért pont én vagyok az úgynevezett "pótlék"? Nem értem...

-Na jó, látom már nem itt járnak a gondolataid. -jött ide mellém. 

-Ne haragudj. 

-Én nem haragszom, csak érzem, hogy megint azon az idiótán agyalsz, miközben egyáltalán nem éri meg. Ennyire beleszerettél? 

-Nem is tudom. 

-Elég, ha megmondod hogy tetszek e még neked. Mert ha igen, az azt jelenti, hogy sose szeretted őt igazán, és még közbeléphetek. 

Nagyon meglepődtem mikor ezt mondta, így nem is igazán tudtam mit mondani hirtelen. Egy lépést hirtelen közelebb lépett, mire a szívem nagyon hevesen kezdett verni. Beleremegtem kék szemeibe, mire ő hajolni kezdett felém, mint aki meg akar csókolni. Már olyannyira elhittem a dolgot, hogy a szemeim lehunyódtak, viszont nem történt semmi. Mikor kinyitottam a szemeim, Ő csak mosolygott rám, majd azt mondta: "Igen, tudom a válaszodat!"

Kicsit mérges lettem, ezért elindultam öltözni. Ő is visszaöltözött, majd hazafelé vettük az irányt. Egyszercsak észrevettem, hogy letért az útról, és egy megállósávba vezette az autót. Mikor talált egy parkolót, megállt, majd rámnézett. 

-Ne haragudj, hogy egy kicsit megszivattalak a pályán.

Erre természetesen nem mondtam semmit. Sőt, még felé sem fordultam. Egyszercsak kezét a kezemre tette, majd egyre feljebb csúsztatta. Lassan felért a nyakamig, majd megfogta az állam, és maga felé fordította fejem és gyengéden megcsókolt. 

Szerintem...még senki nem csókolt meg engem ilyen szenvedélyesen és mégis gyengéden. Nagyon tetszett a helyzet. 

Öt perig csókolóztunk az autóban, majd mikor már úgy érezte, hogy nem haragszom, elengedett majd hazavitt. Fél óra autókázás után mikor bementem a szobámba elkezdtem volna készülődni, hogy mennyek zuhanyozni, de nem tudtam mivel a két Jack bejött a szobámba. 

-Méghogy John-t szereted! -nevetett Johnson. 

-Jajj, most azért jöttetek, hogy piszkáljatok??-kérdeztem. 

-Nem, természetesen nem. Csak el akarjuk mondani, hogy jól döntöttél. De komolyan. George legalább normális. -mondta Gilinsky, majd pár perc múlva kimentek a szobámból. 

Nem, még ezek után sem tudtam menni zuhanyozni, mivel Stella jött be kíváncsiskodva, hogy mi volt. Leültünk és egy órán keresztül vesétük ki, hogy mik történtek közüttünk a báttyjával. 

-Nagyon örülök nektek!! -ölelt meg jó szorosan, majd elköldött zuhanyozni, nem mintha én nem akartam volna. 

Mikor lezuhanyoztam és elvégeztem minden esti teendőmet, muszály voltam leülni tanulni, hiszen másnapra még semmit sem tanultam. 

épphogy elővettem az irodalmat, megcsörrent a telefonom. John volt az. 

*Telefonbeszélgetés*

-Szia! Beszélnünk kellene! 

-Tudod te, hogy mennyi az idő? Már mindjárt este tíz, én pedig már pizsamában vagyok!

-Én pedig az ablakod alatt! 

*Ezzel rámcsapta a telefont*

Amilyen gyorsan csak lehetett, felvettem a köntösömet, majd kimentem az udvarra. Nem hazudott a telefonba, tényleg ott állt kint az ablakom alatt, és csak felfelé bámult. 

-John! Mit keresel te itt? -kérdeztem.

-Renee! -szaladt oda hozzám, majd megölelt. - Iszonyatosan hiányoztál már! Voltál ma suliban? - kérdezte, mire megilletődve bólogatni kezdtem. - Nem láttalak! Ahh, nem is tudod mennyire szörnyű volt! -mondta, madj újra megölelt. 

-Akkor csak ezért jöttél? Hogy láthass? -kérdeztem. 

-Igen! És hogy odaadhassam ezt: -mondta, majd elővett egy zsebéből egy kis ékszeresdobozkát. 

-És..ezt..mire? -kérdeztem, miközben a kezembe vettem a dobozkát. 

-Holnap van az egy hetes fordulónk. Nem kell semmit adnod nekem. Elég ha örülsz ennek a kis apróságnak. -mondta, mire egyre izgatottabban várta, hogy kinyissam az ajándékomat. 

Nagy levegőt  vettem, hiszen már a sírás kerülgetett, de végülis kinyitottam a dobozt. 

Még a doboza is csoda szép volt,nemhogy a benne lévő fülbevaló! 

A doboz egy nagy rózsaszín virágot formázott meg, a benne lévő fülbevaló pedig szívecskét, egy kis kővel díszítve. 

-Ezt...ezt én nem fogadhatom el. -mondtam, majd könnyek gyűltek a szemembe. 

-Ugyan! Egy olyan szép, és különleges lány mint te, megérdemled ezt. Hidd el nekem. -mondta, majd mosolygott. 

Visszamosolyodtam, mire egy könnycsepp legurult az arcomon. John a kezével letörölte, majd maga felé fordította fejem, és megcsókolt. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért visszacsókoltam neki, majd megölelt és távozott. 

Felmentem a szobámba, és a sarokba dobtam a fülbevalót. Becsuktam az ajtómat, majd kisírt szemekkel, de megpróbáltam elaludni. 

*Másnap Reggel*

Nagyon rosszul éreztem magam. Rendesen görcsölt a hasam az idegességtől, így Stella anyuja megengedte hogy egy napot itthon maradjak, és Ő majd hoz nekem igazolást. Mikor megindultak Stelláék úgy tettem, mint aki alszik, csak hogy ne kelljen elköszönnöm George-tól, mert jelenleg nem tudtam volna a szemébe nézni. 

Fél nyolckor indultak el a suliba, Stella apukája nyolcra ment dolgozni, csak úgy mint az anyukája. Addig ki sem keltem az ágyamból, amíg mindenki el nem ment. Összepakoltam, kicsit összeszedtem magam, majd próbáltam megtanulni azokat az anyagokat, amiket tegnap este már nem sikerült. Teljesen eltereltem a gondolataimat. Tíz órakor viszont valaki megnyomta az ajtón a csengőt, ami kizökkentett. Gyorsan lementem az emeletről, majd ajtót nyitottam. 

-Neked nem iskolában kellene lenned?? -kérdezte az ajtóban álló Brad. 

-Ahogy neked is, nem? -kérdeztem. 

Remélem tetszett! Igyekeztem hosszú részt írni! 

Kommenteljetek és véleményezzetek, mert az mindig sokat számít!

Kérlek titeket, szavazzatok a jobb felső sarokban található kérdésemre! Köszönöm! :) 

Nemsokára új rész! :) 

16.Fejezet

-Megmondom őszintén, hogy büszke vagyok az osztályomra. -mondta az osztályfőnökünk a klipp után. - De attól még megtartom a matek órát! -fejezte be mondandóját. 

Ezután egy átlagos sulis napnak ígérkezett minden. Matek órán mindenki majd elalaudt. Földrajz órán mindenki azért imádkozott, hogy ne kelljen kimennie elsőpadost írni. Tesi órán kötelet másztunk, de mivel nem volt idő az egész osztályra Stella, Brad, James és Én majd csak következő órán mutatjuk be tudásunkat. Aztán az irodalomóra, ahol valamilyen csoda folytán nem felelt semmi. Fizika óra lenne, de nem jön be senki a terembe. 

-10 perc eltelt már. -szólalt meg egyik osztálytársam, Tina. 

-15 perc után kell szólni az igazgatónak, hogy nincs tanár. -mondta George. 

-Ez igaz, de nekem nagyon nincs kedvem fizikázni. -bánkódott Connor. 

-Nyugi, haver. -ütötte meg a hátát Tristan. - Ha helyettesítenek akkor úgy sem tanulunk. 

Igaza volt. Már csak meg kellett várnunk a tizenötödik percet. Nagyon lassan jött el, de amikor eljött, úgy döntöttem, hogy megyek és szólok, hogy nincs velünk senki. 

Ahogy kinyitottam az ajtót, meglepetés ért, mivel az igazgató állt velem szemben. 

-Elnézést a késésért! -mondta mosolyogva. 

-Elnézést, Igazgató Úr, de maga nem is tanít minket. -mondta James. 

-Igen, tudom. De én akartam, hogy ne legyen fizika órátok, és én tartsak veletek elbeszélgetést. 

Kérdően néztünk rá, de mindenki leült, és figyelt hogy mint mond a dili. 

-Igazából, szidnom kellene titeket. Mégis hogy gondoltátok, hogy az osztály összes tagja ellóg a tanítási órákról?? Nem értem, miért akartatok kitolni a tanáraitokkal, de már nem is érdekel. Legközebb ilyen nem fordulhat elő. Vagy ha mégis....azt ne akarjátok tudni. 

-Nem is tud mit kitalálni...-súgta a fülembe Brad, mire halkan nevettünk. 

-Brad, fiam. Mi ilyen vicces? -kérdezte. -Gyere! -ekkor Brad kérdően nézett. - Igen! Gyere csak ki mellém. 

Brad isétált a táblához, mire az igazgató felállt. Gőze sem volt arról, hogy mi jön ezután. 

-Nem vagyok meglepve. Kócos haj, helyes arc és iszonyatosan jó hang egy mókás kis videóklippel. Még csak tegnap este töltöttétek fel, de nem hiszed el, én most néztem meg, mielőtt bejöttem, hogy hány megtekintésnél tart. 

-És mennyi? -kérdezte Connor. 

-5 millió fölött jár...-mondta az igazgató, mire nem is hittük el, amit mond. 

Az óra elkövetkező 20 percében Tristan-el és velem beszélgetett az igazgató, mivel kíváncsi volt, hogy hogy jutott eszünkbe a klipp története. 

Miután erről az óráról is kicsöngettek, még végigszenvedtünk egy kémiát és elindultunk ebédelni. 

Miközben kivettük a kaját, John keveredett mellém. 

-Nem láttalak tegnap suliban. -mondta. 

-Jól láttad, mivel nem is voltam itt. -nevettem, majd elhívott egy külön asztalhoz ebédelni. 

Bár láttam, hogy ez a többieknek nem esik jól, mégis átültem az Ő asztalához. 

Nagyon helyes fiú, jó humorral, tündöklő kék szemekkel és persze gödröcskékkel. Bármit kérdett, mélyen a szemembe nézett én pedig akaratlanul elmosolyodtam. Miután megköszönte, hogy velem ebédelhetett, azt mondta, hogy este még fel fog hívni. 

Ezek után hazafelé vettem az irányt. Egyedül. A többiek már rég elmentek haza. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy bár jönne egy autó,hogy felvegyen és hazavigyen. Mióta Stellánál lakok, teljesen másabb. Minden. 

Egyszercsak, mintha Imáim meghallgatásra kerültek volt, lefékezett mellettem egy autó. George volt az, Stella testvére. Mérges volt, lehetett látni a szemében. Nem is mondott semmit, csak rámnézett. Tekintete azt sugallta, hogy beszállhatok. Így is lett. Köszöntem neki, de nem jött válasz. 

-Nem tudom, hogy miért haragszol rám, de bármit is tettem, sajnálom.

-Komolyan nem tudod? -kérdezte hirtelen. 

-Nem, nem tudom. 

-Akkor ki kellene nyitnod már a szemeidet, Renee. Belegondoltál arra, hogy minden amit a két Jack lát, az olyan mintha én is ott lettem volna? -kérdezte. 

-Szóval John-ról van szó...

-Hát persze hogy róla! Piknikeztünk, együtt hallgattunk zenét meg ilyesmik. Ezek nem jelentettek neked semmit? Nem vagyok egy romantikus alkat, de nem bántam volna, ha nem ezt kapom cserébe. 

-Hogy mi? Tetszek neked? 

Ekkor hirtelen lefékezett George. 

-Normális vagy?? -kérdeztem. 

-Te meg tényleg ennyire hülye vagy??? Ha nem bírnálak, nem tennék ilyeneket. Most is csak azért ülsz az autómban, mert remélem, hogy nem adod be a derekad annaka  motoros gyereknek. 

-Jönnek az autók, menny tovább! -mondtam, választ nem adva a kérdésére. 

Az autó újra elindult és hazavitt minket. Amilyen gyorsan csak lehetett, kiszálltam az autóból és felmentem a szobámba. A többiek már ott vártak. Mármint a két Jack, Stella és a The Vamps. 

-Beszélnünk kell. -zárta be mögöttem az ajtót Johnson. 

-Ha ti is John-ról akartok beszélni, akkor nem. 

-Miért, még ki? -kérdezte Brad. 

-George. 

-Jah, hát persze, Nem meglepő, hiszen előtte nem tartunk meg titkokat. -mondta Gilinsky. 

-Remek. Köszönöm, hogy eddig tarthatott a belétek vetett bizalmam. -mondtam, mire ki akartam menni, de Jack még mindig ott volt az ajtónál, és nem akart kiengedni. 

-Nem akarunk téged bántani, csak szeretném megkérdezni, hogy mennyire ismered te John-t. -szólalt meg James. 

-Hát, nálad még biztos nem jobban. -mondtam. 

-Látod? Ebben teljesen igazad van. Méghozzá olyannyira, hogy el kell mondanom, hogy kis korom óta mindent elmondunk egymásnak. Ezzel csak az az egy baj van, hogy te is a legjobb barátaim közé tartozol, épp úgy mint a két Jack-nek George, én sem tudok előtted titkot tartani. 

-Hát ezt meg hogy érted? -néztem rá kérdően. 

-John-nak van barátnője. 

-Tudom. Én vagyok az, nem? -kérdeztem. 

-Nem. Te csak az egyik vagy. A kettőből. A másik barátnője már másfél éve mellette van és mit sem sejt rólad. -mondta James. 

Elengedtem az eddig kezemben lévő táskát, majd könnyek gyűltek a szemembe. 

-Sajnálom. -mondta James, mire hátranéztem, és megengedték, hogy kimennyek a szobámból. 

Lementem az emeletről, egyenesen az ajtóhoz, majd kimentem az utcára. Fél óra sétálás után, megérkeztem az uticélomhoz. Otthon voltam, ahol ugyan úgy nem voltak otthon a szüleim. 

Nem tudtak megvígasztalni az első nagyobb csalódásom után. Felmentem a szobámba, és csak sírni akartam. A még itthon lévő pokróvomba tekertem be magam, és kezdtem el sírni. 

Mégis hogy tehette ezt velem?? Nem hiszem el. Ha nem kellek neki, csak második ként, akkor inkább nem is akarom többé látni. Ki kell gondolnom, hogy mégis mit mondjak neki, amikor majd felhív.

Hülyeség volt amúgy elrohannom, hiszen ilyenkor nem csak magány kell, hanem a legjobb barátaim is. De mindegy. Már az is elég, hogy itthon vagyok. 

Miközben azon gondolkoztam, hogy mit is fogok mondani annak a szemétnek, csöngettek. Kimásztam a pokrócomból majd lefelé vettem az irányt. Kisírt szemeimet nem lehetett eltakarni, így nyitottam ajtót. Brad volt az. 

-Te jó ég, mióta itatod itt az egereket?? -kérdezte, majd megölelt. 

Olyan szorosan öleltem vissza, ahogy csak lehetett, majd bezártuk magunk mögött az ajtót, és egyött mentünk fel a szobámba. Brad leült mellém, majd újra csak sírni kezdtem. Nem akartam hogy így lásson, de nem tudtam megállítani a szememből áradó patakot. 

-Tudod, én mit szoktam csinálni, hogy ha szomorú vagyok? -kérdezte a fiú, miközben rátette a kezét a hátamra. 

Kérdően néztem rá. 

-Egy olyan dalt szoktam írni, ami illik a hangulatomhoz. Jelenleg a te hangulatod valami lassú számhoz állna közel, nem igaz? -kérdezte, mire én csak bólogattam. 

Át kellett mennünk Brad-ékhez, hogy ott írhassunk együtt egy dalt. Azért kellett máshol lennünk, mert kellett a gitárja. Leültetett az ágyára, majd kérdéseket tett fel. 

-Miként gondolsz a megtörténtekre? -kérdeztem. 

-Hát úgy, hogy remélem, hogy ez nem igaz. Pedig de. De mindig arra gondolok, hogy csak nem, és csak ketten vagyunk és nincs még egy lány...-mondtam. 

-És...hogyan tekintessz most a többi emberre? 

-Hát, jelenleg nem érdekel, hogy ki mit mondd, és ha nem ez a téma, akárhogy is szeretnének velem beszélni valami másról, úgy sem érdekelne, vagy figyelnék oda. 

-Tehát végülis nem is értenéd. -mondta Brad. 

-És tudod hogy érzem még? Hogy a gondolataim egy percig sem fognak megállni. Mindig csak egy valamire fognak gondolni, és újabb feltevéseket szülnek hozzá. 

-Mintha újabb és újabb ajtókon lenne kötelező bemenned megállás nelkül. -mondta Brad. 

-Igen, de szerintem most itt álljunk is le. -mondtam, majd felálltam.

-Vissza szeretnél menni, igaz? -kérdezte Brad. 

-Már nyolc óra, és még nem is tanultam semmit. De...azért köszönök mindent. -öleltem meg Brad-et, majd végül magára hagytam. 

Viccen kívül sokkal jobban éreztem magam, miközben próbált segíteni. Ebből tényleg jó dal születne, és majd hétvégén újra meg is próbálkozhatnánk vele. Biztos valami jó fog kisülni belőle. 

Fél órán keresztül ezen gondolkodtam,mikor viszont hazaértem, újra a kegyetlen valóság várt. Méghozzá telefon formájában. Ugyanis amikor bementem a szobám ajtaján, John hívott fel engem. Mi legyen? Tegyek úgy, mint aki semmiről sem, tud? Hm...talán...ez nem is olyan rossz ötlet. És amjd rajtaüthetnék, mint a nagy filmekben? Vagy mi? Na jó, felveszem a telefont. 

*Telefonbeszélgetés*

-Szia Cicám. Mizujs? 

-Sziaa. Nincs semmi érdekes. Veled? 

-Én éppen rólad ábrándoztam, Ezért is jutottam arra a döntésre, hogy felhívlak. 

-Nekem is hiányzott már a hangod, John. 

-Renee, van valami baj??

-Ugye...nem lennél képes megcsalni, vagy hasonló? 

-Hogy mi? Dehogy is...ezt..meg..honnan veszed? 

-Hát, csak az előbb néztem egy sorozatot, és megsajnáltam a csajt...

-Jajj, nyugi. Te nem egy ilyen szappanoperában élsz. Nem foglak megcsalni, és tudod miért nem?

-Miért? 

-Mert szeretlek. 

-Én is szeretlek.

-Holnap találkozunk suliban, okés? 

-Rendben, szia. 

*Telefonbeszélgetés vége*

Jó, igaz, majdnem elszóltam magam, de még sem. Nagyon jó érzés volt, amikor azt mondta, hogy szeret, Mi van, ha James téved? És hogy ha még sincs senkije rajtam kívül? Sose láttam még más lánnyal a suliban. Biztos vagyok benne, hogy csak tévednek a többiek, mert féltékenyek arra a kis időre, amit John-al együtt töltök. Hazudtak nekem. De vajon miért? 

Remélem tetszett!! :) 

Két hét múlva új rész! :) 

Kommenteljetek és véleményezzetek! 

(Felteszek egy kérdést a jobb felső sarokban, kérlek válaszoljatok rá)