20.Fejezet

Mire felébredtem, George már nem volt a helyén. Te jó ég, talán elaludtam? Hiszen ma vesszük fel a klippet! Mennyi az idő? Nincs sehol a telefonom, sem egy rohadt óra! 

Amilyen gyorsan csak lehetett, átszaladtam a szobámba. A telefonom ott volt, ahol hagytam tegnap este: az éjjeliszekrényen. Fél kilenc!!? Remek. Gyorsan felöltöztem, összefogtam a hajam, majd futólépésben mentem Bard-ék házához. 

Már mindenki ott volt. Méghozzá az udvaron, ott vártak rám. 

-Nem mondod komolyan, hogy idáig futottál? -kérdezte Tristan. 

-De igen! És rohadt messze lakom tőletek! -mondtam lihegve. 

-Hát az lehet, hogy messze laksz, de ha Stella ideért időben, akkor te miért nem? -kérdezte James. 

-Hát, én akartam szólni Renee-nek, csak hát a bátyám szobájában aludt, és inkább nem nyitottam be...-mondta Stella. 

-Ohh, és...milyen volt a tegnap estéd? -kérdezte Connor. 

-Csak aludtunk, semmi más. -mondtam, majd arra lettem figyelmes, hogy Brad jókedve hirtelen elszállt. 

-Mehetnénk? -kérdezte furcsa arckifejezéssel. 

Legyalogoltunk a sulihoz, ahonnan ugye James kikölcsönözte nekünk a színjátszó termét és a koncerttermet. 

-Nos, gyerekek. Itt van nálam minden kellék, de ezeket egyenlőre letesszük a sarokba, mert előbb a számot fogjuk felvenni. Brad anyuja minden cuccot lehozott korán reggel a fiával, szóval már minden itt van. Míg mi hangolunk, lányok, addig ti készítsétek elő a kamerákat. 

Fél óra elteltével, minden a helyére került. A fiúk beálltak, mi a mögöttük lévő fekete függönyt igazgattuk, majd elfoglaltuk helyeinket. Brad visszaszámolt, majd elkezdődött a felvétel. Az első felvételkor én Brad-et, Stella pedig James-t vette fel. A második felvételnél én vettem Connor-t, Tristan-nek pedig a dobjára tettünk egy kamerát, hiszen mi nem akartunk bennelenni a klippben. Az utolsó, vagyis a harmadik felvétel alatt Stella az egész csapatot vette fel, én pedig minden egyes vicces mozdulatukat és néhány tárgyat is kiemeltem. 

-Rendben van, amint itt összepakoltunk, át is mehetünk a színjátszóba. -mondta Tristan. 

Így is lett, A másik helyszínen mondta, hogy ki mit csináljon. Először is, Stellának és nekem fel kellett állítanunk egy fehér vászont. Brad és Connor hozott reflektorokat. és azokat irányították rá a vászonra. Eközben James előkészítette a konfettiket, a sütiket és azt a ragadós valamit. Tristan pedig felállította a kamerát. 

-Rendben -kezdett bele mondandójába Tristan - ez a része a klippnek arról fog szólni, hogy megmutassuk milyen hülyék is vagyunk valójában. A két lány majd beáll kétoldalra és szórja a konfettikat meg azt a ragadós spray-t fogja nyomni, miközben mi hülyéskedünk a kamerába. 

-Szerintem kezdjük teljesen átlagosan, hogy sikerüljön egy kicsit becsapni a nézőinket, mit szólsz? -kérdezte Connor. 

-Fejtsd ki! -mondtuk neki. 

-Rendben, tehát először mondjuk Brad vet csábos pillantásokat a kamera felé, aztán kacsint egyet, mire kiugrik, hogy mit fogunk előadni a klippben. Ez után James jelenik meg a háttérben csábos tekintetével, majd Tristan és végül én, aki felugrik, és elrúgja a feliratot. 

-Ez nagyon tetszik! Mi az, te ezen álmodoztál egész éjjel? -kérdezte nevetve Tristan. 

Miután ezeket felvettük, elkezdődtek a hülyeségek. Volt, hogy mindenki a kamera előtt volt, volt hogy csak ketten, de olyan is, hogy csak egy valaki. 

A klipp forgatása közben leesett nekünk, hogy minek kellett Tristan-nek annyira az a szájfény és az alapozó: Az alapozót kenegette szét magán a kamerának a szájfény ecsetjével. A fiúk rengeteget ugráltak, táncoltak Még ez a fiú, azt is kitalálta, hogy miközben víz van a szájába, Brad ad neki egy pofont, és hogy milyen jól fog kinézni, miközben a víz kijön a szájából. 

Mikor ezeket is mind felvettük, csak annyit vettünk észre, hogy James és Brad félmeztelen. 

-Mégis mit szeretnétek? -kérdezte Tristan. 

-Nehogy azt hidd, hogy csak neked vannak jó ötleteid. -kacsintott James.

Tényleg, nagyon jó ötlet volt, hogy James-t arconnyomjuk egy tortával és hogy Brad-et leöntsük egy vödör hidegvízzel. Hát, ahogy gondolják. Mikor mindent összetakarítottunk, megérkeztek a színjátszósok próbálni. Úgy döntöttünk, hogy maradunk egy kicsit. Eközben is muszály volt forognia  a kamerának, hiszen a színészeknek szólt a "Say My Name" a Destiny's Child-tól, és amit Brad és Tristan ott leművelt, fel kellett hogy vegye valaki. 

Összepakoltuk a kamerákat is, majd végül délután négy órára visszaértünk Brad-ék házához. Segítettünk az Anyukájának elhozni haza a cuccokat a suliból, majd mindenki hazament, rábízva Brad-re a tökéletes videóklipp összevágását. 

*Másnap reggel*

Vasárnap. Az a nap, amikor mindneki pihen, amikor megüljük a közös családi ebédet és tanulok is egy kicsit a hétfőre. Vajon a szüleim hogyan élik meg a vasárnapokat? Már több mint öt hónapja nem lakok otthon és annyi minden történt velem! Még egyszer sem hívtak fel azóta. Nincs testvérem sem, tehát gőzöm sincs, hogymi folyik otthon. Talán át kellene néznem? De mégis miért pont én? Ők nem keresnek már majdnem fél éve! Nem értem miért hiányoznak nekem, amikor én nekik nem is. 

Miközben ezekben a gondolatokban voltam elmerengve az ágyamban, kopogtattak. De nem az ajtón jött a kopogás, hanem az erkélyemről. Magamra borítottam a köntösömet, és míg oda nem értem az ajtóhoz, azt hittem, hogy ez csak valami álom. John állt az erkélyemen. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem hozzá. 

-Mégis mit keresel itt? -kérdeztem. 

-Nincs arra idő, hogy most ezen veszekedjünk és arra sem, hogy most szidj le. Figyelj, én csak bocsánatot szeretnék tőled kérni. Nem ezt érdemelted volna, mert valami iszonyatosan szép és csodálatos lány vagy. Ne haragudj, de tényleg van egy másik barátnőm, és hiába van kevesebb hibád mint neki, mégis őt szeretem a legjobban minden kis hibájával együtt. Csak szerettem volna ha tudod..

-Szóval most elmondtad nekem, hogy a kapcsolatunk alatt sem szerettél engem. Rendben, ezért nem kellett volna idefáradnod. -mondtam mérgesen. De ha ez megnyugtat, akkor nekem is volt barátom, méghozzá Geroge, Stella bátyja, és én pedig mindig is őt szerettem, nem pedig téged. -mondtam már kikelve magamból. 

-Rendben, akkor tekintsük egymást kedves idegeneknek, rendben? -kérdezte, majd felém nyújtotta a jobb kezét. 

-Rendben. -ráztunk kezet, majd bementem a szobába és Ő pedig nyugodtan le tudott mászni az erkély mellette fa segítségével. 

Gyorsan összeszedtem magam, felöltözködtem, kifésültem a hajam majd lófarokba fogtam. Átnéztem a tanulnivalóimat, majd mire végeztem, már 11 óra volt. Már fel lehetett érezni a húsleves illatát, amit Stella anyukája olyan nagy szeretettel főz meg minden egyes vasárnap. 

Kopogtak. Ezúttal viszont az ajtómon. Odaléptem, majd kinyitottam az ajtót. George volt az. 

-Van kedved ebéd előtt egy kicsit kimenni a parkba? -kérdezte tőlem. 

Természetesen semmi kifogásom nem volt ez ellen, így egy 10 perc múlva már úton is voltunk. 

Mikor odaértünk, leültünk és beszélgetni kezdtünk, majd egyszercsak hirtelen megfogta a kezem, és azt mondta: 

-Figyelj Renee, ma ebédkor be kellene jelentenünk a családomnak, hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Lényegtelen, hogy Stella tudja, ha  a szüleim nem. Renbden? -kérdezte, mire én szorosan megöleltem. 

-A te szüleidhez is átmehetünk ma délután. -mondta, mire hirtelen elengedtem, amin meglepődött. 

-Valami rosszat mondtam? -kérdezte. 

-Nem hiába költöztem el tőlük George. Hidd el, hogy sűrűbben járnék haza ha keresnék a társaságomat. De az a rohadt nagy igazság, hogy nem keresik. -mondtam, mire jött egy SMS-em. 

-Ki az? 

-Brad, hogy feltette az új klippet YouTube-ra. Megnézzük? -kérdeztem, 

-Hát persze! -mondta George, majd elővettem a telefonom, rámentem a YouTube csatárnánkra és végignéztük a kisfilmet. 

Remélem tetszett! Ne haragudjatok, hogy ilyen rég volt rész, most már ezen változtatni fogok! Kommenteljetek és véleményezzetek pls! Mindenkinek jó szünetet! :)