21.Fejezet
-Szerintem nagyon jó klipp lett. -mondta George mosolyogva.
-Szerintem is. Amúgy én benne vagyok abban, hogy bemutass a szüleidnek. -mondtam.
-Én pedig nagyon szeretném megismerni a te szüleidet. Kérlek, menjünk el oda ma délután.
-Hát, George....
-Kérlek...-erősítette meg előző mondatát.
-Jó, rendben van. Viszont előre is sajnálom, ami ott fog történni. -mondtam.
Visszaírtam Brad-nek a klippel kapcsolatban, aztán még kicsit kint maradtunk a parkban, majd ebédre hazaértünk.
Stella és én terítettünk meg. A fiúk már ott ültek az asztalnál, Stella anyukája pedig felszolgálta az ételt.
Végül mindenki asztalhoz ült, majd lassan kezdett elfogyni a húsleves. George velem szemben ült, így nem volt nehéz szemkontaktust tartani vele. Bólintott egyet, mire én visszabólintottam.
-Persze, mondd csak fiam, mit szeretnél? -kérdezte Mr.Hale.
-Az az igazság, hogy két hónapja járok egy lánnyal, és szeretném ha megismernétek...
-Ténlyeg?? Na ne csigázz, mi a neve??? -kérdezte rögtön Mrs. Hale.
-Renee Clark. -mosolygott rám.
-Komolyan mondjátok? -szólaltak meg egyszerre.
-Igen. -nevettünk.
-Na hát, én ennek nagyon örülök. Alig várom, hogy lássalak titeket kézen fogva császkálni. -mondta Stella anyukája.
-Ne értsétek félre gyerekek, denem gondoljátok, hogy nem jó ez így? -kérdezte a papája.
-Miért is nem, apa? -kérdezte George.
-Ne értsd félre, nagyon kedvellek kedvesem, de mégiscsak egy házban laksz mostmár a barátoddal. Igaz? Na, nincs is ezzel addig semmi baj, amíg nem tesztek nagyapává. Rendben?
-Jajj, Apa...ne már. Még nem történt semmi. És ha majd fog, akkor nem itt, és vigyázzunk.
-Ezt miért is akkor kell megbeszélnünk, amikor eszek? -kérdezte hirtelen Stella.
-Amúgy már ha itt tartunk, kislányom, nem akarsz bevallani nekünk valamit? -kérdezte az apukájuk.
-Vagy valakit? -nevetett az anyukája.
-Nem, sajnos nem. Nincs senkim...-mondta Stella.
Ezek után, csak ettünk, majd Stella és én mentünk mosogatni, a szülei pihenni, George meg valami haverjához.
-Nagyon rossz, hogy nincs senkim. -mondta Stella.
-Jajj, nyugi. Segítek neked beszervezni valahogy James-t.
-Ne már, Renee. Hiszen bármi ami így el van tervezve, nem fog összejönni, Mi lenne ha inkább beszélnél Brad-el, és így kiderülne, hogy ki tetszik éppen James-nek.
-Rendben van, szerintem még ma átmegyek hozzá, mivel úgy is arra lesz dolgom. -válaszoltam.
-Miért?
-Mert George amint visszaér, el akar engem vinni haza, hogy bemutassam a szüleimnek.
-Gondolom, te ezt nem akarod. -mondta.
-Naná, hogy nem. De ma olyan aranyosan bemutatott engem, hogy muszály vagyok, -mondtam.
-Köszönöm. -jelent meg hirtelen George a hátam mögött. - Akkor indulhatunk?
Természetesen befejeztük a mosogatást és csak úgy hagytam ott Stellát.
Mikor már ott álltam az ajtónkba, nagyon izgultam. Legszívesebben visszamentem volna, de nem lehetett. Nagy levegőt vettem, majd becsöngettem.
-Sziasztok! Gyertek csak be a nappaliba, Apáddal éppen ott teázunk. -mondta hirtelen anya.
-Ez gyors volt...-súgta a fülembe George.
Követtük anya utasításait, és bementünk. Mind a ketten csak ott ültek, és apa még csak nem is köszönt.
-Sziasztok. Nos, azért jöttünk ma el hozzátok, hogy bemutassam nektek a barátomat. Ő itt George Hale. 2 hónapja vagyunk együtt. Ő Stella báttyja, és ma mondtuk el az Ő szüleiknek is, hogy együtt vagyunk.
-Nahát, ez csodálatos. -mondta anya egyhangúan.
-Gratulálok nektek. -mondta apa.
George ekkor rámnézett, és látta rajtam, hogy meg sem lepődök ezen a viselkedésen.
-Nos, Ő itt az anyukám, Mrs. Clark és a papám, Mr. Clark. Ugyan az a munkahelyük. Menedzserként dolgoznak, azt viszont nem tudom kinek. Annyit tudok csak, hogy reggel 5-re mennek és este 10-re érnek haza. Egyedül vasárnap nem dolgoznak,
-Értem, nos örültem a találkozásnak. -mondta George.
-Mi is. -mondták a szüleim.
-Na, akkor mi mentünk is. Sziasztok! -mondtam, majd gyorsan megfordultam és elindultam a kijárat felé.
-Várjatok, ne menjetek el. -szólt utánnunk anya.
Hogy mi? Eddig ránk se néztek. Mi van most?
-Minek maradnánk, anya? -kérdeztem.
-Öntök nektek teát. Üljetek le. -mondta, majd kiment a konyhába.
Odamnetünk a kanapéhoz, majd leültem, és mutattam a fiúnak, hogy üljön le mellém.
Már majdnem leült, amikor apa köhögni kezdett. Ránéztünk, majd rámutatott a fotelre. Geroge-nak oda kellett ülnie.
Lassan anya is kihozta a teát. Nem értem miért, de én citromlé és cukor nélkül nem tudom meginni a teát. Persze anya erről teljesen el volt felejtkezve, viszont illetlenség lett volna kiöntenem a fenébe.
-Nos fiam, munkahelyed van? -kérdezte Apa.
-Természetesen nem. Még én is diák vagyok, csak már nem gimnazista, hanem egyetemista.
-Értem. Jó jegyeid vannak? -folytatta.
-Igen, 4,5-ös átlagom van.
-Drogozol?
-Nem.
-Iszol?
-Keveset.
-Cigizel?
-Nem.
-Áldásom rátok.
Ezzel lezárult apa kérdezz felelekje.
-Lefeküdtetek már? -kezdett bele anya.
-Nem.
-Csókolóztatok már?
-Igen.
-Jó volt?
-Igen.
-Szeretni fogod a lányomat és nem fogod megbántani?
-Igyekszem.
-Jó, én is áldásomat adom.
Ezzel anya is befejezte. Mutattam George-nak, hogy gyorsan igya meg a teáját, hogy menni tudjunk. Így is lett. Amint befejeztük, elköszöntünk majd mentünk is. Az ajtóban viszont megállított engem a srác.
-Mi a fene volt ez? -kérdezte.
-Én mondtam, hogy felesleges idejönnünk, mert nem érdeklem őket.
-Elég hülye kérdéseket tettek fel.
-Tudom, Mindig hülyeségeket kérdeznek. Esküszöm, hogy csak akkor számítok nekik, amikor rossz jegyet hozok haza. Na akkor azt kell hallgatnom két hónapon keresztül. -mondtam.
-Sajnálom. És amőgy meg teljesen megértem, hogy miért költöztél el.
-Hát igen. -mondtam.
-Amúgy szeretnék még a társaságdból valakiket jobban megismerni. -mondta George.
-Mégis kiket? -kérdeztem.
-A The Vamps-es fiúkat. Szerinted nem érnek rá?
-Rákérdehetek. -mondtam, majd megbeszéltük, hogy csak szépen sorba menjünk el mindenkihez.
Először Tristan-hez mentünk. Tudtam, hogy elsőnek Ő a legjobb választás, hiszemn bármibe kezdek bele támogat, és mindig jó kedve van. És ezek után, ránkférne egy kis jó kedv...
-Sziasztok! -nyitott ajtót, majd felvezetett a szobájába.
Láttam George-on, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. Viszont el is volt egy kicsit ámulva. Tristan szobája, egy tipikus pasis szoba egy nagy dobbal a sarokban.
-Nahát, nagyon jól néz ki ez a dob. -mondta a pasim.
-Hát igen, nagyon szeretem is. -mondta Tristan.
-Játszanál rajta valamit nekünk? -kértem meg.
-Hát persze! -mondta, majd már ott is termett a dobok mögött és játszani kezdett.
Nagyon tetszett nekünk, és megtapsoltuk a végén.
-Amúgy nem mondtátok, hogy miben segítehetek. Hogy miért jöttetek, -nézett rám kérdően.
-Hát George kitalálta, hogy mostmár vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Ma be lettem mutatva a szüleinek úgy mint a barátnője, és Ő is volt nálunk.
-Szegény. Gondolom nem mondtak semmit.
-Hát ezt jól látod. -mondta George. - És ezt te miből gondoltad?
-Régebb óta vagyunk barátok Renivel, mint azt te hiszed. -mosolygott Tristan.
-Hát igen, most meg azt akarta, hogy nektek is mutassam be.
-Értem. -válaszolta a dobos.
Még vagy egy fél órát beszélgettünk náluk, meg ittunk egy kis kólát, aztán már írhattam is a következő SMS-t. Most Connorhoz mentünk. Semmi különbség nem volt. Ugyanúgy James-nél sem.
Annyi kivételell, hogy náluk már gitár volt és nem dob. Ezek után már Brad-hez kellett menünnk, viszont éreztem, hogy ott már valami más lesz.
Lassan odaértünk, majd becsöngettem. Brad nyitott ajtót és felterelt minket a szobájába.
Nagyon hiányoltam azt az örömöt tőle, amit a többeiktől kaptunk. Gondoltam, hogy nem fog örülni nekünk. De miért?
-Miért jöttetek? -kérdezte.
George avatta be, hogy most milyen fajta körúton vagyunk.
-Ezért igazán nem kellett volna idefáradnod. Tudom, hogy együtt vagytok. Tudod, hogy honnan? Onnan, hogy a barátnőd az én legjobb barátom. -mondta Brad.
-Én is tudom. Csak gondoltam jobban megismerkedek veletek, hogy aztán néha lóghassunk együtt is. -mondta George.
-Bocsi, de tele vagyunk. A csapatunk úgy jó, ahogy van, Nincs tagfelvétel. -mondta Brad.
Mi a fene? Miért ilyen most Brad?
-Hát engem ez meg nem érdekel. Igen is, Renee is el fog jönni velem meg a haverjaimmal bulizni, ahogy én ott leszek veletek, mivel egyedül neked van ezzel ellenvetésed. -mondta.
-Szerintem a hugod sem akar feszt veled lenni. Biztos, hogy akkor nem fogja önmagát adni, szóval szerintem ez hülyeség. És mit gondolsz, előtted mennyire leszünk nyíltak egymáshoz?
-Jó, engem ez hidegen hagy. Tudod mit? Most elmegyünk! -jelentette ki George.
-Menj csak, de Renee marad. Amúgy ma úgy volt hogy átjön, és beszéünk. Csak véletlenül magával hozott.
-Nem, Renee velem jön, és hazamegyünk.
Ekkor mind a ketten kérdően néztek rám. Most mit tegyek?
Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :)
Nagyon szeretnék visszajelzéseket látni, mert amúgy abba fogom hagyni a blogot. Köszi! :)
Követtük anya utasításait, és bementünk. Mind a ketten csak ott ültek, és apa még csak nem is köszönt.
-Sziasztok. Nos, azért jöttünk ma el hozzátok, hogy bemutassam nektek a barátomat. Ő itt George Hale. 2 hónapja vagyunk együtt. Ő Stella báttyja, és ma mondtuk el az Ő szüleiknek is, hogy együtt vagyunk.
-Nahát, ez csodálatos. -mondta anya egyhangúan.
-Gratulálok nektek. -mondta apa.
George ekkor rámnézett, és látta rajtam, hogy meg sem lepődök ezen a viselkedésen.
-Nos, Ő itt az anyukám, Mrs. Clark és a papám, Mr. Clark. Ugyan az a munkahelyük. Menedzserként dolgoznak, azt viszont nem tudom kinek. Annyit tudok csak, hogy reggel 5-re mennek és este 10-re érnek haza. Egyedül vasárnap nem dolgoznak,
-Értem, nos örültem a találkozásnak. -mondta George.
-Mi is. -mondták a szüleim.
-Na, akkor mi mentünk is. Sziasztok! -mondtam, majd gyorsan megfordultam és elindultam a kijárat felé.
-Várjatok, ne menjetek el. -szólt utánnunk anya.
Hogy mi? Eddig ránk se néztek. Mi van most?
-Minek maradnánk, anya? -kérdeztem.
-Öntök nektek teát. Üljetek le. -mondta, majd kiment a konyhába.
Odamnetünk a kanapéhoz, majd leültem, és mutattam a fiúnak, hogy üljön le mellém.
Már majdnem leült, amikor apa köhögni kezdett. Ránéztünk, majd rámutatott a fotelre. Geroge-nak oda kellett ülnie.
Lassan anya is kihozta a teát. Nem értem miért, de én citromlé és cukor nélkül nem tudom meginni a teát. Persze anya erről teljesen el volt felejtkezve, viszont illetlenség lett volna kiöntenem a fenébe.
-Nos fiam, munkahelyed van? -kérdezte Apa.
-Természetesen nem. Még én is diák vagyok, csak már nem gimnazista, hanem egyetemista.
-Értem. Jó jegyeid vannak? -folytatta.
-Igen, 4,5-ös átlagom van.
-Drogozol?
-Nem.
-Keveset.
-Cigizel?
-Nem.
-Áldásom rátok.
Ezzel lezárult apa kérdezz felelekje.
-Lefeküdtetek már? -kezdett bele anya.
-Nem.
-Csókolóztatok már?
-Igen.
-Jó volt?
-Igen.
-Szeretni fogod a lányomat és nem fogod megbántani?
-Igyekszem.
-Jó, én is áldásomat adom.
Ezzel anya is befejezte. Mutattam George-nak, hogy gyorsan igya meg a teáját, hogy menni tudjunk. Így is lett. Amint befejeztük, elköszöntünk majd mentünk is. Az ajtóban viszont megállított engem a srác.
-Mi a fene volt ez? -kérdezte.
-Én mondtam, hogy felesleges idejönnünk, mert nem érdeklem őket.
-Elég hülye kérdéseket tettek fel.
-Tudom, Mindig hülyeségeket kérdeznek. Esküszöm, hogy csak akkor számítok nekik, amikor rossz jegyet hozok haza. Na akkor azt kell hallgatnom két hónapon keresztül. -mondtam.
-Sajnálom. És amőgy meg teljesen megértem, hogy miért költöztél el.
-Hát igen. -mondtam.
-Amúgy szeretnék még a társaságdból valakiket jobban megismerni. -mondta George.
-Mégis kiket? -kérdeztem.
-A The Vamps-es fiúkat. Szerinted nem érnek rá?
-Rákérdehetek. -mondtam, majd megbeszéltük, hogy csak szépen sorba menjünk el mindenkihez.
Először Tristan-hez mentünk. Tudtam, hogy elsőnek Ő a legjobb választás, hiszemn bármibe kezdek bele támogat, és mindig jó kedve van. És ezek után, ránkférne egy kis jó kedv...
-Sziasztok! -nyitott ajtót, majd felvezetett a szobájába.
Láttam George-on, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. Viszont el is volt egy kicsit ámulva. Tristan szobája, egy tipikus pasis szoba egy nagy dobbal a sarokban.
-Nahát, nagyon jól néz ki ez a dob. -mondta a pasim.
-Hát igen, nagyon szeretem is. -mondta Tristan.
-Hát persze! -mondta, majd már ott is termett a dobok mögött és játszani kezdett.
Nagyon tetszett nekünk, és megtapsoltuk a végén.
-Amúgy nem mondtátok, hogy miben segítehetek. Hogy miért jöttetek, -nézett rám kérdően.
-Hát George kitalálta, hogy mostmár vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Ma be lettem mutatva a szüleinek úgy mint a barátnője, és Ő is volt nálunk.
-Szegény. Gondolom nem mondtak semmit.
-Hát ezt jól látod. -mondta George. - És ezt te miből gondoltad?
-Régebb óta vagyunk barátok Renivel, mint azt te hiszed. -mosolygott Tristan.
-Hát igen, most meg azt akarta, hogy nektek is mutassam be.
-Értem. -válaszolta a dobos.
Még vagy egy fél órát beszélgettünk náluk, meg ittunk egy kis kólát, aztán már írhattam is a következő SMS-t. Most Connorhoz mentünk. Semmi különbség nem volt. Ugyanúgy James-nél sem.
Lassan odaértünk, majd becsöngettem. Brad nyitott ajtót és felterelt minket a szobájába.
Nagyon hiányoltam azt az örömöt tőle, amit a többeiktől kaptunk. Gondoltam, hogy nem fog örülni nekünk. De miért?
-Miért jöttetek? -kérdezte.
George avatta be, hogy most milyen fajta körúton vagyunk.
-Ezért igazán nem kellett volna idefáradnod. Tudom, hogy együtt vagytok. Tudod, hogy honnan? Onnan, hogy a barátnőd az én legjobb barátom. -mondta Brad.
-Én is tudom. Csak gondoltam jobban megismerkedek veletek, hogy aztán néha lóghassunk együtt is. -mondta George.
-Bocsi, de tele vagyunk. A csapatunk úgy jó, ahogy van, Nincs tagfelvétel. -mondta Brad.
Mi a fene? Miért ilyen most Brad?
-Hát engem ez meg nem érdekel. Igen is, Renee is el fog jönni velem meg a haverjaimmal bulizni, ahogy én ott leszek veletek, mivel egyedül neked van ezzel ellenvetésed. -mondta.
-Szerintem a hugod sem akar feszt veled lenni. Biztos, hogy akkor nem fogja önmagát adni, szóval szerintem ez hülyeség. És mit gondolsz, előtted mennyire leszünk nyíltak egymáshoz?
-Jó, engem ez hidegen hagy. Tudod mit? Most elmegyünk! -jelentette ki George.
-Menj csak, de Renee marad. Amúgy ma úgy volt hogy átjön, és beszéünk. Csak véletlenül magával hozott.
-Nem, Renee velem jön, és hazamegyünk.
Ekkor mind a ketten kérdően néztek rám. Most mit tegyek?
Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :)
Nagyon szeretnék visszajelzéseket látni, mert amúgy abba fogom hagyni a blogot. Köszi! :)
