3. Fejezet

Minden nap történnek érdekes dolgok

Másnap reggel, mikor felébredtem, úgy éreztem magam, hogy semmi energiám semmihez. Mire ez a nagy "Randid lesz!" duma, amikor David úgy látszik, talált magának valamit. Egyáltam nem vagyok egoista, de ekkor tudtam, hogy én szebb lány vagyok, mint ez a Laura...

Felöltöztem. Elég mélabúsan néztem ki. Kívülről nem voltam olyan, amilyen szoktam, belülről pedig úgy éreztem, hogy a szakadék szélén állok. Reggelire csak egy bögre kakaót ittam. Olyannyira el voltam gondolkozva, hogy észre se vettem, hogy Brad ott ül mellettem. Mikor észrevettem, eléggé megijedtem. 

-Szóval...akkor átjössz? -kérdezte.

-Mi? -kérdeztem vissza.

-Semmit nem hallottál, hogy eddig mit beszéltem neked? -kérdezte.

-Sajnálom...

-Szóval te is láttad, hogy az a Laura meg a te David-ed...-mondta forgatva szemeit.

-Én elhiszem, hogy neked nem fáj..-mondtam.

Nem szólt semmit. Elkészültem, majd elindultunk suliba. 5 percnyi csönd után, végül megszólaltam.

-Hova kéne mennem ma délután? -kérdeztem.

-Te, és Stella ma délután nálunk, hogy feltegyük az első videónkat a YouTube-ra. 

-Rendben. Ott leszünk. 

Iskola. Ez volt az a nap, amikor olyan volt, mintha egyik órán se lennék ott, csak tetsileg. Remek. Vége a hetedig óránknak. Alig vártam ezt a pillanatot. Vagy mégsem? Épphogy kiléptem a termünk ajtaján, ott állt David a folyosón. Elindultam, mire Ő is elindult. Ahogy mentem el mellette, nekem jött. Igen, David. Ez a legjobb megoldás, ha most ellenségednek nevelsz....

Mikor hazaértem, csak egy jó sírásra éheztem. Épphogy ledobtam a táskámat, már kopogtattak is az ajtónkon. Senkihez nem volt türelmem jelenleg, de nem vagyok bunkó, így lementem ajtótnyitni. 

Tudni illik, hogy én nagyon szeretem a szőke fiúkat. Erre egy olyan állt az ajtóban. Csak úgy mondom, hogy atléta volt rajta, pedig ősz van. 

-Szia. Ma költöztünk a szembeszomszédod szomszédjába. Anyáék elmentek vásárolni, és az az igazság, hogy reggel a te anyukáddal beszéltünk, azért ide jöttem.  A másik igazság meg az, hogy mindjárt megfagyok, Bejöhetek? -kérdezte.

-Te jó ég! Gyere be! -invitáltam be. 

Leült bent a szobámban, az ágyamra. Hoztam neki meleg kakaót. 

-Ohh, köszönöm szépen. -mondta.

-Szivesen. Na de most hogy így összejöttünk, akkor mutatkozzunk be egymásnak. 

-Rendben van. Te vagy Renee Clark. Szia Renee. én Christiano Wild vagyok. Mivel utálom, ha valaki Christiano-nak hív, ezért megkérlek rá, hogy hívj Chris-nek. -mosolygott.

-Okés. Értem. Szóval anyum megemlített engem is. 

-Igen,valahogy így. -mondta, majd szépen mosolygott.

5 percnyi kínos hallgatás után, megszólalt a csengő. Lementem, mire Ő elém vágott, és azt mondta, hogy " Anyu lesz az!". 

Kinyitotta, és tényleg Ő volt. 

-Szia Renee! Mrs.Wild vagyok! Remélem jól összeismerkedtetek! -mosolygott, majd elmentek. 

Felmentem a szobámba, és elgondolkodtam. Ez gyors volt, és Chris hiába bólogatott az anyjának, amikor még csak egy szót sem beszéltünk amíg itt volt. Ekkor hívott a telefonomon Stella, hogy itt áll a ház előtt, mivel nekünk menni kell Brad-hez. Te jó ég! El is felejtettem! Fogtam gyorsan a kamerámat, majd átmentünk Brad-ékhez. Beálltak a felvételhez, és mi is megbeszéltük, hogy fogunk beállni, hogy jó szögből legyenek felvéve. 

Miután legalább 5x eljátszották a számot, hogy minden szögből jól fel legyenek véve, megkaptam az összes anyagot, hogy vágjam össsze nekik. Mindenki elment, és én is el akartam menni, de Brad még beszélni akart. 

-Láttam volt át hozzád az új szomszédom. 

-Igen. 

-Jófej nem? 

-Jófej? Csak a nevét tudom. Nem is szólt hozzám míg ott volt nálunk! -mondtam, mire Brad nevetni kezdett. - Most meg miért nevetsz?

-Pedig meséltem neki rólad, hogy milyen jófej vagy, és azt is megemlítettem, hogy alig áll be a szád! Most tesztelt téged, de úgy tűnik megbuktál. -mondta. 

-Igen? -néztem rá nagy szemekkel, majd megfogtam és kisétáltam Brad-ék házából. Brad utánnam jött, hogy ne haragudjak. 

Én egy percig sem haragudtam rá, viszont vakmerő akcióba kezdtem. Átmentem Chris-hez.  Chris boxkesztyűvel a kezén nyitott ajtót. 

- Szia Brad! -üdvözölte őt nagy mosollyal. 

-Szerbusz Renee. -mondta felhúzva szemöldökét.

-Szia. Nincs kedved kijönni velünk dumálni?

-Ömm..nincs. -mondta,

-Mi? Miért? -kérdeztem. 

-Hát mert, nemtudom feltűnt e, de van egy boxkesztyű a kezemen, ami annyit tesz, hogy edzek. Szóval vagy ti jöttök be, vagy én nem megyek ki. 

-Bemegyünk! -mondta Brad, majd betolt engem. 

Bevezetett minket a szobájába, ahol egy boxzsák is volt. Folytatta az edzést, de néha azért kérdezgetett engem is. 

-Te Renee! Azt hittem, nagy beszédes vagy! De most itt sem nagyon akar hallatszódni a hangod! -mondta, majd Brad nagyon mosolygott rám. 

-Haggy már lógva! Ha ilyen bunkón viselkedsz,sosem leszünk olyan jó haverok, hogy sokat halld a hangomat! 

Ekkor Chris leállt, és (mivel én ültem az ágyán) leguggolt elém, és azt mondta:

-Hidd el, éeszünk mi még olyan jóba, mint te meg Brad. -majd felállt, és összeborzolta a hajam. 

Felálltam, és hazamentem. Brad utánnam sem jött. Mi volt ez? Pff...és miért volt velem ilyen bunkó Brad? És miért viselkedtek úgy, mintha már 1000 év óta ismernék egymást? Nem értem....

Remélem tetszett! Bocsi, hogy rövid lett! Véleményezzetek és kommenteljetek! Nemsokára új rész! :)