10.Fejezet

Már szinte az összes körmömet lerágtam Stellával, míg kimondta végül az igazgató az eredményt:

-És a nyertes nem más....-húzta az időt....mint....DAVID BANDÁJA!! -mondta ki végül az igazgató.

Hogy mi? Nem a The Vamps nyert? Te jó ég. Mi összenéztünk Stellával és nem értettük a dolgot. Aztán csak végignéztük ahogy a srácok átveszik az ezüst kupát, és szép lassan lemennek a színpadról. Odaszaladtunk hozzájuk. 

-Nagyon jók voltatok! -mondta Stella. 

-Biztos csak elszámoltak valamit! -mondtam. 

-Itt csak az a biztos, hogy most...hazamegyek. Aludnom kell...-mondta szomorúan James.

-Csak...ki kell pihennem ezt...-mondta Tristan. 

-Találkozunk hétfőn a suliban lányok! -mondta Connor. 

-Addig is, jó Vasárnapot. -mondta Brad, majd elmentek. 

Ebben a szomorú pillanatban, valaki megveregette a hátam. 

-Sziaaaa. Tudod, tartunk egy kis bulit, hogy megünnepeljük a fergeteges győzelmünket a The...the...tudjátok...a nyomik felett. Renne, te is velünk tarthatnál. -jött oda David. 

-Te nagyobb bunkó vagy, mint aminek látszol. -mondtam neki, majd eljöttünk onnan Stellával és hazamentünk. 

Otthon bevonultunk mindketten a szobámba, és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a fiúkhoz külön-külön. Aztán Stella jó éjszakát kívánt, és elment. Viszont nekem még koránt sem kezdődött az éjszaka, hiszen kopogtattak az ajtón. George volt az. 
-Hát te? -kérdezte. 
-Mit hát én? Ez az én szobám...-mondtam. 
-Tudom te butus. -mondta,majd leült mellém az ágyban. -Látom hogy szomorú vagy. Mi nyomja a lelked? 
-Csak, a mai bandaháborút egy irtó bunkó pali nyerte meg, aki utánna még bulizni is elhívott. Utálom. -mondtam. 
-Mi? Fiúk miatt nem éri meg sírni. -mondta, majd kacsintott egyet. 
-Ugye tudod, hogy most magad ellen beszélsz? -kérdeztem nevetve. 
-Igen, tudom. De, nem baj. Amúgy, van kedvenc zenéd? -kérdezte.
-Nincs. Mostanában annyi dolgom volt, hogy új zenéket sem töltöttem le. -mondtam. 
-Na, akkor megmutatom az én mostani kedvenc zeném. Már is hozom a laptopom. -mondta. 
Így is lett. Lehasaltunk az ágyra, és szembe tette a laptopját. Aztán rá is keresett a zenéjére YouTube-on. 
-Előre szólok, hogy egy kicsit rappes, de nem durván. -mondta majd elindította a számot: 

-Nahát, az nagyon jó. -mondtam. 
-Hát igen, a haverjaim. -mondta George. 
-Hogy mi? Te ismered őket? -kérdeztem. 
-Igen. Velem járnak egy Egyetemre. Osztálytársaim. Ha gondolod majd bemutatlak nekik, mert a jövő hetet itt fogják tölteni. Itt alszanak majd, nálam. Szóval majd beszélhetsz velük. 
-Rendben. Köszi. Ezt átküldöd nekem? -kérdeztem, mire egy bólintás, és már át is küldte a zenét. - Köszi. Amúgy hogy hívják őket? -kérdeztem. 
-Ők a Jack & Jack. Külön néven Jack Johnson Magcon és Jack Gilinsky. Na de most már aludj. Jó éjt. -mondta, majd kiment. 

*Másnap Reggel*

Stellával összeszedtük magunkat, és elindultunk a fiúkhoz. 
Először Tristan-hez mentünk, ahol Apukája nyitott nekünk ajtót, és bevezetett az étkezőbe, ahol Tristan éppen fánkot evett. 
-Sziasztok! Mizu? -kérdezte. 
Mi furcsán összenéztünk Stellával, majd megkérdeztem. 
-Te nem is depizel? 
Hát igen, erre Tristan nagyon jót nevetett. 
-Hát, mi nagyon hülyék vagyunk. -mondta Stella.
-Miért? -kérdeztem. 
-Renee. Mikor láttad te valaha szomorúnak Tristan-t? -hát igen. Ebből a kérdésből minden leesett. Tristan nem szokott szomorú lenni! 
-Akkor veled minden oké? -kérdeztem. 
-Ahamm. -mondta. 
-És, nem haragszol Davidre? -kérdeztem. 
-De igen! Majd bosszút fogok állni. -mondta. 
-Mi mégis hogy? -kérdeztem egyszerre Stellával. 
-Majd elmondom ha mindenki jelen lesz. Gondolom úgy is mentek a többiekhez. Megyek veletek. Jó? -kérdezte, mire mi beleegyeztünk. 
A következő ház Connor háza volt. Bekopogtattunk, mire nem jött ki senki. Erre Tristan benyitott az ajtón, és elindult az emeletre. 
-Mégis mit csinálsz? -kérdeztem. 
-Hát, ha nincsenek itthon a szülei, Ő úgysem nyit ajtót. -mondta, mire egy jót nevettünk, és mi is elindultunk felfelé. 
-Gyere be Tristan! -kiabált az egyik szobából Connor. 
Erre mind bementünk abba a szobába. 
-Sziasztok! -mondta Connor is, aki ugyan csak mosolygott. 
-Mit gondoltatok? Hogy sírni fog? Olyan mint ééén!! -mondta Tristan, majd ráugrott Connor-ra, aki az ágyán volt. 
Aztán nagynehezen felálltak, és Connor megállt velem szembe. Rátette az egyik vállamra a kezét. 
-Menjünk, és húzzuk ki a depiből James-t és Brad-et. -mondta, mire mi csak nevettünk, aztán mentünk a következő házhoz. 
A következő ház James-é volt. Connor becsöngetett, mire James anyukája nyitott ajtót. 
-Csókolom. James-t keressük. -mosolygott az anyukájára Connor. 
-Kiküldöm,mert nem szeretném ha bejönnétek. 
-Legalább nem tetszik kertelni. -nevetett Tristan. 
-Ne bolondozz! Csak nagy a rendetlenség! -mondta, majd lehívta James-t, és hátramentünk az udvarukra, ahol leültünk. 
James csak lehajtott fejjel ült velem szemben. 
-Namár. Nem szabad szomorúnak lenni! -mondta Tristan. 
-Ez csak az első megpróbáltatásunk volt, és minden okkal történik. Lehet, hogyha mi nyerünk szétvernek a végzősök. -mondta Connor. 
-Ezzel nem segítessz. -lökte meg Connor-t Stella. 
-Figyelj, nem kell szomorúnak lenned. A következő sokkal jobb lesz! És James...nézz rám, amikor hozzád beszélek. -mondtam, majd nagynehezen felnézett rám. 

-Figyelj, ti vagytok a legjobbak, és míg David-ék befutottak a sulinak, ti be fogtok futni az egész világon, mivel nektek nem csak ez a sulis hülyeség van, hanem még ott van a YouTube csatornátok is, aminek már tök rg néztük a nézettségét, és oda is kell egy új videó! Nem adhatod fel. Biztos vagyok benne, hogy már vannak akik a rajongóitok. Épp úgy, mint én meg Stella. -mondtam mosolyogva, mire James visszamosolygott. 
-Lehet, hogy igazad van. -mondta. 
-Nem lehet, hanem biztos. -fogta meg James vállát Tristan. 
Ekkor tartottunk egy nagyölelést, majd fogtuk magunkat, és átmentünk Brad-hez. 
-Reni, szerintem ide csak egyedül kéne bemenned. -mondta Tristan. 
-Miért? -kérdeztem. 
-Hát...mert...te tartod a nagyon jó lelkesítő beszédeket. Nem mi. -mondta Connor. 
-Gyerünk, ügyes leszel! -mondta James, mire Stella megölelt, és otthagytak az ajtónál, mondván, hogy Connor-nál lesznek. 
Furák voltak. Mintha tudnának valamit, amit én nem. De mi az? Na mindegy. Becsöngettem, mire maga Brad nyitott ajtót. Elmentem vele az étkezőbe, ahol laptopozott. Olyan megbántott kiskutyának néztem, ahogy nézett rám. Aranyos volt, de mégis csak szomorú. 
-Mit csinálsz a laptopon? -kérdeztem. 
-A tegnapi fellépésünket nézem. Nem is lett olyan rossz. Hiszen, David tényleg nagyon jó volt, el kell ismernem. 
-Ez szép gondolat. -mondtam. 
-De akkor is egy bunkó. -mondta, mire elkezdtünk nevetni. 
-Igen, tudom. Tegnap még ezek után elhívott engem bulizni.-mondtam. 
-És legalább jó volt? -kérdezte, 
-Idióta! -vágtam fejen egy kicsit. Mit gondolsz? El is mentem? -kérdeztem Brad-től. 
-Nem rég, még Ő volt neked az igazi. 
-Ugyan már. Hülyeség volt. Belátom. Nem kell Ő nekem. Tényleg egy bunkó paraszt. -mondtam, mire Brad kért egy pacsit. Adtam is neki egyet. 
-Tristan-nek van egy terve. -mondtam, mire Brad már el is indult Tristan házához, nekem meg rendesen sietni kellett utánna. 

Remélem tetszett, és hogy már várjátok a következő részt! :) 
Igyekszem minnél hamarabb hozni! 
Kommenteljetek és véleményezzetek!! :))

9.Fejezet

Reggel, mikor felkeltem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Aztán 2 perc csukott szemmel való gondolkodás után rájöttem, hogy Brad ágyában vagyok. Mikor kinyílt a szemem, csak egy kart láttam, ami éppen átkarol. Pár másodperc kellett, míg rájöttem, hogy az Brad keze. Most álljak fel? Akkor felébresztem...Vagy..szedjem le magamról a kezet, és lassan mennyek ki a szobából? Ez talán beválhat. Megfogtam Brad kezét, és óvatosan felemeltem. Már majdnem fel tudtam ülni, miközben fogtam a kezét, de hirtelen kinyílt a szeme. 

-Hát te mit csinálsz? -kérdezte nevetve. 

-Én, csak nem akartalak felkelteni. Mert átkaroltál, és le akartam szedni a kezed, hogy ki tudjak menni. 

Ekkor Brad hirtelen elhúzta a kezét. 

-Jajj, ne haragudj. Biztos valamit álmodtam, és azért karoltalak át. -mondta teljesen kipirulva. 

-Semmi gond, hiszen, legjobb barátok vagyunk. -mosolyogtam rá, majd kimentem. 

A többiek már mind lent reggeliztek, mikor leértem. 

-Jó reggelt! -köszöntem, mire mindenki visszaköszönt. 

-Te jó ég, nagyon izgulok. Már rendesen fáj a hasam. -mondta Tristan. 

-Igen, ma lesz a nagy összecsapás. Nagyon ügyesek lesztek fiúk, csak nyugalom. -mondta Brad Anyukája. 

-És melyik számot is adjátok elő? -kérdezte Stella. 

-Hát, kettőt gyakoroltunk be nagyon, de még gőzünk sincs. -mondta James. 

-Melyik az a kettő? -ültem le közéjük. 

- Az egyik a "Twist And Shout" a Beatles-től, a másik pedig egy Bruno Mars Mashup. -mondta Connor. 

-Szerintem legyen a Twist And Shout. Azt nagyon szeretjük Renee-vel. :) -mosolygott Stella. 

-Szerintem is az legyen, de amúgy arra gondoltam, hogy kirakhatnánk a fellépésetek előtt egy vetítő vásznat, ami mögött menne egy videó, ami persze csak képet ad, hang nem lenne alatta, és egy kis filmet játszanánk be rólatok. Mit szóltok ehhez? -kérdeztem. 

-Ez remek ötlet! -jött a konyhába Brad. 

-Nos, akkor miután megreggeliztünk vásárolni kell mennünk. -mondta Stella. 

-Bevigyelek titeket? -kérdezte Brad anyukája, mire mi mondtuk, hogy maradjon nyugodtan, mert bebuszozunk. 

Így is történt. Amint megreggeliztünk és lezuhanyoztunk, összeszedtük magunkat, és 20 perc múlva már lent is voltunk a plázánál. Már tisztán tudtam milyen videót kéne csinálni ehhez a klipphez, és Stellát is beavattam terveimbe. 

-Melyik bolt az első? -kérdezte James. 

-Az ott! -mutatott Stella egy öltönyöket áruló boltra. 

Tristan kicsit komoran nézett ránk. 

-Ezt most ti sem gondoltátok komolyan...-mondta. 

-De igen, teljesen komolyan. -mondtam, majd Stella segítségével betoltam a srácokat az üzletbe. 

-Miben segíthetek? -jött oda az eladó. 

-Négy fehér inget szeretnénk. -mondta Stella, mire az eladó elvezette a fiúkat, és odaadta a méreteiket. 

Míg ők próbáltak, mi kiválasztottunk négy nyakkendőt. Kicsit hasonlított a skót mintára, mert piros és sötétkék volt, és kockás. 

-Jó, ezek jók. Mehetünk? -jöttek ki a fiúk az öltözőből. 

-Nem, mert most mentek és kértek magatoknak fekete nadrágot. Egy kicsit feszüljön, szóval ne az az ünneplő nadrág legyen. Köszi. -.mondtam, majd a kezünkbe nyomták az ingeket, és elmentek. 

Miután kivásárolták magukat a fiúk, átmentünk egy cipős boltba, ahol fekete cipőt akartunk nekik venni. Na ez nem jött össze, mert már nem tűrtek nekünk, így különböző torna és sportcipőket vettek, de legalább feketék. 

Miután ez is megvolt, hazamentünk. Most van egy óra. Gyorsan átmentünk a volt házunkba, mivel tudom, hogy a szüleim nincsenek itthon. A többiek csak jöttek utánam, egyenesen lefele a pincénkbe. Hoztunk mindent: Dobot, gitárt, erősítőt, mikrofont. 

-Na jó, azt sem tudjuk hová viszel minket. -mondta Connor. 

-Igen, addig nem cipelünk le arra a helyre semmit, amíg te nem mutatod meg az ötletedet. -mondta James.

Bevezettem őket egy szobába. Elég szűkös volt, de tudtam, hogy ők a cuccokkal be fognak oda férni. 

-Nem látok semmit, olts villanyt. -mondta Stella, mire én eleget tettem kérésének. 

Eléggé meglepődöttnek látszódtak a fiúk. 

-Ez egy tökéletes hely. Jó a világítás...-mondta Tristan. 

-Vannak szép nagy tükrök...-mondta James.

-Pont beférünk...-mondta Connor. 

-És ez egy tökéletes videó lesz. -mondta Brad. 

Gyorsan lehordták a cuccokat, mikor ez megvolt, elmentek öltözni, mire mi felállítottuk a kamerákat. Aztán fent megkötöttük nekik a nyakkendőket, majd megcsinálták a hajukat, és lementünk. 3 óránkba telt míg össze is vágtuk a videót, de szerintem tökéletesre sikerült. Még egy óra volt, míg mindent visszavittünk, és kitakarítottunk, majd visszacsuktam a házat, és készülődni kezdtünk az estére, hiszen már 6 óra. Egy óra és kezdődik minden. Mikor készen lettek a srácok Stellához vettük az irányt, hogy mi is átöltözhessünk. A fiúk addig az udvaron vártak minket. Abban a ruhában voltak, amiben a videóban is szerepeltek. Állítólag nagyon kicsíptük magunkat. Mármint Brad ezt állította. Stella anyukája szívesen vitt le minket a suliba. Kezdés előtt 5 perccel értünk oda. 

Először jött egy végzős banda. Nem voltak rosszak, de azért annyira jók sem. Brad-ék sokkal jobbak szerintem. 

A második David bandája volt. David nagyon jó hanggal rendelkezik, viszont mivel a megbánásról és az elrontott dolgokról énekelt, nem tartottam őszintének a zenéjét. Mivel miközben énekelt, végig engem nézett, így magamra vettem a dalt, bár nem érdekelt különösebben hogy Ő megbánta e vagy sem. A harmadik banda 11-edikes lányokból állt. Esküszöm, a macskám is szebben nyávog, mint ők. 

Mikor még tartott a csajok zenéje, hátramentünk készülődni. A fiúk nyakbavették a gitárt, beállítottam a vetítőt, majd egy csapatölelés után otthagytuk őket a színpad mögött. Mikor ők jöttek, és kezdtek, elindítottuk a videót: 

Senkit nem tapsolt meg annyira a közönség mint a The Vamps-et. A 10-edikes fiúk simán leverték a végzősöket is. Nagyon büszke voltam rájuk. Miután végeztek, nem jöhettek le a színpadról. Az igazgató minden fellépő zenekart felhívott a színpadra. Köszönetet mondott nekik a csodás estéért, és megdicsérte őket. 10 perc szavazás volt. Addig ott álltak a színpadon,és láttam, hogy a fiúk közül Brad izgul a legjobban. Mikor lezárult a szavazás, az igazgató kapott egy papírt a végeredményről. Ez még 10 percbe telt. Persze addig kérdezgette a fellépőket az igazgató. Mikor meglett a végeredmény, csak szó nélkül odament a csajbandához, és adott mindegyik tagnak egy-egy bronz érmet, mire azok lementek a színpadról. Elkezdte dicsérni a 11-edikes fiúkat, miután nekik adott egy bronz kupát, amin egy mikrofon volt. Ezután következett az izgi rész, mivel csak a The Vamps és David bandája maradtak a színpadon...

Remélem tetszett! Sajnálom hogy későn hoztam az új részt, de nagyon kevés időm van! Ez most legalább egy kicsit hosszabb lett, mint szokott. :) 2 héten belül próbálom majd hozni az új részt! 

Élvezzétek a nyár utolsó hónapját! Véleményezzetek és kommenteljetek! :*