10.Fejezet

Már szinte az összes körmömet lerágtam Stellával, míg kimondta végül az igazgató az eredményt:

-És a nyertes nem más....-húzta az időt....mint....DAVID BANDÁJA!! -mondta ki végül az igazgató.

Hogy mi? Nem a The Vamps nyert? Te jó ég. Mi összenéztünk Stellával és nem értettük a dolgot. Aztán csak végignéztük ahogy a srácok átveszik az ezüst kupát, és szép lassan lemennek a színpadról. Odaszaladtunk hozzájuk. 

-Nagyon jók voltatok! -mondta Stella. 

-Biztos csak elszámoltak valamit! -mondtam. 

-Itt csak az a biztos, hogy most...hazamegyek. Aludnom kell...-mondta szomorúan James.

-Csak...ki kell pihennem ezt...-mondta Tristan. 

-Találkozunk hétfőn a suliban lányok! -mondta Connor. 

-Addig is, jó Vasárnapot. -mondta Brad, majd elmentek. 

Ebben a szomorú pillanatban, valaki megveregette a hátam. 

-Sziaaaa. Tudod, tartunk egy kis bulit, hogy megünnepeljük a fergeteges győzelmünket a The...the...tudjátok...a nyomik felett. Renne, te is velünk tarthatnál. -jött oda David. 

-Te nagyobb bunkó vagy, mint aminek látszol. -mondtam neki, majd eljöttünk onnan Stellával és hazamentünk. 

Otthon bevonultunk mindketten a szobámba, és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a fiúkhoz külön-külön. Aztán Stella jó éjszakát kívánt, és elment. Viszont nekem még koránt sem kezdődött az éjszaka, hiszen kopogtattak az ajtón. George volt az. 
-Hát te? -kérdezte. 
-Mit hát én? Ez az én szobám...-mondtam. 
-Tudom te butus. -mondta,majd leült mellém az ágyban. -Látom hogy szomorú vagy. Mi nyomja a lelked? 
-Csak, a mai bandaháborút egy irtó bunkó pali nyerte meg, aki utánna még bulizni is elhívott. Utálom. -mondtam. 
-Mi? Fiúk miatt nem éri meg sírni. -mondta, majd kacsintott egyet. 
-Ugye tudod, hogy most magad ellen beszélsz? -kérdeztem nevetve. 
-Igen, tudom. De, nem baj. Amúgy, van kedvenc zenéd? -kérdezte.
-Nincs. Mostanában annyi dolgom volt, hogy új zenéket sem töltöttem le. -mondtam. 
-Na, akkor megmutatom az én mostani kedvenc zeném. Már is hozom a laptopom. -mondta. 
Így is lett. Lehasaltunk az ágyra, és szembe tette a laptopját. Aztán rá is keresett a zenéjére YouTube-on. 
-Előre szólok, hogy egy kicsit rappes, de nem durván. -mondta majd elindította a számot: 

-Nahát, az nagyon jó. -mondtam. 
-Hát igen, a haverjaim. -mondta George. 
-Hogy mi? Te ismered őket? -kérdeztem. 
-Igen. Velem járnak egy Egyetemre. Osztálytársaim. Ha gondolod majd bemutatlak nekik, mert a jövő hetet itt fogják tölteni. Itt alszanak majd, nálam. Szóval majd beszélhetsz velük. 
-Rendben. Köszi. Ezt átküldöd nekem? -kérdeztem, mire egy bólintás, és már át is küldte a zenét. - Köszi. Amúgy hogy hívják őket? -kérdeztem. 
-Ők a Jack & Jack. Külön néven Jack Johnson Magcon és Jack Gilinsky. Na de most már aludj. Jó éjt. -mondta, majd kiment. 

*Másnap Reggel*

Stellával összeszedtük magunkat, és elindultunk a fiúkhoz. 
Először Tristan-hez mentünk, ahol Apukája nyitott nekünk ajtót, és bevezetett az étkezőbe, ahol Tristan éppen fánkot evett. 
-Sziasztok! Mizu? -kérdezte. 
Mi furcsán összenéztünk Stellával, majd megkérdeztem. 
-Te nem is depizel? 
Hát igen, erre Tristan nagyon jót nevetett. 
-Hát, mi nagyon hülyék vagyunk. -mondta Stella.
-Miért? -kérdeztem. 
-Renee. Mikor láttad te valaha szomorúnak Tristan-t? -hát igen. Ebből a kérdésből minden leesett. Tristan nem szokott szomorú lenni! 
-Akkor veled minden oké? -kérdeztem. 
-Ahamm. -mondta. 
-És, nem haragszol Davidre? -kérdeztem. 
-De igen! Majd bosszút fogok állni. -mondta. 
-Mi mégis hogy? -kérdeztem egyszerre Stellával. 
-Majd elmondom ha mindenki jelen lesz. Gondolom úgy is mentek a többiekhez. Megyek veletek. Jó? -kérdezte, mire mi beleegyeztünk. 
A következő ház Connor háza volt. Bekopogtattunk, mire nem jött ki senki. Erre Tristan benyitott az ajtón, és elindult az emeletre. 
-Mégis mit csinálsz? -kérdeztem. 
-Hát, ha nincsenek itthon a szülei, Ő úgysem nyit ajtót. -mondta, mire egy jót nevettünk, és mi is elindultunk felfelé. 
-Gyere be Tristan! -kiabált az egyik szobából Connor. 
Erre mind bementünk abba a szobába. 
-Sziasztok! -mondta Connor is, aki ugyan csak mosolygott. 
-Mit gondoltatok? Hogy sírni fog? Olyan mint ééén!! -mondta Tristan, majd ráugrott Connor-ra, aki az ágyán volt. 
Aztán nagynehezen felálltak, és Connor megállt velem szembe. Rátette az egyik vállamra a kezét. 
-Menjünk, és húzzuk ki a depiből James-t és Brad-et. -mondta, mire mi csak nevettünk, aztán mentünk a következő házhoz. 
A következő ház James-é volt. Connor becsöngetett, mire James anyukája nyitott ajtót. 
-Csókolom. James-t keressük. -mosolygott az anyukájára Connor. 
-Kiküldöm,mert nem szeretném ha bejönnétek. 
-Legalább nem tetszik kertelni. -nevetett Tristan. 
-Ne bolondozz! Csak nagy a rendetlenség! -mondta, majd lehívta James-t, és hátramentünk az udvarukra, ahol leültünk. 
James csak lehajtott fejjel ült velem szemben. 
-Namár. Nem szabad szomorúnak lenni! -mondta Tristan. 
-Ez csak az első megpróbáltatásunk volt, és minden okkal történik. Lehet, hogyha mi nyerünk szétvernek a végzősök. -mondta Connor. 
-Ezzel nem segítessz. -lökte meg Connor-t Stella. 
-Figyelj, nem kell szomorúnak lenned. A következő sokkal jobb lesz! És James...nézz rám, amikor hozzád beszélek. -mondtam, majd nagynehezen felnézett rám. 

-Figyelj, ti vagytok a legjobbak, és míg David-ék befutottak a sulinak, ti be fogtok futni az egész világon, mivel nektek nem csak ez a sulis hülyeség van, hanem még ott van a YouTube csatornátok is, aminek már tök rg néztük a nézettségét, és oda is kell egy új videó! Nem adhatod fel. Biztos vagyok benne, hogy már vannak akik a rajongóitok. Épp úgy, mint én meg Stella. -mondtam mosolyogva, mire James visszamosolygott. 
-Lehet, hogy igazad van. -mondta. 
-Nem lehet, hanem biztos. -fogta meg James vállát Tristan. 
Ekkor tartottunk egy nagyölelést, majd fogtuk magunkat, és átmentünk Brad-hez. 
-Reni, szerintem ide csak egyedül kéne bemenned. -mondta Tristan. 
-Miért? -kérdeztem. 
-Hát...mert...te tartod a nagyon jó lelkesítő beszédeket. Nem mi. -mondta Connor. 
-Gyerünk, ügyes leszel! -mondta James, mire Stella megölelt, és otthagytak az ajtónál, mondván, hogy Connor-nál lesznek. 
Furák voltak. Mintha tudnának valamit, amit én nem. De mi az? Na mindegy. Becsöngettem, mire maga Brad nyitott ajtót. Elmentem vele az étkezőbe, ahol laptopozott. Olyan megbántott kiskutyának néztem, ahogy nézett rám. Aranyos volt, de mégis csak szomorú. 
-Mit csinálsz a laptopon? -kérdeztem. 
-A tegnapi fellépésünket nézem. Nem is lett olyan rossz. Hiszen, David tényleg nagyon jó volt, el kell ismernem. 
-Ez szép gondolat. -mondtam. 
-De akkor is egy bunkó. -mondta, mire elkezdtünk nevetni. 
-Igen, tudom. Tegnap még ezek után elhívott engem bulizni.-mondtam. 
-És legalább jó volt? -kérdezte, 
-Idióta! -vágtam fejen egy kicsit. Mit gondolsz? El is mentem? -kérdeztem Brad-től. 
-Nem rég, még Ő volt neked az igazi. 
-Ugyan már. Hülyeség volt. Belátom. Nem kell Ő nekem. Tényleg egy bunkó paraszt. -mondtam, mire Brad kért egy pacsit. Adtam is neki egyet. 
-Tristan-nek van egy terve. -mondtam, mire Brad már el is indult Tristan házához, nekem meg rendesen sietni kellett utánna. 

Remélem tetszett, és hogy már várjátok a következő részt! :) 
Igyekszem minnél hamarabb hozni! 
Kommenteljetek és véleményezzetek!! :))