19.Fejezet

Annál a résznél, amikor Brad azt énekelte, hogy: "A pasidnak van egy titka, és hazudik neked" már kezdtem sejteni, hogy miben mesterkedtek ezek tegnap este és ma reggel. Aztán a szám csak egyre ment tovább. "Csak azt mondom, hogy tudnod kéne mire képes" "Hagyd, hogy beszéljek a barátodról, igen, van egy másik barátnője" "Baby, én csak azt akarom, hogy tudd, el kéne őt hagynod" "Mert mindenki tudja és tudta is mindig, de soha senki nem mondta neked, nos Baby, éppen ezért vagyok itt" 

Mikor vége lett a számnak, John csakis az én szemembe nézett.

-Te hiszel nekik? -kérdezte.

-Hát, már egyre valószínűbb, hogy igaz ez az egész. -mondtam. 

-Renee! Hinned kell a csapattársaidnak! Hidd el, van egy másik barátnője. -mondta az egyik osztálytársam. 

-Én mellettük lakok, és minden nap látom azzal a másik lánnyal! -szólalt meg egy másik.

Ekkor könnybe lábadt a szemem, majd tudtam, hogy mit kell tennem. A táskámhoz sétáltam, elővettem a szép ékszeresdobozkámat, benne a fülbevalóval, majd hozzávágtam John-hoz. 

-Add neki, a másik barátnődnek. -mondtam, mire a The Vamps csak tapsolni kezdett. 

Erre John megfordult, és nekiszaladt James-nek, és a falhoz nyomta. 

-Te mondtad el nekik, igaz? Azt hittem barátok vagyunk!

-Hogy mi van? Mikor voltunk mi már jóba John! Vagy 5 hónapja beszéltünk utoljára, sőt, már akkor is két lánnyal kavartál, aztán hír járta a suliban, hogy a régebbit dobtad, hogy az újabbikkal lehess. Nem gondoltad, hogy hagyni fogom, hogy a legjobb barátom is áldozat legyen, ugye? -jött a válasz James-től. 

Ekkor John elengedte őt. Stella kinyitotta az ajtót, majd John távozott. Odamentem a legjobb barátaimhoz, megöleltem őket, majd megköszöntem. Arra lettünk figyelmesek, hogy az igazgató áll az ajtóban. 

-Jó Reggelt igazgató úr! -mosolygott Tristan. 

-Nekem lehet, hogy ez egy jó reggel, de nektek viszont nem. Gyertek az igazgatóiba. -mondta, majd mind a hatan utána kellett, hogy mennyünk. 

Leültünk a dilivel szembe, majd megszólalt. 

-Igazgatóit akartok kapni, vagy mi van veletek?? Meghackelni az iskolarádiót? Hogy jutott ilyesmi eszetekbe?? -kérdezősködött. 

-Nem hallotta a szöveget, kérem? -kérdezte Brad. 

-De igen. Miért, még talán jelentősége is volt? -kérdezte. 

-Bizony! A drága John William miatt történt ez az egész. -mondta James. 

Ekkor az igazgató behívatta John-t is. 

-Mégis mi a fenét keresek itt, ezekkel a lúzerekkel? Én nem csináltam semmit ezzel az idióta sulirádióval!

-Tudom én jól, fiacskám. Viszont meg kellett téged büntetni. Teljesen egyet értek a fiúkkal. -mondta az igazgató. 

-Most ez halál komoly? -kérdezte John. 

-Igen, ez az. Mégis hogy jut eszedbe 17 évesen ilyesmiket csinálni? -kérdezte John-tól az osztályfőnöke. 

-Mindegy. Hagyjuk szerintem ezt az ügyet. A The Vamps meg a két kislány nem bűnös, csak megleckéztettek egy fiút, aki meg is érdemelte. John, te meg menj órára. Persze ti is!-mutatott ránk utoljára az igazgató, majd visszatértünk a terembe. 

Éppen matek óránk volt az osztályfőnökünkkel. Mikor bementünk, már mindenki csak a mi ügyünkre volt kíváncsi, így senki sem figyelt oda a matekra, tehát tanárnő megengedte, hogy mindent elmeséljünk, majd végül is nagy nehezen, de azt mondta hogy büszke ránk. 

Ezek után még volt egy angol, egy német, egy hittan, egy tesi ésegy ofi óránk, majd távozhattunk az iskolából. 

Stella és én George-ot vártuk. Mikor megérkezett, hátra beültem a két Jack-hez, Stella pedig előre ment. Senki nem szólalt meg. Gondolom az elöl ülő megunta ezt, ezért csak ennyit mondott: 

-Nyugi bátyus, Renee a tiéd. Ma szakított John-nal. 

Erre John rám nézett a visszapillantón keresztül és csak mosolygott rám, mire Stella hátranyújtotta a kezét, és adtam neki egy pacsit. 

Mikor felmentem, kipakoltam meg minden, és csak gondolkoztam. Ezernyi kérdés járt a fejemben. 

Vajon George megbocsájt teljesen? John bosszút fog állni rajtunk valaha? Mivel háláljam meg ezt a barátaimnak? 

Gondolataim közepette benyitott George. 

-Nincs kedved eljönni velem egy kicsit kocsikázni? -kérdezte, mire én belementem. 

Elindultunk, majd alig mentünk 10 percet és már oda is értünk. Valami nagyon szép hegyen álltunk meg, amiről gyönyörű kilátás tárult elénk. Kiszálltunk mind a ketten, majd odamentem John-hoz. 

-Kérlek ne haragudj rám. Nem akartam tőled eltitkolni ezt az idióta ékszert...-mondtam.

-Semmi baj. Megfogadtad amit mondtam, és ott hagytad azt az idiótát. Ha nem térsz vissza hozzá, akkor minden rendben lesz, ígérem. -mondta, majd rám mosolygott. 

Nagyon meg akartam csókolni, de nem mertem. Látszott rajta, hogy jó elhozott engem kibékülni meg minden, de egy kicsit távolság tartóbb lesz velem ezek után. Nem baj, teljesen megértem. 

Beszélgettünk vagy fél órán keresztül, miközben az autójának voltunk támaszkodva. Kicsit arrébb akartam tenni a kezem, mert már egy kicsit elzsibbadt. Miközben arrébb tettem, hozzáértem Gerogekezéhez, mire Ő elpirulva rám nézett, én pedig rákvörösen csak mosolyogtam, majd kapcsoltam, és odalöktem egy "bocsi"-t. 

Semmi baj, jött a válasz. Hirtelen George felállt, nem támasztotta tovább az autót. Szembe állt velem, még hozzá úgy, hogy a két kezét letette a kocsi motorháztetőjére. Közel hajolt hozzám, majd én csak mosolyogtunk. Egyszer csak hajolni kezdett felém. Nagyon hevesen kezdett verni a szívem, hogy Hál' Istennek, meg fog végre csókolni. Már majdnem megcsókolt, mire csörögni kezdett a telefonom. Elhajolt, nem támaszkodott tovább, megvakarta a fejét, és csak ennyit mondott:

-Vedd fel nyugodtan. 

Felvettem a telefont, mire Brad volt az, hogy találkozót tartunk nálunk. Nem akartam még menni, de uszály volt. Geroge elvitt hozzájuk. Mikor szálltam volna ki az autójából, visszahúzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. 

-Most már mehetsz. -nevetett rám, majd kiszálltam az autóból és nagyon jókedvűen mentem be a többiekhez, akik a garázsban üléseztek. 

-Nos, megvan a tökéletes videóklipp ötlete, tehát már csak kellékek kellenek. -kezdte Tristan. 

-Na, mondjad ki mit vegyem, mielőtt még bezárnak a boltok. -mondta Stella.

-Rendben. Te és Renee elmentek és vesztek alapozót, meg ecsetet. Valami nagyon vékonyat és hasonlót ahhoz, mint amivel a szájfényt kenitek fel. Brad, te vegyél rengeteg konfettit, lehetőleg ne olyat, ami úgy jön ki, hogy robban és lufit is vegyél.  Connor, neked kell venned azt a ragacsos valamit, amit ki kell fújni. Tudod! Ami a múltkori klippben is benne volt. James, te kibéreled a suli koncerttermét és a színjátszós termet holnapra. Én pedig megyek, és rendelek pitét. -fejezte be mondandóját.  

Mindenki elindult a maga útjára. 

-Úgy örülök, hogy kibékültetek a bátyámmal! -mondta nekem Stella. 

-Jajj, ne is mondd, Én is nagyon örülök neki. Mizu van veled meg James-el? -kérdeztem. 

-Nem is tudom igazából. Szerintem jól vagyunk, persze csak barátilag. De nem hiszem hogy ebből az egészből lesz valaha valami. 

-Jajj, biztosan lesz. -bíztattam. - Amúgy mire kell ezeknek az az alapozó? -kérdeztem. 

-Én nem tudom! Tristan nem avatott be minket még semmibe. De ahogy ismerem, biztosan jó lesz. Amúgy meg miből gondolja, hogy szájfényes ecsetet külön is árulnak?? -kérdezte Stella, majd mind a ketten nevetni kezdtünk. 

-Veszünk neki egy szájfényt. Jó lesz az. 

-Jah, csak nehogy egyik nap arra ébredjünk, hogy bekent szájjal jön suliba. -mondta, mire megint csak jót nevettünk. 

Mikor megvettük amit kellett, visszasétáltunk. Úgy látszik nagyon lassúak voltunk, mivel mi voltunk az utolsóak. 

-Rendben. -mondta Tristan. -mindenki hazamehet. Mármint a lányok. Mi próbálunk. 

-Várj! És James mégis, hogy fog játszani? -kérdezte hirtelen Stella. 

-Renee, te tudsz gitározni, nem? -kérdezte Connor. 

-Nem, én zongorázni tudok. -válaszoltam. 

-Stella tanult gitározni. Tudsz nekem segíteni? -kérdezte James, mire mind a ketten elmosolyodtak. 

-Hát persze, hogy segítek. 

Így is volt. Mindenki megkapta az akkordokat. Külön el is vonult mindenki próbálni. Persze James és Stella együtt mentek el, én pedig úgy éreztem, hogy semmi szükség rám, ezért elindultam haza. 

Váratlanul viszont Brad utánam jött. 

-Ne mondd már, hogy te lelépsz amikor mindenki itt van! -mondta nekem. 

-Hát de nem tudok mit csinálni és ez engem teljesen megőrjít. -mondtam. 

-Gyere be akkor hozzám addig. -mosolygott. 

Nem tudtam ellenállni, így visszamentem vele. 

Egy órát kapott mindenki a gyakorlásra. Ott ültem Brad ágyán, mikor Ő gyakorolt mellettem egy széken. Mindig egyre jobb volt, de egyszer ideges lett. 

-A fenébe! Ezt a részt mindig elrontom. Ahh...

-Jajj, nyugi Brad. -mondtam. Hidd el legközelebb már sikerülni fog. -mondtam, majd megöleltem. 

Rám mosolygott majd mikor újra eljátszotta a számot, tökéletesre sikerült. Megtapsoltam, majd mivel már majdnem lejárt a gyakorlási idő, lementünk vissza a garázsba. 

Mikor lementünk, arra lettünk figyelmesek, hogy James ül lent egy székben, Tristan pedig óvatosan szedi le róla  gipszet. 

-Jó ötlet ez? -kérdeztem tőlük. 

-Nem lesz semmi baj. Már el tudom játszani a dalt, de ahhoz, hogy megmutassuk David-nek, hogy nem történt nagy baj, le kell szednünk a gipszet. -mondta. 

Le is szedték, egyszer összepróbálták a dalt, majd mindenki hazament aludni. Megbeszéltük, hogy holnap felvesszük a klippet, ezért nyolckor találkozunk Brad-ék házánál.

Mikor lefeküdtem aludni, kinyílt az ajtóm. Megfordultam, majd láttam, hogy George az. 

-Nincs kedved ma este nálam aludni? -kérdezte. 

Belementem. De tényleg, csak aludtunk. Az volt a legizgalmasabb része az esténknek, amikor átkarolt, aztán mivel mind a ketten elég fáradtak voltunk, elég gyorsan bealudtunk. 

Remélem tetszett! Nem sokára új rész! 

Csak hogy tudjátok, azért hoztam ilyen sokára az új részt, mert most van ugye az év végi hajtás meg vizsgám is volt, Ne haragudjatok! :) 

Kommenteljetek és véleményezzetek, mert az mindig NAGYON sokat jelent. :)