12.Fejezet

-Nos, szerintem mindenki mennyen be a mellékhelységbe, és ott bujjon el,mivel ilyenkorra már az mindig ki van takarítva, így oda nem mennek be a takarítónők. -mondta Connor, majd fiúk-lányok csapatokban szétváltunk.

-Stella! 

-Tessék?!

-Erre jönnek a takarítónők! -mondtam, mivel hangokat hallottam kívülről.

-Zárd magadra az ajtót! -jött a válasz, majd mindketten bezárkóztunk egy-egy fülkébe. - Állj rá az ülőkére, mivel meg fogják látni a lábad! -mondta. 

Ezt is megcsináltam. Nyitnák ki az ajtómat, de nem tudják. 

-Jajj, már megint beragadt! -jött kintről egy erős női hang. 

Hallani lehetett, hogy elővesz valamit, majd elkezdi nyitogatni az ajtóm, ami egyszercsak kinyílott. 

-Mégis mit keres itt? Záróra van! -mondta. - Mennyen ki, különben hívom a rendőrséget! -mondta, mire én meg sem mertem moccanni, így a nő megfogta a karomat, és az udvarig vezetett. Bezárta a suli ajtaját, és elküldött engem. 

Én persze rögtön telefonáltam, hogy mi van. Hogy nehogy elkapják Stellát is, Brad-nek telefonáltam. 

-Mi az? -kérdezte. 

-Szia! Nos, engem elkapott egy takarító, és...kidobott a suliból. Jelenleg ti be vagytok zárva, én meg ki vagyok csukva. 

-Az valami tök jó! Az első emeleti 4-es terem ablakához menny. Én is oda megyek, és majd bemászol az ablakon! -mondta Brad. 

Beleegyeztem, majd elindultam. 2 perc múlva már ott álltam az ablak előtt, ahol a türelmetlen Brad és Tristan vártak rám. Már Brad elkezdte volna kinyitni az ablakot, mikor Tristan megfogta a kezét. 

-Azt mondtad, Renee, hogy becsukták az ajtót? -kérdezte. 

-Igen, azt. -mondtam a választ. 

-Az tök jó, mert akkor beindul a riasztó.Szóval, ha te most hozzá érsz az ablakhoz, rögtön jönnek, és kivisznek téged is. -mondta. 

-Nem hagyom kint Renee-t!! -jött a válasz, mire Brad hozzáért az ablakhoz, és megszólalt a riasztó. Amíg Brad azzal kűzdött, hogy beengedjen, addigra Tristan már el is bújt egy szekrényben.

Mire kinyitotta az ablakot, addigra már ott volt egy takarítónő, aki kitessékelte Brad-et az ablakon. majd amikor visszazárta az ablakot, kinyomta a riasztót. 

-Ez szép...-mondta Brad. 

-Ne haragudj. -mondtam. 

-Még is miért haragudnék? -nézett rám kérdően. 

-Hát csak azért, mert miattam veszlik el az egész dolog. 

-Na ez egyáltalán nem igaz! Mindenki papírja ott van Tristan táskájába, és Ő tud magára vigyázni! Meg fogják tudni oldani. 

-És mi hol leszünk? Mármint..mennyünk haza? -kérdeztem. 

-Hát, neked nem kéne hazamenned, mert számon fogják rajtad kérni Stellát, miszerint nálatok alszik, és te meg visszamész náluk. Az én szüleim meg ilyenkor már alszanak, és mivel én Connor-nál vagyok éppen, nem adtak nekem kulcsot. -mondta. 

-Akkor maradjunk kint? -kérdeztem. 

-Hát...csak ez az egy lehetőségünk van. -kacsintott a fiú. -Viszont mennyünk sétálni. Este minden sokkal szebb. 

Igaza volt. Amikor elindultunk, már mindenki álomba merült, és így senki nem járt az utcákon. Az út közepén mentünk, mit sem félve attól, hogy mi van, ha jön egy kóbor autó. Meseszép volt, főleg hogy engem a szüleim nyolc óra után már sehová sem engedtek el. Sohasem. Romantikus pillanat volt, az biztos. Nem tudtunk sehol aludni, így egy kicsit, hogy ne fáradjunk el nagyon, leültünk egy padra. 

-Nem vagy még álmos? Már éjfél van! -kérdezték tőlem. 

-Hát, egy kicsit már az vagyok. -mondtam, egy enyhe ásítással befejezve a mondatot. 

-Van egy haverom, aki itt lakik a közelben. Tudod, akivel rajtatok kívül lógok! 

-Jajj, tudom! John-ra gondolsz? -kérdeztem, mire a fiú bólintása választ adott a kérdésemre. 

-Szerintem nem haragszik meg, ha felhívom, és beenged minket az alagsorba. Amikor ott vagyok, álltalában ott alszunk. Ott van nekik egy még elég jó állapotban lévő franciaágy. 

Csak bólintottam egyet, majd elindultunk ehhez a haverhoz. Minden lámpa le volt náluk kapcsolva. Mikor Brad telefonált, az egyik rögön felkapcsolódott. Alig telt el 5 perc, már a srác alagsorában voltunk. 

-Nos, akkor nyugodalmas jó éjszakát. Nem huncutkodni, és vigyázzatok mindenre. Reggel ébresztelek titeket. -mondta, majd kiment. 

-Amúgy honnan ismered őt? -feküdtem le Brad mellé az ágyba. 

-Nos, egyszer kimentem James-el sétálni, és ránkjött a hülyülhetnék, és megláttuk őt azon a padon, ahol mi ültünk fél órája. Sírt, és hát megsajnáltuk, és leültünk hozzá. Kisült hogy a barátnője megcsalta. Mindent bevetettünk, hogy mosolyra bírjuk, és sikerült is. Aztán rengeteget beszélgettünk. Mostmár inkább James-el van jóba. Szünetekbe szoktak is beszélgetni, tudod. Ő a tizenegyedikes. Velem már nem beszél túl sokat, de tartozik nekünk, azt mondta. Nos, már csak James-nek tartozik. -mosolyogta el magát Brad, majd lassan álomba merültünk mindketten. 

*Másnap Reggel*

Amikor John felébresztett minket, gyorsan összeszedtük magunkat, és bementünk az iskolába. Amikor beléptünk, nagy nevetésben törtünk ki. Az egész folyosó végig volt plakátolva. Épphogy kilátszott a fehér fal mögüle! 

-Ti voltatok azok? -jött oda hozzánk John. 

-Nem, de mi is benne vagyunk. -lökött meg engem Brad. 

-Azt gondoltam, hiszen a The Vamps fő énekesével, és a menedzserével állok szemben. Én, nem várnám meg a helyetekben, hogy mi lesz David reakciója! -nevetett Ő is. 

Egyszercsak megszólalt a hangosbemondó: "Kéretjük az igazgatói irodába a The Vamps tagokat! Másnéven Tristan Evans-t, Connor Ball-t, James Mcvey-t, és Brad Simpsont! Most azonnal!"

Brad csak nevetett, majd elindult az iroda felé. 

-Na és Reni, amúgy...ugye szólíthatlak így? 

-Persze John! 

-Neked is ártott valamit ez a David? 

-Nos, nekem nagyon tetszett, és úgy volt, hogy lesz köztünk valami, de végül dobott. 

-Mekkora paraszt!De miért utálja Brad-et?

-Az már nagyon kicsi korunk óta így van! Régen legjobb barátok voltak...ma már távol állnak ettől! -mondtam. 

Ekkor bejött az ajtón David. Nem hitt a szemének. Már éppen elkezdte letépkedni a plakátokat, amikor behívatták az igazgatói irodába. Nekünk viszont megszólalt a csengő. 

-Nos, akkor majd még beszélünk! -mosolygott rám John, majd elment. 

Bementem a terembe, ahol már Stella nagyon várt engem. 

-Mi újság? -kérdeztem. 

-Te jó ég! Engem még csak nem is sejtenek! De hú, kemény este volt! Itt aludtunk a padokon meg minden! Kár hogy lebuktatok! -mondta izgatottan a lány. -És ti hol voltatok?

-Hát mivel Brad-et kicsukták a házból, én meg nem akartalak bemártani, így elmentünk a haverjához, John-hoz aludni. Az alagsorba.

-Melyik JohN? 

-Hát John William! Tudod, akivel tök sok időt tölt James! 

-Jaj tudom.Nem is tudtam hogy Brad-el is barátok! -mondta. 

-Én sem tudtam idáig. -mondtam, majd abbahagytuk a beszélgetést mert bejött a tanár. 

Matek óránk volt az osztályfőnökünkkel. 10 perc ment el az órából, amikor kopogtattak az ajtón. A 4 fiú volt az. 

-Gyertek, üljetek le! -mondta nekik Tanárnő. 

A többiek csak kussban maradtak, amíg leültek a helyükre, aztán rögtön kérdezgetni kezdték őket, hogy mit mondott az igazgató. 

-Na jó! Ezt majd szünetbe beszéljétek meg!! -szólt rájuk a tanár. 

-Ugyan Tanárnő! Ez érdekesebb mint a matek! Meg amúgy is, osztályfőnöknek tetszik lenni, nem akarja tudni, hogy ez a négy áldott jó gyerek mit csinált? -mondta Logan, az egyik osztálytársunk. 

Ekkor Tanárnő letette a könyvet, majd így szólt: 

-Nos, gyertek ki mellém. -Erre a négy fiú ki is ment. - Miért tettétek ezt? 

-Mi sokkal jobbak voltunk a tehetségkutatón! -mondta Tristan. 

-Nem is felnőtt számolta át a szavazatokat!! -mondta Connor. 

-Újraszámlálást követelünk! -mondta James. 

-Méghozzá magától! -mondta egy mosollyan Brad. 

-Ez reálisnak hangzik, és én benne vagyok. -mondta, majd kiinvitálta a fiúkat, hogy segítsenek behozni a dobozt,amibe a szavazatok vannak. 

Mikor behozták, Tanárnő gyorsan szétválogatta a szavazatokat,majd nagy számolásokba kezdett.

-A tizenegyedikes lányoknak van 20 szavazatuk...a fiúknak van 43 szavazat....Davidéknek van 96 szavazat...nektek pedig...101! Te jó ég, ki számolta ezt meg??? 

-Hát David osztálytársa!! -mondta az osztály. 

-Rendben. Et visszük az igazgatóhoz. -mondta az osztályfőnökünk, majd kicsöngettek. Mi ott vártunk az egész osztállyan a The Vamps-re az igazgatói előtt, mire egyszer csak megszólalt a hirdetőmikrofon: "Kijelentem, hogy a végzős David-től és bandájától elvesszük az első helyezést a múltkori versenyen, mivel az osztálytársuk elszámolta!  A The Vamps nyert! Jelenjen meg David az osztályával együtt az igazgatónál!"

Erre mindenki éljenzésbe tört ki, és mikor kiléptek a fiúk az ajtón, megtapsoltuk őket, úgy, ahogy csak bírtuk!

Aztán jött felénk David vezetésével az osztálya, mire mi abbahagytuk a tapsolást, és arrébb álltunk, mivel végzősök. Erre a The Vamps eléjük állt, és egy nagy tapsot adtak nekik, majd beengedték őket az ajtón:

Remélem tetszett az új rész! Hamarosan jön a következő! Véleményezzetek és kommenteljetek! Mindenkinek jó szünetet! :)