14.Fejezet
Mostanáig nem is tudtam, hogy John motorozik. Bár, még csak vagy 2 napja ismerem, szóval elég sok mindent nem tudok róla. Na nem baj, úgy érzem, itt az ideje, hogy megismerjem. Nem is enni mentünk, legalábbis szerintem,mivel egy hegy felé indultunk meg. Ahogy fent haladtunk, csodálatos volt a kilátás. Még jó, hogy bőrkabát volt rajtam, mert amúgy lehet, hogy fáztam volna egy kicsit. Egyszercsak a motor lassulni kezdett, majd lassan le is állt. Mindketten leszálltunk.
-Basszus. A legrosszabbkor, de feladta. Ne haragudj. -mondta nekem, majd leült a motorjára.
-Ugyan már ez nem baj. -mondtam.
Szerintem nem hitte el, hogy én nem vagyok mérges, mivel szomorúan nézte a földet. Gondoltam egyet, és hátulról átöleltem, mire Ő nagyot mosolygott. Bal kezével hozzáért kezeimhez, és még jobban összefogta a már kulcsban lévő kézfejeket. Kicsit, pirosnak éreztem magam. Aztán, leszállt a motorról, de a kezem egy pillanatra sem engedte el. Közel jött hozzám. Már éreztem a hogy lélegzik. a jobb keze a bal kezem, a bal pedig a jobb kezemet fogta meg.
-Komolyan nem így terveztem. Gondolom éhes vagy. Tudod, erre van egy kis falucska, ahol remek éttermek vannak. Azért hoztalak erre. De ne haragudj.Kérlek. -mondta.
Egy pillanatra, talán nem is voltam magamnál. Tengerkék szemeit nézve, elmerengtem.
-Természetesen, nem haragszom. Semmi gond. -mondtam, mire rámosolyogtam, hogy elhiggye, tényleg nem bánom.
Sikerrel jártam, hiszem visszamosolygott rám.
-Tudod, most gyalogolnunk kell. Ott majd veszek benzint. Toljalak a motoron? -kérdezte.
-Jajj, ugyan már. Nem vagyok én hercegnő. Inkább segítek tolni a motort.-mondtam, majd átmentem a motor jobb oldalára, Ő pedig a bal oldalon maradt, és együtt kezdtük a hegyen felfelé tolni a motort.
Negyed órán keresztül sétáltunk, és toltuk a motort. Hiába, egy kicsit elfáradtunk, a kilátás kárpótolt mindenért.
Egy benzinkútra mentünk előbb. Amint teletankolta a motort John, felültünk és egy kis étteremnél parkoltunk le.
Bementünk. Leültünk egy asztalhoz, kedvesen felvették tőlünk a rendelést, majd mikor kihozták, beszélgetni kezdtünk.
-Szóval, te Brad osztályába jársz.
-Igen. Viszont képzeld. én nem tudom, hogy te hanyadikos vagy.
-Tényleg? -nézett rám John meglepődötten -Végzős vagyok. David osztályába járok.
-Szuper.
-Nekem mondod? Utálom! Nagyképű, jah, és nem szereti a The Vamps-et, ami még nagyobb ökörség tőle. Jó,igen, nem minden fiú bír fiúbandákat, de nekem mondjuk nincs egyáltalán velük bajom. -mondta.
Meglepődtem ezen a válaszon. Tényleg, kevés ilyen fiú van, aki ne ítélni el az ilyen bandákat, mint mondjuk a The Vamps. De a lényeg, hogy ebben egyetértünk.
Körülbelül másfél órát töltöttünk az étteremben. Jól éreztük magunkat, majd hazavitt motorral.
-És, hogy hogy a barátnődnél laksz? -kérdezte.
-A szüleim sosincsenek otthon, én pedig utálom a magányt. -válaszoltam.
A srác megállította a motort, majd egy nagy ölelést adott nekem. Hozzám simult közben,és érezhettem a szívdobogását.
-Köszönök mindent. -mondtam.
-Élmény volt.-mondta, majd egy puszit adott az arcomra.
Felpattant a motorra, majd elment. Mikor megfordultam, csak annyit láttam, hogy a nappali függönye mozog. Valaki leskelődött utánnam.
Mikor beléptem a házba, rögtön a nappalihoz mentem. Nem volt ott senki. Legalábbis úgy nézett ki, amíg valaki el nem tüsszentette magát a kanapé mögött. Odamentem, és megnéztem, ki van mögötte.
-A két Jack. Mégis, miért leskelődtök utánnam?? -kérdeztem.
-Miért ne tennénk? Ma csak négy órád volt, erre este 5-kor érsz haza? Ugyan már. -mondta Johnson.
-Igazából, jobb lett volna nem is látni ezt az egészet. -állt fel Gilinsky.
-Mégis miért mondod ezt? -fogtam meg karját.
-Tudod ki ő? Egy olyan osztályból való, ahol az emberek a legösszetartóbbak és mindig egy embert követnek. Méghozzá David-et. -mondta, majd elrántotta a kezét.
-Ez nem igaz. Azt mondta, hogy utálja őt.
-Egy baj van ezzel, drága Renee. -nézett mélyen a szemembe - Hogy te nem tudod megkülönböztetni, hogy egy ember mikor hazudik és mikor mond igazat. -mondta, majd felment a szobába.
Johnson is utánna akart menni, de megszólítottam.
-Egyet értessz vele?
-Nem szólhatok bele, hogy kivel kavarsz, de ha ezt a suli megtudja, nem lesz jó híred. Főleg, hogy a The Vamps tagjai a legjobb barátaid. -mondta.
-De ha egyszer Ő nem bírja David-et, akkor én nem tudom miért vagytok így kiakadva.
-Lehet, tudunk valamit errő a John gyerekről. Mi figyelmeztettünk. -mondta, majd Ő is felment.
Mégis mi a franc volt ez??? Jön egy normális fiú, erre mindenki normálatlan lesz??
Felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopomat, majd, hogy lenyugtassam magam, elkezdtem videóklipp rendezőket keresni az interneten. Nem igazán tudom, hogy kit is keresek, de jobb tudni, ki lakik a közelünkben, és mennyit kér egy ilyen munkáért. Rengeteg pénzt el tudnak kérni egy ilyenért, ezért úgy döntöttem, hogy az egyik legbulisabb embert hívom át, és vele álmodom meg, hogy hogyan is kellene kinéznie a klippnek: Tristan-t! Nem is kellett rá sokat várni, átjött.
-Nos Renee, konkrét elképzeléseim vannak. Mehet? -kérdezte hatalmas mosollyal.
-Mondd! -mondtam, mire elkezdte mondani.
-Ugyebár úgy akarod a klippet, hogy van egy buli és utánna vissza kell jönni segíteni pakolni. épp ezért, a klipp kezdődhetne azzal, hogy mind a négyen alszunk, és mondjuk Brad felkel, és felkelt minket, és közben bemutatja a kamera, hogy mekkora felfordulás van a házban. Miközben Brad megy végig a szobákon, felkelt minket is. Majd úgy döntenek, hogy össze kell pakolni, így segítséget kérnek telefonon. -mondta.
-Ez nem rossz, de ha nem sürgeti a tiniket valami, akkor a buli után sosem kezdenek el rögtön pakolni. Mivel Bard szülei a klippben akarnak szerepelni, mi lenne, ha tőlük jönne egy SMS hogy mindjárt otthon vannak, ezért muszály összepakolni a házat, és ez segítség nélkül nem megy.
-Igen. És mondjuk nem felhívjuk a skacokat, hanem kiírunk valamit mondjuk Twitterre, amit sokan észerevesznek majd. -folytatta Tristan.
-Igen, A Vamps minden területre kioszt valami feladatot, amikhez eszközöket is adnak.
-Jah. Viszont nem jó, hogy az meberek csak a atkarítás részt látnák. Részeket lehetni bevágni, ahol mi énekeljük a Can We Dance-t, és mutatnánk, hogy a többiek mennyire élvezik a bulit.
-Valami értékesnek meg tönkre kell mennie, amit pótolnunk kell. -javasoltam.
-Aztán a lassab résznél, a mi kis Brad-ünket mutatjuk, aki próbál bevágódni nálad, de nem igazán jön össze neki. Nagyon meg akar csókolni, de sajnos az nem fog megtörténni a buli során.
-Viszont mikor már megjönnek a szülők, és Brad elküld mindenkit a házból, te kilépsz valahonnan, és Brad végre megkapja azt a csókot, amire úgy vágyott. -mondtam.
-Viszont a végén, a szülei a videót látják a YouTube-on! -mondta Tristan, majd felpattantunk és pacsiztunk egyet.
-Rendben. Meg van a két rendező, így akár holnap kezdhetjük is a forgatást. -mondtam, majd megöleltem, kikísértem majd hazament.
Mikor már ágyban voltam, eszembe jutott, hogy hiába van meg az ötlet, ha nincsenek hozzá kellékek, így írtam egy SMS-t Tristan-nek, hogy holnap mindenkinek osztunk valami feladatot, amit be kell szereznie szombatra.
Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek, mert jó visszajelzéseket kapni a blogról! :)
