1. Fejezet

Bemutatkozás

Sziasztok! Renee Clark-nak hívnak. Másodikos vagyok az egyik Bradford-i Gimnáziumban. Együtt élek az anyukámmal és az apukámmal. Egyke vagyok. Van egy legjobb barátom, akit már óvoda óta ismerek! Bradley Will Simpson-nak hívják. Nekünk csak Brad. Osztálytársam. Nagyon megértő, és sokan azt hiszik, hogy járunk, mivel annyi időt töltünk a másikkal! Ez viszont nem igaz! Ezt nem csak az én legjobb barátnőim tudják igazolni, hanem az övéi is! Az én legjobb barátaim Stella és Bella. Bellát is már ovis korom óta ismerem. Csak ő a szomszéd városban tanul, így csak hétvégenként találkozunk. Stella is a legjobb barátnőim közé sorolható! Osztálytársam is egyben. 

Az utcában ahol lakok fiúk vesznek engem körül. Pontosan szemben lakik velem Brad. Egyik oldalamon Brad egyik haverja James. A másik oldalamon a másik haverja Tristan. Brad szomszédjában lakik a másik haverja Connor, a másikoldali szomszédjában nem laknak. 

Nemcsoda így hogy a haverjaival is nagyon jóba vagyok. Mi egy nagyon jó csapat vagyunk. 

* Egy napunk *

Reggel amikor megszólalt az ébresztőórám, úgy éreztem, semmi enegriám. Pedig muszály hogy legyen, hiszen mennem kell suliba. Már megtanultam, hogy ha nem kelek fel, annak nagyon rossz vége lehet! Brad-el járok suliba, és egyik reggel mikor bejött értem, én még mindig itt feküdtem, így leöntött engem két pohár hideg vízzel. Azóta nem merek sokáig ágyban maradni. Gyorsan felvettem a ruháimat, bepakoltam a táskámat, és lementem reggelizni. Apum és Anyum sokat dolgozik, így nagyon keveset találkozok velük. Már most sincsenek itthon, csak hagytak nekem egy kis reggelit. Nekiálltam enni a megmaradt tojásrántottát, amikor csöngettek. De tudtam, hogy nem kell elmennem kinyitni az ajtót, hiszen az illető úgy is bejön. 

-Jó reggelt, és jó étvágyat! -köszöntött Brad. 

-Szia! Kérsz te is? -kérdeztem. 

-Nem köszi. -ült le mellém. 

-Ugye ma nem írunk semmiből? -kérdeztem.

-Csak földrajzból van elsőpados dolgozat. De mivel múlt órán mindketten írtunk, most nem fogunk. Tudod tegnap ki írt nekem? -kérdezte.

-Ki?? -kérdeztem vissza. 

-Ella! -mondta. 

/ * Kitérő * /

Ella az a lány az osztályunkba, akit nagyon nem bírunk. Minden pasira rányomul, és engem folyon piszkál. Jelenleg Brad jön be neki. 

/ * Kitérő vége * /

-És mit írt? -nevettem nagyot. 

-Hogy mennyek ki vele sétálni. De nemet mondtam. Erre pedig azt írta nekem, hogy tudja, hogy csak te kértél erre, mert már behálóztál engem. -mesélte. 

-A hülye! -mondtam, majd elpakoltam a tányéromat. 

Elkészültünk, és elindultunk a suliba. Gyalog mentünk, így az út 10 perc sétából állt. Mikor megérkeztünk, felsétáltunk a harmadik emeletre, ahol az osztálytermünk volt. Fent lepakoltam, és leültem a lépcsőre. Nagyon bámultam lefelé. Egyszercsak odaült mellém Brad. 

-Nem mondod, hogy megint azt a tökfejet bámulod! -mondta. 

-Hé, Ő nem tök fej! -böktem meg a vállát. 

-Nem érted a viccet! Mindjárt HALLOWEEN! -nevetett. 

-Ne légy már ilyen! Nem értem mi bajod van vele! -mondtam. 

-David-el? Minden! -vágta rá. 

/ * 2. Kitérő * /

David az a fiú a suliban, aki nagyon bejön nekem. Csak egy baj van. Végzős!  Nem hiszem hogy összejönne velem, de sokat rajtakapom azon hogy engem néz! Amióta ebbe a suliba járok, azóta bejön nekem. Csakhogy ez az ügy nem halad semerre. Hogy Brad-el miért utálják egymást? Nos, régebben nem voltak Brad-ék szomszédtalanok! Mellettük lakott David. Kis iskolások voltunk, és Brad nagyon sokat volt vele, mivel ő volt a legeslegjobb barátja. Viszont ez akkor megváltozott, amikor pár nagy gyerek odament hozzájuk, és megparancsolták nekik, hogy szívjanak el egy cigit! Brad ezt elutasította, David viszont nem. Brad-et megütötték, David pedig meg se próbálta őt segíteni. Aztán mikor elmentek, Brad elkezdte ütögetni David-et, hogy nem segített neki. Aztán ott egy nagyon rossz szomszédi kör alakult ki, így David-ék elköltöztek. Mióta ez történt senki nem mer Brad-ék szomszédjába költözni! Pedig szegények senkinek sem tudnának ártani!! 

/ * 2. Kitérő vége * /

-Jó tudom, de nekem akkor is bejön. -mondtam neki. 

-Pff...-szólt a lehangoló válasz. 

-És neked ki tetszik? -kérdeztem. - Sose mesélsz róla! 

-Sose kérded! De amúgy nem ismered. Én sem igazán, de te tudom hogy nem ismered! Szőkésbarna haja van, zöld szemei, és nagyon aranyos. Csak...azthiszem van valakije! -mondta.

-Hát az elég gáz...-mondtam.

-Épp olyan gáz, mint itt figyelni David-et! -mondta, majd elment. 

Becsöngettek, én pedig bementem a terembe. 6-os padok vannak a termünkben. Ennek megfelelően mi mindig úgy ülünk, hogy: Tristan, Connor, Brad, Én , Stella és James. 

Ezen a napon 8 órám volt. Én és Brad kikaptuk a földrajz dogánkat! Nekem ötös, neki kettes lett. 

Épphogy beléptem a házunkba, csörgött a telefon. Brad anyukája volt, hogy átjön hozzám Brad, hogy korrepetáljam. Egyszercsak kinyílik az ajtó, és Brad belép egy földrajzkönyvvel a folyosóra. Szegénynek úgy le van hajtva a feje, mintha a kivégzésére jött volna! Felmentünk a szobámba, majd azt mondtam:

-Remélem tudod, hogy a földrajzon nincs mit elmagyarázni! Magold be és kész! -mondtam.

-Tudom, de mostanában nagyon el vagyok gondolkozva! Annyi dalt írtam már. 

/Tudni illik, hogy Brad-nek nagyon jó hangja van, és nagyon jól is gitározik! /

-Megértelek. Teljesen belezúgtál ebbe a számomra ismeretlen lányba. 

-*sóhaj* igen...ez így van...-mondta. 

Egyszercsak azt hallottuk, hogy lent csapódik az ajtó. Aztán már csak annyi hallatszik, hogy szaladnak fel valakik a lépcsőn. Egyszercsak kinyilt a szobám ajtaja.
-Úgy érzem nincsnnek itthon a szüleid! -mondta Connor, aki elsőnek lépett a szobámba.
-Hát igen. -mondta Tristan- Akkor már rég szóltak volna nekünk, hogy maradjunk csöndben.
-De nagyon nagy ötletünk van! - mondta James, majd a kezünkbe nyomott egy szórólapot. 
- " School Got Talent " -mondtam ki hangosan a szórólap címét. - zenekart akartok alapítani? -kérdeztem.
-Most miért ne? Szerintem mindannyiunknak jó hangja van, de Brad énekelne a legtöbbet, és ti hárman tudtok mind gitáron játszani, én pedig majd dobolok! -mondta Tristan.
-Én támogatom! -nyújtottam fel a kezem.
Erre James, Connor és Tristan is felnyújtotta a kezét, és nagy boci szemekkel néztünk Brad felé, hogy nyújtsa fel a kezét. 
-Na jó. -rázta meg a fejét, és közben magasba emelte kezét. 
Még pár szót beszéltünk a srácokkal, aztán ott hagytak minket " tanulni". 
Igazából, egészen jól bemagoltattam Brad-el a földrajzot, ami amúgy csak egyszer van a héten, az is hétfőn, de sebaj. Tisztára büszke voltam magamra. Aztán Brad elment, és épphogy kilépett az ajtón és odamondtam neki egy sziát, szembe állt David-el.  Mi a fene?? Miért jön az ajtóm felé??? Szegény Brad! Úgy mentek el egymás mellett mint a filmekben. Hogy így jártak egy kört miközben farkasszemet néztek. Tök ilyesztő volt! Aztán Brad elment, de vissza-vissza nézett. Gondolom érdekelte mit akarnak tőlem.
-Szia, Renee, igaz? -kérdezte David.
-Szia, igen. Miben segíthetek? -kérdeztem.
-Tudod, szívesen megismernélek téged. Mi lenne ha holnap este ötkor elmennék együtt sétálni? -kérdezte.
Te jó ég! Ez mind velem történik? Oh..:D
-Ó, persze szivesen! -mondtam, majd elköszönt, én bezártam az ajtót, és nagy örömömben felhívtam Stellát. 

Remélem tetszett az első rész! Kommentelj, kérlek ha tetszett! :)