11.Fejezet

Elég gyorsan átértünk Tristan-hez, s mikor odaértünk, Brad megállított az ajtónál. 

-Köszönöm, hogy lelket tudtál belém önteni. -mondta, majd elmosolyodott. 

-Ohh, hát...nincs mit. -mondtam, mire széttárta felém kezeit, hogy kér egy ölelést. 

Meg is kapta. 

-Egy igaz barátnak mindig segítek. -mondtam, mire Brad elengedett, és furcsán nézett rám. 

-Igen...te egy....igaz barát vagy.-mondta egy kicsit vontatottan, majd bekopogtatott a házba. 

Stella nyitott ajtót, aki rögtön Tristan szobájába terelt minket, majd leültetett minket egy-egy székbe. Tristan állva maradt. 

-Nos emberek. Nem úgy van már az élet mint régen. Igen, még csak tizedikesek vagyunk, nem vagyunk végzősök, hogy bosszút álljunk akárkin. De kit akarok álltatni?! David egy bunkó paraszt, aki így végzős korára, már éppen ideje, hogy megkapja, amit meg kell kapnia. Ki tart velem? -kérdezte Tristan, mire mindenki felnyújtotta a kezét. 

-Bemutatom legjobb barátom, a képszerkesztőt. -,mutatott Tristan a laptopjára. - Ennek a segítségével csinálunk egy képet Davidről. -mondta, majd körégyűltünk. - Leszedtem a Facebook profilképét, és..az a lényeg, hogy alá meg fölé kéne írni valamit egy-egy fekete sávba. És ha ez kész, akkor azt többszörösen is kinyomtatni, majd kiragasztani vele a sulit. 

-Legyen az a tetején, hogy "Bunkó voltam..."-adta az ötletet Connor. 

-"És elvettem a The Vamps győzelmét!" -fejezte be James, mire Tristan csak meghajtotta fejét. 

-Ez igen! Ez ütős lett! -mondta, majd mosolyogni kezdett. 

Stella és én gyorsan megcsináltuk a képet, majd elkezdtük a nyomtatást. Tristan nagy számolásokba kezdett, majd amikor készen voltunk, szétosztottuk magunk között a képeket. Mindenki kapott 20 db-ot. 

-Tegyétek el a táskátokba, és nyolcadik óra után, ott maradunk a suliban, megvárjuk a 4 órát, amikor már senkinek sincs órája, és kirakjuk a plakátokat. -mondta Tristan. 

-Várj...de..mi van ha ott lesznek még a tanárok? -kérdezte Brad. 

-Igaza van.-mondtam. 

-Hát...most támadt egy merész ötletem. -mondta Tristan. 

-Mégis mi? -kérdezte James. 

-Aludjunk a suliban. -mondta. 

Ekkor összenéztünk, és...furcsa volt, de belementünk. Mindent mégegyszer átbeszéltünk, s mindenki hazafelé vette az irányt. Otthon újra meghallgattam azt a jó számot amit George mutatott nekem, majd pakolózni kezdtem. Ekkor csöngettek. Ránéztem az órámra. Nyolc óra. Ki lehet ez ilyenkor? Nem nagyon érdekelt, így úgy döntöttem, hogy majd kinyitja más. De a csöngetés nem állt meg, hiszen nem nyitott senki ajtót. Mikor észbe kaptam, leesett, hogy George és a szülei elmentek vásárolni, Stella pedig zuhanyzik. Amilyen gyorsan csak lehetett levágtattam a lépcsőn,és kinyitottam az ajtót. 

-Heló! -szólalt meg két srác az ajtóban. 

-Sziasztok...-néztem rájuk kérdőben. 

-Te vagy Stella, nem de? -kérdezte az egyikük. 

-Ugyan Jack! Nem is hasonlít George-ra! Szerintem ez Stella barátnője. -mondta a másik.

-Várjatok...ti vagytok George haverjai akik itt alszanak a héten? -kérdeztem. 

-Ja. -nevettek rám. 

-Nos, akkor gyertek be. -invitáltam be őket a cuccaikkal együtt. 

Mivel tudtam, hogy csak egy vendégszoba van, bevezettem őket oda, majd ki akartam sétálni a szobából, de az egyikük megállított. 

-Ha már egy hétig együtt fogunk lakni, akkor be kéne mutatkoznunk egymásnak.

Igaza volt, így hát kezet nyújtottam felé. 

-Szia, én Renee Clarc vagyok. -mondtam, majd odamentem a másikhoz, és neki is bemutatkoztam. 

-Szia. Én Jack Johnson vagyok, Ő pedig itt Jack Gilinsky. 

-Most jut eszembe, hogy...tuti titeket hallgatlak a telefonomon. -mondtam, majd kinyitottam a szobaajtót, ahonnan tényleg az Ő zenéjük hallatszódott ki. 

-Rajongó vagy, vagy George mutatott minket? -kérdezte Gilinsky. 

-Nos, George mutatott, de rajongok ezért a számért. -mondtam, mire mögöttem kilépett Stella a zuhanyzóból fogkefével a szájába. 

Odaintett a srácoknak, mire ők is visszaintettek neki. 

-Nem először vagytok itt? -kérdeztem. 

-Nem. Mi szinte minden hónapban itt vagyunk egy hétig. Geroge a legjobb haverunk. -mondta Johnson,

-Ó, értem. Nos..akkor én megyek. -indultam meg, mire most a másik Jack fogott meg. 

-Nem szeretnél több zenét is meghallgatni tőlünk? -kérdezte, mire én vállat vontam, és bejöttek a szobámba. 

Befeküdtek az ágyamba, a kezükben egy laptoppal és odahívtak engem is. Oda is mentem, és tök sok zenét meghallgattam tőlük. Nagyon jó volt, és tetszett is mind. Egyedül az nem volt jó, hogy így éjfélig voltak nálam. Közben már George is jelezte, hogy itthon van, és volt is be köszönteni a haverjait, de nagyon fáradtnak látszott, gondolom ezért ment ki a szobából hamar. Éjfél után, elhagyták a szobámat, és én mély álomba merültem. 

*Másnap reggel*

Nem keltett fel az ébresztőóra, ráadásul még álmosabb is voltam, mint valaha. Stella jött be, és próbált keltegetni, már útra készen. Nagy nehezen sikerlt is neki, majd mi, mostmár így öten elindultunk George autójával a suliba. Mikor kitettek minket a giminél, bementünk, és vártuk a matek órát. Aztán jött még a többi hét. Egyik nap sem voltam még ilyen álmos a suliban. Azt hittem bealszok valamelyik órán. Kérdezték is Tristan-ék, hogy mi van velem, mire én elmeséltem, hogy mit csináltam éjfélig. Mikor elteltek az órák, és voltunk ebédelni, leültünk a suli udvaron. Egy órán keresztül beszélgettünk, majd láttuk, ahogy kiürül az iskola a kilencedik óra után. Mikor már biztosak voltunk abban, hogy senki nincs bent, tanárokon kívül, bementünk. 

-Melyik terembe aludjunk? -kérdezte Tristan. 

-Szerintem az osztályteremben, de meg kéne várnunk, amíg a takarítónők is elmennek. -mondta Brad, és teljesen igaza volt. 

-De addig hová bújjunk, hogy ne vegye senki sem észre? -kérdezte James.

Remélem tetszett! 

Nemsokára új rész!

Sajnálom, hogy rövid lett és hogy későn hoztam az ú részt!

Kommenteljetek és véleményezzetek! :)

Mindenkinek kitartást a sulihoz!! :)