18.Fejezet

-Brad, miért jöttél ide? -kérdeztem.

-Ne tudd meg. Ez a mai nap valami szörnyűű. -mondta, majd bejött, ledobta a táskáját és leültünk a nappaliban a kanapéra. 

-Na mesélj nekem, mi újság van abban a fránya iskolában. -mosolyogtam. 

-Először is. Az első óránk földrajz volt, amin engem íratott meg a tanár és nem tanultam egy szót sem, szóval van egy egyesem föciből. James nem jött suliba, hanem bent tartották a kórházba még ma estig. Erre meg még te sem jössz! Hát mi ez a nap? Jah, a legjobbat még nem is mondtam. David....az az idióta feljött a termünkhöz, és az orrunk alá dörgölte, hogy eltörtük James kezét. Egy az hogy nem is mi voltunk, a másik meg az hogy azt mondta hogy így nem tudunk készíteni YouTube videókat...én meg természetesen visszavágtam neki, és...várja hogy ma éjfélig feltöltsünk egy videót. 

-Dehát nem kell megfelelnünk David elvárásainak! -mondtam. 

-Gőzöd sincs hogy mekkora vágy van a szívemben az iránt hogy jobb legyek mint Ő. Nagyon utálom. -mondta Brad, majd vett egy mély lélegzetet majd megkérdezte, hogy én miért nem vagyok suliban. 

-Nos, túl sok minden történt. Pasi ügyek. Tényleg mindegy. Nem akarom hogy pont te hallgasd meg. 

-Ugyan már Renee! Hiszen kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk. Attól még hogy én is pasi vagyok szívesen meghallgatlak. 

Belementem. Elmeséltem neki mindent. A teniszt, a Geroge-al való csókolózást, az esti meglepetést, a fülbevalót és a John-al való csókot. Látszott, hogy meg volt lepődve, de Ő megakadt egy kicsit John-nál. 

-Szóval te még mindig nem hiszed el, hogy van egy másik barátnője, ugye? -kérdezte, mire én ráztam a fejem. 

-Szerintem a barátaidnak kellene hinned. -mondta, majd innentől egy 5 perces kínos csönd következett, ami témaváltást eredményezett. Még beszélgettünk egy kicsit, majd Brad hazament, én pedig befejeztem a tanulást. Éppen pakoltam be holnapra a táskámba, amikor egy autó állt meg a ház előtt, és dudálni kezdett. Leszaladtam, és láttam, hogy George az. Mutatta hogy szálljak be. Becsuktam a házat majd elmentem vele. 

Kivételesen most nem teniszezni vitt. Erre akkor jöttem rá, amikor elhaladtunk a pálya mellett. Múltkor sem engedte, hogy megkérdezzem, hogy hová is megyünk, így nem akartam most sem ezzel a kérdéssel zaklatni. Egyszercsak az autó lassítani kezdett, majd megállt egy focipályánál. 

George megint a kezembe nyomott pár ruhát, majd elmentünk átöltözni. 

-Nem akarlak megbántani, de a foci ketten nem is olyan mulatságos. -mondtam. 

-Tudom. A húgom, a két Jack és a The Vamps, kivéve persze James-t, itt vannak már a pályán. Egyből ide jöttek suli után, csak hát nekem még el kellett mennem érted. 

Elindultunk a pálya felé, ahol mindenki azt kérdezte, hogy miért nem voltam suliban. Természetesen csak rosszullétre panaszkodtam, de láttam, ahogy Brad erre csak forgatja a szemeit. 

-Na, osszunk csapatokat! Én vagyok az első csapatkapitány. -mondta Tristan. 

-Rendben, én pedig a második! -mondta George. 

Végül így alakult a két csapat: 

Tristan csapatában: Connor, Gilinsky és Stella. 

George csapatában: Brad, Johnson és én. 

Rengeteget nevettünk a pályán! Teljesen sikerült elterelni a gondolataimat. Az mellékes, hogy a mi csapatunk veszített.

A játék végén mindenki leült egy kicsit a fűre és beszélgettünk. George végig mellettem ült. Néha miközben beszélt rátette kezeit a combomra. Furcsának találtam, hogy ezt Brad mind végig rossz szemmel nézte. 

Kis pihenés után hazamentünk. George mindenkit hazavitt, majd otthon mindenki nekiállt zuhanyozni. 

Miután kész voltam, a szobámban ültem az ágyam. Éppen a hajamat fésültem, mikor észrevettem, hogy az ékszeresdobozkám nincs a helyén. Mármint  a sarokban. 

Gyorsan eldobtam a fésűmet az ágyamra, majd keresni kezdtem a fülbevalót. Egyszercsak köhögést hallottam az ajtóból. Gyorsan odanéztem, és láttam hogy George az, kezében a kis ékszeres ládikámmal.

-Hát az meg mit keres nálad? -kérdeztem. 

-Hát, mikor zuhanyoztál azt hittem, hogy a húgom zuhanyzik, és bejöttem hogy megnézzelek. 

-Jajj, hát ez nagyon aranyos.-álltam fel. -Köszi hogy vigyáztál rá. -mondtam, majd el akartam venni, de eldugta a háta mögé és nem engedte, hogy elvegyem a kezéből.

-Kitől kaptad? -kérdezte halál komolyan. 

-Anyukámtól. 

-Ez nem igaz. Nem utálod a szüleidet. Nem dobtad volna a sarokba. 

-Jajj, hát ez igaz, de...

-Csak mondd ki hogy itt volt John. Ezért nem voltál ma iskolában. -vágott a szavamba. 

-Mi? Ez nem igaz? Jó, tényleg tőle van...de nem ma járt itt. .mondtam.

-Akkor mikor járt itt? 

-Tegnap éjjel. Olyan tíz óra körül. Felhívott, hogy itt van az ablakom alatt. lementem hozzá, és akkor adta ezt...

-Milyen alkalomból?

-Az egy hetes fordulónk alkalmából...

Ennél a mondatnál látszott George-on, hogy teljesen ki van akadva. Eldobta a fülbevalót, majd megfogta a kezeim és mélyen  a szemembe nézett. 

-Holnap odamész hozzá, visszaadod a fülbevalókat és szakítassz. 

-De nem tudok. -mondtam,  már könnyes szemmel.

-Renee! Még mindig nem hiszed el, hogy nem csak te vagy neki?

Ekkor elfordultam. Ez egyértelmű választ adott Geroge-nak. 

-Remélem tudod, hogy ha a héten nem szakítassz vele, a mi kapcsolatunknak vége. -mondta, majd kiment a szobából.

Épphogy kiment George, megszólalt a telefonom. Brad volt az. Azt mondta hogy Stella és én mennyünk el nála. 

Így is lett. Nem is olyan sokára odaértünk, majd bementünk. Mindenki ott volt. Még James is! Annyira ölelgettük szegényt, hogy már alig kapott levegőt. 

-Kedves lányok! El szeretnénk mondani nektek, hogy szeretnénk egy újabb cover-t csinálni, és úgy gondoltuk hogy forgathatnánk hozzá valami kis videót is. -mondta Tristan. 
-Renben van. Törődni kell a rajongókkal! -mondta Stella. 
Találjunk valami olyan számot, ami nagyon jó,  és illik hozzá egy kis bolondozós klipp is! -mondta Connor. 
Ekkor mindenki elkezdte nézni a telefonját, hogy szétnézzen a zenéi között. Mindenfélét néztünk. De tényleg. Volt ott Miley Cyrus, One Direction, Lawson, aztán végül James telefonján találtunk egy hét éves számot, ami azért elég jó, ahhoz hogy elhülyéskejdenek rajta, és hogy jól elő tudják adni. Ez volt az: 

-Ez nagyon jó!! -kiáltottam fel, hiszen nekem nagyon bejött a ritmusa. 
-Na tehát, meg kell szereznünk a hozzá szóló akkordokat és mehet is a próba! -mondta Connor. 
-James! Te mikor veheted le ezt az izét a kezedről? -kérdezte Tristan. 
-Egy hónap múlva...addig viszont haszontalan vagyok. -mondta. 
-Dehát azt mondták, hogy csak meg van zúzódva, nem? -kérdeztem. 
-Igen, azt. -jött a válasz. 
-Bízol bennem, James? -kérdezte Tristan nagyon sunyi szemekkel. 
-Természetesen nem. -nevetett James. 
-Olló. Nagyon erős olló. -bólogatott Tristan. 
-Sövényvágó? Az azért elég erős hogy levágjon egy ilyen gipszet. -mondta Connor. 
-Pont van nekünk egy itthon! Gyertek, mennyünk le a garázsba! -mondta Brad. 
Követtük egész le. James-t leültettük egy székre, majd amint megtaláltuk a sövényvágót, odamentünk James-hez. Amíg bedugtuk a gipsz alá, elég keserves hangokat adott ki James. 
-Fáj ahogy hozzáér a gipsz alatt az olló? -kérdeztem. 
-Igen, eléggé fáj. De gondolom csak azért mert kevés a hely a gipsz és a kezem között. -mondta. 
-Ha nem szeretnéd, nem csináljuk ezt. -mondta Tristan. 
-Nem is tudom. Talán csak pár hét kellene neki. Nem? Ha jobban belegondoltok, akkor ez az egész még csak tegnap történt! -mondta Stella. 
Igaza volt. Kiszedtük a gipsz alól az ollót, majd Brad visszatette a helyére. Még egy kicsit beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt. 
Útközben Stella megszólított: 
-Tudod, Renee, mivel te mindent elmondassz nekem, és mivel legjobb barátnők vagyunk szerintem tartozunk egymásnak annyival, hogy elmondjuk ki ki iránt mit érez. Ugye? -kérdezte. 
-Szóval neked tetszik valaki! -löktem meg egy kicsit. 
-Hát, az lehet. Az van, hogy ismered te is és én is a srácot. Nagyon jól ismerjük. 
-Szóval vagy a két Jack-ből valaki, vagy a The Vamps-ből. 
-Már ne is haragudj, de aki a bátyámmal barátkozik, az tuti nem normális, így én velük nem jönnék össze. -nevetett, mire én is elkezdtem nevetni. 
-Rendben, tehát máris két emberrel kevesebb. 
-Nos, Brad-nek van aki nagyon tetszik. -mondta, mire én kérdően néztem rá. - Mármint, múltkor ezt mondta Tristan. 
-Ohh, értem. -mosolyogtam. 
-Tristan túlságosan is laza nekem. Mármint imádom meg minden, de nem tudnám elképzelni, hogy együtt járjunk. 
-És mi van Connor-ral? Nagyon aranyos srác. 
-Hát az biztos. Nagyon cuki meg minden, de szerintem nem vagyok elég érett hozzá. Mármint, Ő az egyik legkomolyabb ember akit ismerek. 
-Tehát James az. -mosolyogtam. 
-Igen...-mondta teljesen elpirulva Stella, mire én jó szorosan megöleltem. 
-És, mit szeretnél tenni az ügy érdekében? -kérdeztem. 
-Gőzöm sincs, mivel...nem tudom hogy Ő mit érez. 
-Értem. Szeretnéd, hogy esetleg beszéljek vele? -kérdeztem. 
-Ne, inkább ne. Maradjunk annyiban, hogy ha valamikor csak kettesben lesztek és pont ilyen téma jön ki, akkor megkérdezheted, hogy ki jön be neki, de nem kérdezhetsz rám konkrétan. -mondta. 
Beleegyeztem, hiszen ez egy teljesen fer dolog szerintem. 
-Na és te? Hogy alakulsz a bátyámmal? -kérdezte Stella. 
-Nos, nagyon bonyolult minden. Tudod, miután hazajöttünk a teniszezésből tegnap, akkor hívott engem éjszaka John, és kihívott, és adott egy pár fülbevalót, és megcsókolt. Ma pedig a bátyád megtalálta a fülbevalót. 
-A fenébe. Ne már! Renee, nem tudom hogyan érzel, de így kívülről úgy tűnik, hogy már azért te sem bízol meg száz százalékosan John-ban. Hidd el, hogy lehet jobb lenne tényleg szakítani vele. 
-De nem tudok. Még szémomra senki sem mutatott olyan bizonyítékot, ami arra utalna hogy van másik barátnője is. 
Láttam, hogy ez egy kicsit felkeltette Stella érdeklődését, és valamin nagyon agyalt. Nem szóltunk egy,áshoz vagy két percig, majd azt mondta, hogy ott hagyta a telefonját Brad-nél, ezért visszamegy hozzá. Nem akarta, hogy vele mennyek, ezért hagytam is. Én még mindig úton voltam hazafelé. Este fél kilenckor érte vissza. Bepakoltam holnapra mikor felértem a szobámba. Holnap már péntek.Ezt az egy napot már biztosan kibírom. 
Mitán már lefeküdtem aludni, fél 11 volt. Hallottam, hogy ekkor érkezett haza Stella. Mégis mi tarthatott neki ilyen sokáig? 
*Másnap Reggel*
A reggelem úgy indult, mint máskor is szokott. Reggel alig bírok felkelni, aztán George visza  suliba, miközben a hátsó ülésen nyomorgok a két Jack között.
Mikor megérkeztünk furcsa dolog történt. Miközben mentem felfelé a terembe, elvesztettem Stellát. Esküszöm, hogy két perce még mögöttem volt! És most??? Sehol senki! 
Mikor beléptem a terembe, még egy meglepő dolgot fedeztem fel. Sehol sincs a The Vamps. Mégis miben mesterkednek?? 
Miközben kipakoltam a táskámból, ránéztem az órámra. Még van 5 perc csengetésig. 
Hirtelen zúgni kezdett a teremben lévő sulirádió, amiben a névnapokat és a híreket szokták bemondani. Egy zene kezdődött el benne. Hirtelen belépett a terembe John, aki azt mondta, hogy SMS-t kapott tőlem, hogy jöjjön el hozzám. Mire felvilágosítottam arról, hogy én nem írtam neki semmit, már késő volt.  A The Vamps és Stella jelent meg az ajtóban. Brad-nek mikrofon volt a kezében. Becsukták maguk mögött az ajtót, majd John-nak és nekem kezdték el énekelni ezt a számot:  

Remélem tetszett!! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de ne is akarjátok tudni mennyire sok dolgom volt! 
Kommenteljetek, véleményezzetek és ha szeretitek a blogom akkor iratkozzatok fel! :) 
2 hét múlva új rész!! :)