5.Fejezet

Nagyon meglepődtem ezen a bejelentésen, de természetesen elfogadtam. Menedzser? Miért is ne! 

Ittunk egy kis kólát, majd egy kis beszélgetés után, hazafelé vettük az irányt.

*Másnap reggel*

Hétvége. A legszebb szó az iskolába járók számára. Csak lustálkodni akartam egész hétvégén, de nem úgy történt. Reggel 10-kor csöngettek az ajtón. Még pizsamában tévéztem. Lementem, és kinyitottam egy köntösben az ajtót. 

-Chris! -köszöntem. 

-Szia Mrs. Köntös! -ölelt meg, majd bejött.

-Jó, nem kell gúnyolódni. 

-Nyugi, jól áll neked. -nevetett.

-Jó, eredj, önts magadnak inni, én pedig gyorsan átöltözök. 

Felmentem a szobámba, és valami laza, de kimenetelre is jó ruhát kerestem. Végül, miután megtaláltam a legjobbat, lementem Chris-hez. 

-Na, most amíg fentvoltál, én teleittam magam, szóval mehetünk sétálni. Úgy is jobban meg kell még ismernünk egymást. -mondta. 

Elindultunk az úton, nagyon jól elvoltunk, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy velem szembe jön David. Már távolról integetett nekem, amit megleőnek találtam. És mikor már arra került volna  sor, hogy köszönni kell neki, nem köszöntünk.

-Mi volt ez? -kérdezte Chris. 

*Chris-nek már mindent elmondtam David-ről.*

-Nemtudom. De nagyon sokáig fog tartani, hogy amit művelt megbocsássam neki. 

-Meg kéne kérdezni, hogy kikkel és mivel lép fel jövőhéten szombaton. 

-Tök mindegy! -mondtam Chris-nek. - Úgy is a The Vamps lesz a legjobb! 

-Jó, az lehet, mivel nagyon jók, de hallottad már David-et énekelni?

-Egyszerse. -mondtam. 

-Akkor nem tudhatod mire képes! -mondta Chris, és tökre igaza volt. 

Mivel végzős, lehet hogy mindenki rá fog szavazni...meg azért nem csúnya pasi. Hát...fogalmam sincs mi lesz. 

Ahogy sétálgattunk, szembe láttam, hogy jön valaki ismerős. Mikor közelebb jött, már láttam hogy Ella az. Tuti be fog szólni valamit, amihez most pont semmi kedvem. 

-Sziasztok édeseim! -állt meg hozzánk. 

-Heló. -mondtuk egyszerre Chris-el, majd én az egyik, Chris pedig a másik oldalról próbáltuk kikerülni Ellát, de Ő kitette a kezeit, és nem engedett minket. 

-Mit akarsz? -kérdezte tőle Chris. 

-Jajj, butus fiú! Ne beszélj így velem! Hiszen, én vagyok az osztály legjobb csaja, szóval, bármi rosszat is szólsz hozzám, az csak a te károdra lesz. És amúgy is, Renee-hez jöttem. Szóval, kedves Renee. Az lenne a kérdésem, hogy hol van Brad?

-Mit tudom én. Látod hogy nem vele vagyok. 

-De legjobb barátok vagytok..vagyis..voltatok. Úgy látom vetélytársa akadt...-mondta, majd egy kacsintást hátrahagyva, elment. 

-Mi volt ez? -kérdezte Chris.

-Nagyon bejön neki Brad. Csak Brad-nek van hozzá való esze, így neki nem tetszik ez a kis..

-Jó, nem kell rá semmit mondanod. Látom én magamtól is. -mondta Chris.
Körülbelül még 10 percet sétáltunk, aztán hazamentünk. Láttam, hogy jött egy üzenetem. Brad volt az:
*Szia! Tényleg csókolóztál Chris-el? *
*Mi? Nem! Dehogy! Csak ismerkedni voltunk!! -írtam vissza*
*Jah, akkor rendben, mert amúgy ezt Ella írta nekem. Gondoltam, hogy csak hülyeségeket beszél.-jött is a válasz. *
Basszus. Nem értem. Ellának mindig az én életemmel 

kell foglalkozni, amit én már eléggé unok. Mintha neki nem lenne élete!! Pff..
A délután hamar elment, még egy kicsit Messengeren beszélgettem Brad-el, majd aludni mentem. Kb. Este 10 órakor értem el az ágyat, és ekkor értek haza a szüleim a munkából. Holnap itthon lesznek, aminek nagyon örülök, mivel utálok egyedül itthon lenni, de sajnos mivel rengeteget dolgoznak, így meg kellett szoknom ezt a nem éppen jó helyzetet.
*Másnap reggel*
Vasárnap. A Vasárnap nálam a tanulásról szól délelőtt. Mikor ennek vége, jön az ebéd, amikor mind a hárman leülünk ebédelni.
-Hogy vagy kislányom? -kérdezte az Apukám.
-Jól vagyok, csak nagyon hiányoztok.
-Tudod jól, hogy menedzserek vagyunk, és muszáj ezt eltűrnöd, hogy kenyeret tudjunk tenni eléd.
-Tudom Anya. De akkor is. Ez így nem normális! És ráadásul egyke is vagyok...
-Figyelj, ha kistestvérre vágysz, akkor nemet kell mondanom. Nem lenne időm rá.
-Ezt nem hiszem el....-mondtam.
-Kislányom! Meg kell értened Édesanyádat!
-És ha elköltözök? -kérdeztem, mire mindkettőjüknek tátva maradt a szája.
-És mégis hova mennél? -kérdezte Anya.
-Hát, igazából valamelyik barátnőmhöz....
-Ha mondjuk Bellához mész, el kell tűrnöd 2 új bátyust! -mondta Anya.
-Ha pedig Stellához, akkor pedig 1 nővért, egy bátyát, és egy kishúgot. -mondta Apa.
-Meg fogom kérdezni őket. Bocsássatok meg...-mondtam, majd felálltam az asztaltól, és bekapcsoltam a laptopomat, hogy beszéljek a lányokkal. 
Először is Stellá-val beszéltem erről az egészről, mivel vele egy osztályba járok. Simán belement az egész családja, és meg is beszélték anyummal, hogy még ma leviszenek. Összeszedtem a cuccaim, majd elvittek engem kocsival. 
-Biztos hogy ezt akarod édes lányom? -kérdezte apa, már szinte könnyes szemekkel.
-Sajnos igen. -mondta majd megöleltem. 
-Vasárnaponként gyere haza! -mondta Anya, majd tőle is könnyes búcsút vettem. 
Már ott álltam az új otthonom ajtajában, Már csak be kellett kopogtatnom. * Egy tény: Nem ismerem Stella tesóit, csak a szüleit na meg persze őt. :D *
3 bőröndöt tettem le a földre, majd mikor készen éreztem magam, becsöngettem. A hivatalos " új bátyám" nyitott ajtót. 
-Ömm..szia. Te lennél...Renee? -kérdezte. 
-Igen! Szia. Szólíts csak Reninek. 
-Szia hugi. -kacsintott rám. - Én George vagyok. Barna hajú, kék szemű, 18 éves. -mondta, majd megölelt. - Gyere be! 
Bevezetett engem az " új szobámba ", majd beszélni kezdett. 
-Nos, ha gondolod, segítek kipakolni. De igazából nincs itthon senki, mert elmentek bevásárolni. Ha hazaértek megismerkedős bulit fogunk tartani neked. -mondta, majd elmosolyodott, aztán miután megmondtam neki, hogy a kicsomagolást elvégzem egyedül, kiment a szobámból. 
Hát, nem gyakran látok ilyen aranyos fiúkat, mint Ő. Iszonyatosan aranyos volt. :3





Remélem tetszett! Sajnálom hogy rövid lett! Kommenteljetek és véleményezzetek! :)