6.Fejezet

Miután kipakoltam, nem volt kedvem egyedül lenni. Átmentem a szomszédos szobába, ahol egy "George szobája" felirat volt az ajtón. Bekopogtattam, majd bementem, de nem volt bent senki. Elkezdtem felfedezni a szobáját. Ahhoz képest hogy fiú, rendezett a szobája, és kintvan egy csomó kép a falon. Az első kép, amelyen megakadt a szemem, az a húgával van. Iszonyatosan aranyosak így együtt! 

-Hát te? -kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül. 

-Stella!? -láttam meg legjobb barátnőmet, majd megöleltük egymást. 

-Gyere le, mert ismerkedős buli van a földszinten. -mondta, majd rámkacsintott. 

Lementem a földszintre, és ott volt egy szék Stella családjával szemben. Leültem rá, majd elkezdték a bemutatkozást. 

-Szia. Mától én vagyok neked Greg bácsi. Én Stella édesapja vagyok. Köszöntünk a családban. -ölelt meg. 

-Szia. Én vagyok Mary néni, Stella édesanyja. Üdv az új otthonodban! -mondta, majd megölelt. 

-Szia. Én Geogre vagyok, és mi már találkoztunk. -mondta, majd rámkacsintott, és végül megölelt. 

-Szia! Én Suzy ( Szuzi ) vagyok. 4 éves, és mától a legjobb barátnőd! -mondta, majd megölelt. 

-Engem meg szerintem ismersz! -nyomott egy puszit az arcomra Stella. 

-Nem úgy volt hogy van egy nővéred? -kérdeztem. 

-Nem. Apud azért mondta úgy, mert én idősebb vagyok nálad. :D -mondta Stella, majd nevettünk egyet. 

Ettünk, ittunk egész nap, amíg be nem sötétedett. Holnap hétfő, suli van. Úgy döntöttünk, felmegyünk bepakolni. Stella is ment az Ő szobájába, és én is az enyémbe, de mikor beléptem, nem voltam egyedül. Ott ült az ágyamon George. 

-Szia! Ugye nem baj higy bejöttem a szobádba? -kérdezte. 
-Szia! Jajj, dehogy is! Csak egy kicsit meglepődtem! :) -mondtam, majd elmosolyodtam. 
-Hát, az a meglepődöttség látszott rajtad egy kicsit, már bocsi! -mondta nevetve. 
-Amúgy minek köszönhetem a látogatásod? -kérdeztem. 
-Hát, megnéztem, hogy haladsz a kipakolással. Semmi díszítés nincs a faladon, meg semmi. Csak a ruháidat meg a könyveidet tetted ki egy egy szekrénybe. 
-Igen, tudom. odáig még nem jutottam. Válaszoltam. 
-Értem. Nos ha gondolod, akkor majd segítek. 
-Rendben, de már csak holnap, mivel még be kell pakolnom a táskámat, és mennem kell utánna zuhanyozni, és mivel álmos vagyok, utánna aludni fogok. -mondtam. 
-Rendben van. Én is megyek pakolni...meg..ilyesmi. -mondta, majd kisétált a szobából. 
Gyorsan bepakoltam a táskámat, majd elindultam zuhanyozni. Halkan mentem, és mikor az ajtóba értem, bekopogtattam. Nem volt bent senki, így gyorsan le tudtam zuhanyozni, majd beállítottam az ébresztőórát a telefonomon, majd lefeküdtem aludni.
*Másnap Reggel*
Reggel, mikor megszólalt az ébresztőóra, nem éreztem magam fáradtnak. Kipihentnek éreztem magam. Felöltöztem, majd lementem az új családomhoz reggelizni. Palacsinta volt, egy kis narancslével, ami nagyon finom. Mindenki ott volt, kivétel nélkül. Mikor jóllaktunk, felmentünk a táskákért. George is velünk volt, mivel Ő is még suliba jár, bár azt még nem tudom melyikbe, 
-Beviszlek titeket! -mondta nekünk, majd az autója felé mutatott. 
Beültünk az autójába, persze nekem kellett hátra ülnöm, de a visszapillantótükröt úgy állította be, hogy engem lásson, szóval egész úton mosolygott rám. Nagyon aranyos volt. 10 perces kocsikázás után, megérkeztünk a suliba. Kitett minket, majd el is száguldott. 
-Kivel jöttetek? -lépett oda hozzánk Brad. 
-A tesómmal. -válaszolt helyettem Stella. 
-Jó autója van. -mondta nekünk az épp érkező Connor.
-Örültök, hogy földrajzunk lesz? -érkezett meg James is. 
-Igen, mindenki tanult az elsőpadosra, meg minden. -forgatta szemeit Tristan.
-Remélem nem írok, mert nem tanultam! -mondta Brad.
-Gáz, mert még csak el se olvastam! -mondtam. 
-Múltkor kaptál egy karót, így téged nem hiszem hogy írat. -mondta Tristan Brad-nek. 
Ekkor csöngettek, így besétáltunk a terembe, majd elfoglaltuk helyeinket. 
Ahogy lenni szokott, jelentés, dolgozatosztás, majd kihívja a mai elsőpadosokat. 
-Brad Simpson, Tristan Evans, James Mcvey és Connor Ball. -mondta a tanár.
-THE VAAAAMPSS!! -ordított egyet Tristan. 
-Ne ordibáljon itt, mert megsüketíti a fél világot! Üljön le, és mondom a feladatot. 
Ez után az óa után még volt egy matekunk, egy németünk, egy angolunk, egy irodalom, egy tesi majd végül egy  rajz. Aztén belépett az énekkaros tanár. 
-Mindenki jöjjön el az első énekkarjára, akit beválogattam! Aki nem jön, igazolatlan órát kap! 
Remek. Tehát mindenki elment énekkarra, én meg gyalogolhatok haza....egyedül. 
Miközben gyalogoltam, lelassított mellettem egy autó. 
-Hazavihetlek? -húzta le az ablakot George. 
-Azt megköszönném! -mondtam, majd beszálltam hozzá az autóba. 
-Milyen napod volt? -kérdezte.
-Hát, elment egynek. 
-Amúgy, hol a húgom?
-Énekkaron. Amúgy te melyik suliba jársz?
-Én? Elsőéves vagyok egy fiú fősulin. 
-Nem járnak oda lányok? 
-Nem. Anyáék amúgy se engedtek még soha olyan suliba, ahol lányok is vannak. 
-Miért nem?
-Mert nem akarták, hogy kicsapongó életmódot éljek. 
-Ohh, értem. És eddig hány barátnőd volt? 
-Egy sem. Nem azt mondom, hogy még nem csókolóztam, mert már igen. Én is járok bulikba, és ott történnek ilyesmi dolgok. Viszont rendes kapcsolatom még nem volt. Nem találtam még senkit. 
-És ha azt kellene megkérdeznem, hogy hány lánnyal csókolóztál már? 
-Miért érdekel az téged? -kérdezett vissza.
-Jó, bocsi. -mondtam, majd többet nem beszéltünk egész úton.
Mikor hazaértünk, csak felszaladtam a szobámba, és bezárkóztam. Nagyon hülyének éreztem magam, hogy ilyeneket kérdeztem tőle, meg hogy ilyen bunkón visszakérdezett.
-Renee itt vagy? -jött egy hang az ajtómból. 
Pff. Emlegetett szamár. Nem szóltam vissza. 
-Ne haragudj. Azért nem akartam válaszolni, mert...nem tudom hány lánnyal csókolóztam már. Tök mindegy. Már a nevük se tudom. Nem akarsz szobát díszíteni? 
-Tanulnom kell. -mondtam. 
-Segítek! 
-Nem kell. -mondtam, majd hagytam hogy egy sóhajtással elsétáljon az ajtómból. 
Már majdnem megtanultam, amikor egy levél csúszott be az ajtóm alatt. Ez állt benne: "Ne haragudj rám. Gyere ki és elmegyünk sétálni, és megbeszéljük a dolgokat."
Jó, nem lehetek az új bátyámmal rosszba, szóval kinyitottam az ajtót, mire Ő ott állt velem szembe. 
-Mehetünk? -mosolygott rám. 
-Mennyünk! -mondtam neki.

Remélem tetszett! Sajnálom hogy rövid lett! Kommenteljetek és véleményezzetek, mert mindig jó visszajelzéseket kapni! Nemsokára új rész!! :)