7.Fejezet

Elindultunk tehát arra a bizonyos sétára. Nagyon jót dumáltunk, míg elértünk a tőlünk gyalog egy 15 percre lévő parkhoz. Beültünk oda, és leültünk az egyik parka. ott is beszélgettünk. Egyszercsak jött egy SMS-em. Brad volt az. 

"Miért nem vagy itthon? Gyere vissza! Nekem ez így szörnyű!" -állt benne. 

Elég rosszul esett, mivel nekem is nagyon hiányzott Brad. 

"Kint vagyok a parkban. Gyere ki te is!" -írtam vissza neki. 

-Talán, a barátod? -kérdezte tőlem George. 

-Nem, csak a legjobb fiú haverom. -válaszoltam. 

-Alig várom, hogy megismerhessem. -mondta mosolyogva. 

Tíz perc sem telt el, ott termett Brad a bringáján. Elég érdekes fejet vágott. 

-Miért hívtál ki, ha randid van? -kérdezte Brad tőlem. 

-Ez nem randi. Csak összevesztem az új bátyámmal, és ki kellett békülnöm vele, így kijöttünk friss levegőt szívni. -mondtam neki. 

-Hogy a bátyád? -kérdezte- Értem. Szóval te vagy George, Stella bátyja. Örülök. -mondta Brad, majd kezetfogtak. 

-Szia, Brad Simpson. -mondta. 

Brad kérdően nézett rá.

-Honnan tudod e nevemet? 

-Néha meg szoktam nézni a hugom sulijának a honlapját. Láttam rajta a Talent bigyós videótokat. Vámpírok, nem? -kérdezte. 

-Az The Vamps. -ült le mérgesen. 

-Ugyan az...

-De az jobban hangzik. -mondta Brad. 

-Jó, szerintem ezt hagyjátok is abba, és induljunk el valahová. -mondtam. 

-Mennyünk fagyizni! Meghívlak Renee! George...talán számodra még egy roletti belefér. -mondta Brad kacsintva, majd elindulltunk a fagyizóba. 

Mikor megérkeztünk, gyorsan odaállt mellém Brad és George, majd egyszerre megkérdezték: 

-Milyet kérsz?  - majd mérgesen egymásra néztek. 

-Egy nutellásat és egy sztracsatellásat. -mondtam. 

Kiadta nekem az eladó, majd a fiúk is kértek. (Mivel George-nál is volt pénz, Ő is evett fagyit. 

-Ki fizti a hölgyét? -kérdzte az eladó.

-Én! -vágták rá egyszerre. 

-Szóval fele-fele arányban. Rendben. -mondta a nő, majd elvette a fiúktól a pénzt. 

Miután egy kicsit arréb értünk a fagyizótól, megkérdezte George, hogy melyik ízlik jobban. 

-A nutellás. -mondtam. 

-Hát igen, azt én vettem. -mondta Brad. 

-Mi? Te a sztracsatella részt vetted! -mondta George. 

-Ezt ti sem gondoljátok komolyan? -kérdeztem. 

-De! -vágták rá. 

-Rendben, akkor nekem ebből elegem van. Hazamegyek. -mondtam, majd egy egyszerű mozdulattal kidobtama  fagyit a kukába, és eljöttem. 

Miután hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam, és aludni is tértem...

*Másnap reggel*

 Kedd. Az a nap, amikor minden egyes szombati fellépőt megkértek, hogy menjenek el fotózkodni. Hát mit ne mondjak, a The Vamps-tól nem vártam más képeket. Bár amit végül ideadtak, hogy nyomtassunk belőle párat és ragaszgassuk ki a suliban, egészen jó lett. Kinyomtattunk 120 darabot. Ez volt a tökéletes arány, mert így Brad is, Stella is, Tristan is, James is, Connor is és én is kaptunk 20 darabot. Tristan és James kapták az udvart, Stella és Connor az udvaron való osztogatást, Brad és én pedig a folyosót, ami elég hosszú. 

-Tied a jobb, enyém a bal oldalt. -mondta Brad, mire én bólintottam egyet. 

-Ugye nem haragszol a tegnapi miatt? kérdezte meg 5 perccel később. 

-Nem haragszom, csak nem tudom mi ütött belétek. 

-Én sem...-mondta Brad egy kicsit megpirulva. - Sajnálom. 

-Nem gond! -mentem oda hozzá, és megöleltem. 

Már csak 5-5 lap volt mindkettőnk kezében, amikor meghallottam a hátam mögül David-et. 

-Ez meg mi? -kérdezte, majd elkezdte letépni a kiragasztott plakátokat, de csak a Brad oldalán. Éppen odáig ment, tök gyorsan, ahol Brad állt. Kitépte azt az öt plakátot a kezéből, ketté tépte, a háta mögé dobta, majd nevetett. 

-Ha-ha. Megyek, nyomtatok újabb húszat. -mondta Brad elég gúnyos hangon. 

Már majdnem elsétált David mellett, amikor megfogta a karját. 

-Nem érzed magad bunkónak egy végzőssel szemben? -kérdezte. 

-Nem érzed magad úgy, mint aki bunkónak született? -kérdezett Brad vissza. 

-Nem jól csinálod amit csinálsz! -mondta David. 

-Nem érdekelnek az észrevételeid. -mondta Brad. 

-Pedig hallani fogod! - mondta, majd a két vállánál fogta le Brad-et. - Hülyén öltözködsz, nem áll jól ez a kalap, nincs hangod, nincs értelme indulni azzal a nyafka bandáddal a versenyen, feleslegesek a plakátok, felesleges minden, mert úgy is én nyerek. És ezt nem csak a versenyre értem. Én leszek az, aki mindenben jobb nálad. -mondta, majd oda súgta a fülébe. -Reni sem lesz a tiéd,hidd el. -ezzel elengedte Brad-et, és távozott.

Brad dühösen és egyszerre szomorúan rámnézett, majd otthagyott. Úgy döntöttem, majd beszélek vele, csak már kiteszem ezt az öt lapot az Ő oldalára, és eltakarítom azokat, amiket David tönkretett. 

-Hová ment Brad? -szaladt be hozzám mindenki. 

-Nem csak a terembe van? -kérdeztem vissza. 

-Nem. Most ment el a táskájával, és hiába kérdeztük, mert bedugta a fülét, így nem hallot minket. -mondta Tristan. 

-Szerintem hazament. -mondta James.

-De miért? -kérdezte Stella. 

-Szerintem köze van a széttépett lapokhoz, nem de? -kérdezte tőlem Connor. 

-Szerintem is. -válaszoltam, majd elmeséltem nekik mindent. 

Következett a harmadik óra. Aztán a negyedik, és ötödik, hatodik és végül a hetedik. "Hiányzik, Bradley Will Simpson." Minden órán ezt a jelentést lehetett hallani. Sosem láttam még Brad-et ilyen dühösnek. Általában nagyon kitartó, és nem hagyja magát. Nem tudom most mi lelte. Most hazamegyek. Mármint a szüleim házához, és átmegyek hozzá. Épphogy elindultam, megállt mellettem egy autó, majd lehúzta az ablakát.

-Rossz irányba mész. -mondta az autóban ülő George. 

-Én is tudom, hogy merre megyek. Megyek Brad-hez. 

-De...ömm...nem..mehetsz..mert várnak téged anyumék! -mondta, egy kicsit furán, és szaggatotan. 

Hittem neki, így beszálltam az autójába, és hazavitt. Mikor hazaértünk, csak azt vettem észre, hogy ketten vagyunk. 

-Nincsennek is itthon a szüleid. -mondtam. 

-Tudom. De szeretnék bocsánatot kérni a tegnap esti balhéért a haveroddal, így csináltam egy meglepetést. -mondta, majd kivezetett az udvarukra. 

-Pikniket csináltál? -kérdeztem meg tőle. 

Remélem tetszett!!  :) Kommenteljetek és véleményezzetek, mert mindig jó visszajelzéseket kapni! Nemsokára új rész!! :)